Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-02-11 / 7. szám

PÁPA ES V1DEKE 1917 február U. tudatáru, hogy élünk és létezünk. De ha már élünk, h^t legyen jogynk mind­azon feltételekhez is, rnelyek az élefpe^ nélkülözhetetlenül szükséges kellékei. Eddig úgy volt, hogy a kath. egyház egy más hatalom kegyelméből fényes, sokaktól irigyelt vagyonnal rendelkezett, be amelyet egy ellenséges, s?ekyl,arizá­ciós áramlat bármely napon elrablással fenyeget meg. Ezután históriai alapon szerzett, jogi uton s törvényes eszkö­zökkel biztosított tulajdonát az egyház­nak meg fogjuk védeni a törvényhozás által körülbástyázott autonómiánkkal s mint védőpajzzsal feltartóztatunk minden szekularizációs okvetetlenkedése Eddig úgy volt, hogy fő- és középiskoláink katedráit részben szabadkőmives szel­lemben nevelt s általa istápolt tanári nemzedék foglalta el, amely tanári nem­zedék hasonló szellemben nevelte Ma­gyarország tudományos intelligentiáját, hogy megrontsa az ifjúság hitét, erköl­csét, katholicitását. Autonom szervezet­tel a jövőben elhárítjuk e veszedelmet s nevelünk katholikus meggyőződésű tanári nemzedéket, amely viszont meg­tisztítja az iskolát a betolakodó idegen ellenséges áramlattól. A katholicizmus az egyház látható feje a pápa fennhatósága alatt élő kath. kath. keresztények összesége, melyben a hierarchiai elem az uralkodó; az egy­ház tanítói tekintélyét, apostoli külde­tését a Krisztus helytartójával egyesült püspökök képviselik, direktívát őt szab­nak mindabban, ami a hitre és erkölcsre vonatkozik. A világi elem az egyháznak tisztán világi vonatkozású ügyeibe kiván befolyni, ezek intézésében a papságnak segítségére lenni. Ez a katholikus auto­nómia. Ha a világi elem bevonatik az egyház világi ügyeinek intézésébe, e kö^lmény mérhetetlen hasznára lesz a kereszténységnek, mert a keresztény ku,lturát elősegíti, megszilárdítja, meg. védj a társadalmi élet különféle osztá­lyai között. Különösen a világi intelli­genciától remélünk e tekintetben sokaf, amely a,b.ban a tu,duft)an áll be a ryun­kába, hogy most már nem kötelességet teljesít, hanem jogot is gyakorol. E tu­dat felkelti tpi^almát, áldozatkészségét, szeretetét, amelyet mint hasznos tőkét az egyház javára kamatoztat. Takács Menyhért a Katholikus Népszövetség idei közgyűlésén azz^l a szándékkal terjesztette elő a már la­punkban ismertetett határozatt javasla­tát, hogy a kath. autonómia gondolata a nép közé kivitessék. Mj a nagynevű prelátus szándékának kivántunk eleget tenni, mikor a kath. autonómia meg­teremtésére vonatkozó mozgalomhoz a fápa és Vidéke hasábjain csatlakoztunk. Adja Isten, hogy mielőbb kiépítve lás­suk a magyar kereszténység hatalmas, bevehetetlen várát, a katholikus auto­nómiát! _ 8. Iskolaszéki ülés. Hitközségünk iskolaszéke f. hó 4-én ülésezett. Kiemelendőnek tartjuk az ekkor hozott következő határozatokat. Tárgyaltatott Pápa város hatóságának megkeresése az iránt, hogy Billitz fakeres­kedő cég hozzá intézett kérése alapján a kál­vária lemet.ő kerítését az iskolaszék javíttassa ki. Erre nézve az iskolaszék határozata a következő: Előrebocsátásával annak, hogy a kép­viselőtestület jogerős határozatával a r. k. hitközségre átutalt temetőpénztár, s eszerint a temető feletti tényleges rendelkezés még eddig át nem adatott, s igy a hitközségnek remegtek a szobortól. Gyűlölték és lidérc nyomástól úgy kívántak szabadulni, hogy egy sötét éjjel ördögi lelkületű bérencekkel bom­bát dobattak az emlékműre. Tervük sikerült, de nem egészen. Azt is mondhatnám, hogy vissasült. Mert a tilalomfa fölirati táblája: az Árpád-szobor lekerült a hegyről, de nem semmisült meg maga a tilalomfa: a talapzat és az oszlop. S azóta a román lélek ijesztő kínokat kénytelen szenvedni. Szivének v,id hullámai nem csendesedtek le, sőt kétszeres eiővel érzi háborgásukat, valahányszor e tőit oszlopra irányul tekintete. Sötét este lett, mire hazaértünk. Mas nap búcsút vettem vendégszerető testvéreim tői. A pályaudvaron élénk, ideges kapkodás észlelhető. Feltűnően sok a bőrönd, utazó­kosár és sok más egyéb utazási cikk. APi<­deál fe|ő| jövő gyorsvonat egy órai kékesi jelez. Végre befut, a brassói pályaudvarra, Dübörgő, zakatoló erővel siklik a,vaspályán. Aztán hörögve, megáll. A kiszálló uta>ot r«j ( mán ujságlapokat lengetnek. Óriási kávai->­dás, zaj, lárma tölti be a léget. A megérke­zett utasok köré csoportok verődnek s tágra­ny ill szemmel lesik a legújabb események szenzációit. Beszállok a vonatba és a pod­eyá«z barrikádokon szerencsésen átvergődve, lefoglaltam egy állóhelyet. Ülőhelyet a tár­sadalmi rend' és béke megzavarása nélkül n m lehetett szerezni. — A viszontlátásra!—mondja a házi­g izdám. — Hogy érti ezt ? — kérdem. — fj ä t úgy, hogy vagy ön, jön vissza hozzánk, vagy mi megyünk önökhöz, S azt hiszem ez utóbbi, eset a biztosabb. Nein válaszolhattam, mert a vonat csak­hairiar elhagyta az állomást s száguldó ser bességgel rohant Kolozsvár felé. Kelet felől dörgött az ég, a horizonton vakító villáim, sugarak cikkázták át a légben s mire ott­honomba jöttem, nemsokára, megjptt a ro­mán betörés hirp. A Hargitán kialudtak- a pásztortüzek ... (Vége.) e részben iiH£zke<Jni, kivált a mostani év­szakban és időjárás mellett mó.djában sem volna. Tftekjfitve (pvább.á, f\ogy a várpsi ta­nács, a mult ős z folyamán ilyen cetelemben hozzá intézett megkeresésünkre azt a határo­zatot hozta, hogy a kerítés főjavítása a je­len viszonyok közt még pénztár egész álla­potának felhasználásával sem lenne lehetsé­ges, ez a helyzet pedig még ma is fennáll. Tekintve még, hogy a pályaudvaron történ­hető lopásoknak rneggátlása az iskolaszék­nek sem feladata, sern az módjában nem áll, hanem az a széntplajdonosnak, illetőleg a rendőrségnek jogkörébe tartozik, s így a Billitz cégnek velü,nk szemben támasztott igénye minden jogalapot nélkülöz. Végül, ' mert az iskolaszék egyik tisztviselőjének je­lentése szerint a kerítésen volt, rések a vá­rosi hatóság idökori rendelkezésére drót­sövénnyel ki vannak javítva, amiről előleges megtekintés után meggyőződés lett volna szerezhető. Ezek után kéri az iskolaszék a városi tanácsot, hogy a céget kívánságának jogta­lan és alaptalan volta felöl értesiteni szíves­kedjék. Kimondotta az ülésen az iskolaszék, hogy a jelenleg Erhardt testvérektől bérelt helyiség egyik szobájában a hitközség iroda­helyiséget nyit, ahol a hitközség ügyeit fogja kezelni. Végül kimondotta, hogy a kálváriái te­metőben elszáradt, vagy útban levő fákat kivágattatja, illetve eladatja. Közélelmezési gyűlés. F. hó 8-án tartott ülést a közélelmezési bizottság, amelynek főtárgya lett volna a zsír­ral való ellátás, azonban közbejött akadályok miatt ez a tárgy a legközelebbi gyűlésre halasztódott. Hosszabb vitát eredményezett a városi nyultelep. Bogár Lajos tanár előadta mind­azokat a sérelmeket, amelyek miatt a vezetés­ről lemondott. Egyik főoka, hogy nem állott rendelkezésére a szükséges etetni való, to­vábbá, hogy a városgazda és városi főkertész nem voltak ipegfelelően segítségére. A bízott-, ság kérésére újból elfogadta a vezetést, de azon kikötéssel, hogy a felügyeletben segít­ségére legyenek mások is. A bizottság Győri Gyula és Csoknyai Károly tagokat bizta meg a felügyelettel. A polgármester bejelentette, hogy ellene, valamint a rendőrkapitány és a városi fő­jegyzőellen névtelen feljelentés tétetett, amiért a vármegye, alispánja vizsgálatot tartott, ami­kor is a vádak teljesen alaptalanoknak bizo­nyultak. A vádak a következők voltak: Hogy. a polgármester és á városi: kapitány a, rekvirálás elől lisztjüket a yár.osi népkonyhába szállítanák, azonfelül a polgármester, a keres­kedőktől a cukrot összevásárolta és a. vidékre adta el, a v.árpsi ípjegyzp pedig, a, rekvirálás­nál járt vojna el szabálytalanul. A névtelen, följelentő az. »Est« c. újságnak adta be a. feljelentést, onnan áttették a közélelmezési, bizottsághpz, apiely ismét az alispánhoz tette­át az, ügyet. Elítélendő az otrpmba és aljas cseleke­det, a névtelen feljelentés, anyái is inkább, rpert a vád alaptalan vplt. Ha valaki, igazságr taianságot vesz észre, tegye szóvá ny illan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom