Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-12-30 / 53. szám

2. PÁPA ES VIDEKE / 1917 december 30. A mi rendőrségünkről nem igen szoktunk megemlékezni la­punkban, s ha igen, akkor is csak olyankor, amikor jót Írhatunk róla. Annyi azonban bizonyos, hogy Pápa városa aránylag meg lehet elé­gedve közbiztonsági állapotaival és ha nem is teljesen, hát nagyrészben ez a mi rendőrségünknek az érdeme. Rendőrség alatt természetesen nem­csak a legénységet, sőt ellenkezőleg ezt csak másodsorban értjük, hanem inkább a rendőri tisztviselőket, még pedig leg­elsősorban magát a rendőrkapitányt, s annak ezidőszerinti helyettesét a rendőr­fogalmazót, aki, illetve akik az erősen megfogyott és alig számbamenő erőkkel csak gyengén pótolt rendőri létszám segítségével más vidéki városokhoz mér­ten szinte kitűnően látta, illetve látták el mindazt, ami a rendőrkapitányi hiva­tal ügykörébe tartozik. Szó sincs róla, merültek fel pana­szok és különösen a piaci rend tekinte­tében bizony elég alapos kifogásokat emeltek néha a rendőrség ellen, ámde az abnormis állapotok nemcsak Pápán, hanem minden vidéki városban, sőt még az államrendőrséggel ellátott fővárosban is lehetetlen helyzet elé állították a rend őreit, akik végre is Arguszszemekkel nem rendelkeznek, meg egyszerre nem állhatnak mindenütt posztot. Jó órában legyen tehát mondva, hogy Pápa városa még elég tűrhető viszonyok között van közbiztonság és közrendészet dolgában és ha ezért va­lakit megszabad dicsérnünk, hát első­sorban Szokoly Ignác rendőrkapitányt kell emlegetnünk, aki egy negyedszáza­don át áll Pápa város rendőrségének az élén. S most éppen csak azért tolul ez a kis reminiszcencia tollúnk hegyére, mert hire jár, hogy Szokoly Ignác rö­vid időn belül, mint mondják 1918. év januárjában már nyugalomba vonul és átadja helyét másnak, fiatalabb erőnek. Hogy ki lesz az utódja ? Azt nem tudjuk még, mert hiszen a vármegye főispán­jának a joga kinevezni a mi rendőrka­pitányunkat és a főispán, ha tán már szemelt is ki alkalmas egyént a mi szá­munkra, egyelőre nem fogja nyilvános­ságra hozni a nevét. Annyi azonban bi­zonyos, hogy elég rendezett viszonyo­kat fog találni az uj rendőrkapitány. A legnagyobb valószínűség szerint idegenből kapunk rendőrkapitányt, tán a fővárosi államrendőrség tisztikarából nevez ki egyet a mi főispánunk, és az uj ember majd friss erővel, uj reform­tervekkel, modern és praktikus újítások­kal fogja megkezdeni működését s ez mind nagyon szép lesz, de mindamel­lett elvitathatlanul fog fennállani és fenn­maradni a mi jóhiszemű kijelentésünk, hogy Pápa város közbiztonsága és köz­rendészete aránylag rendben volt és rendben van, s ez Szokoly Ignác ne­gyedszázados működésének az eredmé­nye és a most nyugalomba készülő r.­kapitánynak kiváló érdeme. Épp ezért velünk együtt bizonyára igen számosan sajnálattal fogják tudo­másul venni Szokoly távozását. A Szurmay-alapból való segélye­lyezések Iránti folyamodványok. A vármegye főispánja hírlapi ismerte­tés céljából közli a m. kir. honvédelmi mi­niszter urnák a Szurmay-alapra vonatkozó leiratából a következőket: A társadalom áldozatkészsége immár lehetővé teszi, hogy a Szurmay Sándor alap­ból és a honvédelmi miniszter rendelkezésére álló egyéb pénzekből a segélyezést megkezd­hessük. Ennél fogva'a magyar királyi honvédség, a magyar királyi népfelkelés, a magyar királyi horvát-szlavon csendőrség ama tisztjei, lelké­szei és tisztviselői, valamint tiszt és tisztviselő jelöltjei, akik a háborúban rokkantak lettek, vagy hadisérültekké váltak és segitségre szo­rulnak és a kérelmezés idejében tényleges katonai szolgálatban nem állanak, továbbá a háborúban hősi halált halt, sebesülés, vagy harctéren'szerzett betegségek (sérülések)' vagy hadifáradalmak következtében elhalt magyar királyi honvéd, magyar királyi nép­fölkelő, magyar királyi horvát-szlavon csendőr tisztek, lelkészek, tisztviselők, tiszt és tisztvi­selőjelőltek segitségre rászorult özvegyei és árvái segélyzés iránti kérvényeiket hozzám benyújthatják. A kérvények szerkesztésének egyszerű­sítése és megkönnyítése céljából űrlapok lesz­nek a magyar királyi honvéd állomásparancs­nokságoknál egyszerű szóbeli vegy levelező­lapon beküldött Írásbeli kérelem alapján díj­mentesen kiszolgáltatva. A kérvényező az általa kitöltött és aláirt kérvényt lakhelyének községi elöljáró­ságánál, polgármesterénél nyújtja be, mely a kérvényben foglalt adatokat a lehetőség sze­rint átvizsgálja, a 12. rovatot kitölti és azután kérvényt haladék nélkül a kérvényező lak­helye szerint illetékes honvédi kiegészitő pa­rancsnoksághoz juttatja. A polgármesteri hivatalok és községi elöljáróságok a területükön tartózkodó se­gélyre szoruló igényjogosultakat segély iránti kérvényeik benyújtására figyelmeztessék és a hozzájuk benyújtandó kérvényeket a fentiek­kez képest haladéktalanul kezeljék és kése­delem nélkül továbbítsák, hogy a segélyek idejében folyósithatók legyenek. Adjunk téli ruhát a hadi árváknak! Lapunk igen tisztelt régi és uj előfizetőinek, nyájas olvasóinak, és értékes munkatársainak boldog új. éret kívánunk ! A Keresztény Munkásnők Egyesülete december hó 23-án a Griff-szálló nagyter­mében karácsonyi előadást rendezett. A ren­dezők derekas fáradozását jutalmazta az ér­deklődők nagy száma. A kis ünnepély fé­nyét emelte Őméltósága Esterházy Mária­Anna grófnő jelenlétével, aki mindvégig figyelemmel kisérte az előadást. Wimmer Károly képzőintézeti igazgató tartalmas beszédében a béke megalapozá­sáról szólt. Fejtegette, hogy Krisztus lelki békéje nélkül nincs igazi béke. Ennek fel­tételei pedig: a hit, az emberbaráti szeretet, az önzetlenség, az önmegalázás. E tulajdonok híjján nem hozza meg a várva-várt. béke sem azt az emberiségnek, amit ez attól vár. Kosztka Vilmos vezetésével az egye­sületi dalárda »Az angyalok jelentik« cimü régi karácsonyi népdalt adta elő. A diszkrét kiséret, az ügyes előadás a szereplőket és a vezetőt egyaránt dicsérték. A »Békét hozott a kis Jézus« karácso­nyi színműben a darab főszereplői: Árki Rózsika, Velner Erzsike és Velner Ilonka derekasan állták meg helyüket, a többiek: Czepek Anna, Király Katica is ügyesek vol­tak, mint a szt. család tagjai, kivált Czepek Anna, mint Mária. Tóth Annus három darabbal gyönyör­ködtette a hallgatóságot. Előadta Angyal Armandtól: A gyermek bánatá-t; KarlBohm­tól: A visszhang-ot és a »Halálvágy«-at Vorreitól. A hálás közönség viharos tapssal fejezte ki tetszését. A visszhangot szives volt megismételni. Gyönyörű hangjával, szép elő­adásával, mint mindig — most is busásan kiérdemelte a tetszésnyilvánítást. Az éneke­ket zongorán kisérte Fleischer Juliska. Ügyes alkalmazkodó játékával hozzájárult a sikerhez. Farkas Róza ügyesen szavalta el a »Karácsonyest« cimü költeményt. A »Gyermek álma« cimü szinmű fő­szereplője Czepek Máriska ügyesen adta a gondos nagyanyát, Balog Olgica bájos kis beteg volt, aki nagy szorgalommal tanulta be meglehetős nagy szerepét és. jól játszott. Jók voltak a többi szereplők is (Czepek Gi­zella, Árki Terus) és az élőképet alakítók. Az egész előadáson végigvonult a jó­akarat, az ügyszeretet és az ezeket támogató ügyesség, amelyek a fáradhatatlan rendező­ket — Mayer Istvánná és Markhot Angela úrnőket dicsérik. Az erkölcsi siker mellett volt anyagi siker is, mert a terem megtelt hallgató kö­zönséggel. Felülfizetni voltak szivesek: Méltóságos gróf Esterházy Jenő 100 K, Wüest F. 10, Wimmet K. 5, Kalmár Andor 4, Kobera K.-né, Dragovics I., Okolicsányi J. 3—3, Fábián J, Kégli J.-né, N. N., Téringer M., dr. Kocsis Lénárd, Trauner L. 2—2, Mayer Iduska, Réffy G., Tóth Róza, Legény J. 1—1 K, Polgár Margit, N. N. 50—50 f, N. N„ Orbán Gizi 40—40 f. — Fogadják ez uton is az egyesület hálás köszönetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom