Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-03-04 / 10. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 március 11. 11. szám. PAPA ES DEKE S Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi Hetilap. A pápai Katholikus Kör és a páoa-csóthi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szeruesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Pápa, 1917. február 26. A Pápai Kath. Köp és a — Budapesti HiPlap. A Pápai Kath. Kör. fennállása óta mindig járatta a Budapesti Hirlapot is, melyet általában, úgy politikai, tnint pedig egyéb vonatkozásban a katholikus érdekek szempontjából legközelebb állónak tartott a katholikus körök életrehivását szükségessé tett néppárti mozgalmak alapelveihez. Volt idő, hogy a B. H. jobbnak látta egyet-egyet fordítani politikai köpenyegén, sőt tudunk eseteket, melyekkel megingatta bennünk azt a hitet is, hogy a B. H. mindig a katkolikus érdekek mellett harcol, s ha ilyenkor szemet hunytunk, habár magunkban leszállítottuk a B. H. értékét, jobbnak látszónak (az »Alkotmányc-on kívül) a kör magasztos céljaihoz közelebb állónak hiányában megtűrtük a lapot helyiségünkben, előfizettünk rá továbbra is, meg olvastuk is — néha. Legutóbb azonban a B. 11. oly kirohanásra ragadtatta magát, melyet szó nélkül nem hagyhatunk. Vezércikkben nekirontott b. e, Hornig biborospüspöknek épp akkor, mikor nemcsak az egész ország, nemcsak a vallás, hanem a kultura, a tudomány, a művészet, a társadalom és minden csak valamire való nemes ügynek a vezetőkörei könnyeztek a hirtelen elhunyt főpap ravatalánál. Mélyen megsértette a B. H. sokaknak, igen sok százezreknek a püspök iránt érzett mély, őszinte, igaz kegyeletét s ezzel kihívta maga ellen csak másodsorban azoknak Ítéletét, akik a »de mortuis nisi bene« elvével nem találták összeegyeztethetőnek e vakmerőséget, hanem elsősorban azoknak a jogos felháborodását, akik az elhunyt biboros e megtámadtatásában a tiszta igazságtalanságot látták és a cikk Íróját, s a cikk közlőjét egyaránt megvetéssel sújtani voltak kénytelenek. Hornig bárónak mi voltunk a legkisebb fiai s így a mi judiciumunkra tán nincsen szükség akkor, mikor a boldogult bíborosnak úgy életében nyilvánvalóvá vált töméntelen jótettei, mint pedig a halála után kihirdetett végrendeletben foglalt fényes pontok szinte automatikusan semmisítik meg és teszik láthatatlanná a B. H. által a ravatalra hányt piszkot, mégis megtettük azt, amit tennünk módunkban állott és állást foglalva a B. H.-al szemben, a Kath. Kör legutóbbi választmányi ülésén kimondottuk, hogy ezért a B. H. járatását beszüntetjük. Hősök emlékezete. Politikai világ, társadalom és sajtó egyetértelműen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy minden város és falu állítson emléket az elesett hősök számára. Emléket, mely szem elé állítja a jelen és utókornak, mily áldozat volt az, mit hőseink a világháború folyamán a nemzet érdekében hoztak, emléket, mely méltóképpen hirdesse a sírokban nyugvók nagy küzdelmeit, szenvedéseit, emléket, melyet a művész ihlete szentelt meg s amely éppen művészi értéke folytán lesz azzá, ami a lelket emeli, az akaratot nemes elhatározásra indítja. A fősúlyt a művészi formában, a művészi kivitelben keressük, amikor elhunyt hőseinket méltó emlékekben kívánjuk az utónemzedék számára megörökíteni. Az emlék tehát, melyeket a hősök számára emelünk, céljának csak azon esetben felel meg, ha a művész keze meglátszik rajta, ha művészi érzék örökítette meg. A művészi szempontokat főleg azért tartjuk kíemelendőknek, mert mint tudjuk, már is alakult egyesület, a Magyar Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, mely a belügyminiszter kijelentése szerint önzetlen és altruisztikus művészi egyesülés és nem szolgál semmiféle üzleti célokat; de azon sablonszerűén készült táblák, melyekre az elesett hősök nevei kerülnének, épp sablonszerűségüknél fogva aligha szolgálnak művészeti célokat, amelyeket a táblák kiállításának azonossága elhomályosít. Talán ez az oka annak, hogy nevezett vállalatot a községeknek a kormány hivatalos uton nem ajánlja. Ennél is fontosabbak a kormány azon intézkedései, melyekkel a népet meg akarja óvni a spekulánsoktól, kik a hősök emlékéből üzleti vállalatokat akarnak csinálni egyrészt a nép félrevezetésével, másrészt a hősök iránt tartozó kegyelet megszentségtelenítésével. A nép hivatott vezetői jól teszik, ha őrt állanak s alkalmas pillanatban lefülelik a tolakodókat, Tulajdonképen még nem is érkezett el az ideje annak, hogy hőseink emléket névsoros kőlapokon megörökítsük. A kőlapokra ugyanis csak az ismeretes hősök neveit véshetjük fel. Hol vannak a csatákban névtelenül elhunytak, akik talán szintén megérdemelnék, hogy hősies cselekedeteik folytán az utókor emlékezetében megtartassanak?! A borzalmas háború még nem ért véget, a halál tovább is villogtatja véres kaszáját a csataszinterek felett s új és új áldozatot követel. Vájjon nem méltó-e, hegy a még meghozandó áldozatok előtt is lobogtassuk a megemlékezés és hála világító fáklyáit?! Ha majd elérkezett a nemzeti hősök iránt tartozó hála és kegyelet lerovásának az ideje, tudni fogja minden város, minden falu a maga kötelességét. Nem lesz tehát szükség kigondoló bizottságokra, még kevésbbé holmi üzleti vállalatok spekulációs felkinálkozásaira. A városok bizonyára azon lesznek, hogy hős katonáink emlékét s dicsőségét értékesebb intézményben örökítsék meg, amellyel mintegy újra életre keltik a hosszú évszázadokon át veszendőbe ment magyar művészet történeti emlékeit. A falvakon felállítandó emlékekkel szemben is arra kell törekedni, hogy ezekben a magyar népművészét nyilatkozzék meg, ami azáltal lesz elérhető, ha a művészek községenkint a néplélek vágyainak s a lakosság szokásainak megfelelően egyszerű, de művészi formában örökítik meg hőseink dicső emlékezetét. A magyar művészet és népművészetnek van akkora súlya, mely jogosan számíthat arra, hogy a magyar nép lelki tulajdonságai, óhajai alapos és hosszasabb tanulmány tárgyává tétessenek, s az emlékmű megalkotása oly művészre bizassék, aki az említett követelményekkel tisztában van. -s.