Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-12-09 / 50. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1917 december 9. kötvény az egyedül adómentes értékpapir s egyéb előnyei miatt ezért is mennyire keresett lehet és lesz; eloszlatta egyesek abbéli félelmét, hogy a hadikölcsön árfolyama csökkenhet, hivatkozva a kibocsátási törvény 3. §-ára mely szerint a csak 1922 ill. 1925 után eszközölhető felmondás után a kölcsön névértekben fog visszafizettetni. Világos, könnyen érthető és mindenre kiterjedő előadása a legjobb hatást keltette, miért is szabadjon ehelyütt nemcsak a körnek, hanem a hazának is háláját s köszönetét tolmácsolnunk azért, hogy a szent ügy iránt való lelkesedése lehetővé tette azt, hogy a kör tagjai szakavatott ismertetést halljanak a hadkölcsön-jegyzésről s mindenkinek alkalma volt kislelküségét és kételyét a döntő érvek hatása alatt leküzdeni. Sz J. Püspöki körlevelek. Rott Nándor dr. veszprémi püspök ujabban 2 körrendeletet adott ki, melyeknek tartalmát alábbiakban foglaljuk össze: XIX. (Kelt: 1917. nov. 18.) A VII. hadikölcsön jegyzésére felhívás. Harangok meghagyása iránt több kérvény nem adható be. A vakok által készített kefeáruk ajánltat nak. A réztetők és villámhárítók rekvirálása. Az 1917. második félévi kongr.ua illetmények folyósítása (Pápa vidékéről a csóti, nagygannai, nyárádi, külsővatlii, pápakovácsi és pápasalamoni plébánosok, továbbá a csóti, pápateszéri, ugodi és vaszari káplánok sze repelnek a kimutatásban.) A harangkötelek átengedése hadicélokra. Tömjén beszerzése ajánltatik. »A béke imádságos könyve« ajánltatik. Személyi változások: Polgár Dénes c. kanonok, nagycenki plébános csatári javadalmas apáttá lett; Niemetz Sándor, mikéi házikáplánnak karkáplánná, Baumann János városlődi káplánnak mikéi házikáplánná történt legutóbbi disponálása visszavonatott; Simon János káplán Somogytarnóczáról Lengyeltótiba helyeztetett; Wohlmuth Imre zalaszentgróti káplán karkáplán lett Veszprémben. XX. (Kelt: 1917. nov. 24.) Az új egyházi törvénykönyvnek már érvénybe lépett kánonjaival összefüggő rendelkezések. A »Deus, refugium nostrum . . .« kezdődő oratio imperata beszüntetése. (A körlevélhez mellékelve van a legújabb »Böjti rendelet.«) * Az új Codex Juris Canonici következő kánonjai léptek életbe: a húsvéti idő megállapítása, a házasságok ünnepies megoldásának tilalmi ideje, a kötelező ünnepek felsorolása, új böjti fegyelem. Ezek végrehajtása tárgyában a veszprémi püspök ugy rendelkezett, hogy a mi egyházmegyénkben a húsvéti gyónás Nagyböjt első vasárnapjától, Szentháromság vasárnapjáig terjeszthető kia házasságok tiltott ideje advent első vasárnapjától karácsonyig és hamvazó szerdától husvétvasárnapig, amikor a nászmisével kap csolatos ünnepies áldás csak dispenzációval adható, a tilalmi időben tartandó egyszerű esketés, vala mint a délutáni esketéshez ezentúl nem kell dispenzációért folyamodni. Az Űrnap Magyarországban újra ünnep, ellenben Szent József ünnepe (Szt. József oltalma) nem kötelező. Az új böjti rendeletlen nagyobb kedvezmények foglaltatnak. Igy végleg eltöröltetik az ádventi böjt, sz.-Péter és Pál vigiliájának és a vasárnapra eső karácsonyi vigília böjtje. Viszonválasz a nyílttéri válaszra. A Pápa és Vidéke 47. számában: »az illetékes hatóságok'figyelmébe« ajánlott közleményemre e lap 49. számában megkaptam a kivánt választ, igaz, hogy nem az illetékes hatóságtól, akitől kértem, de azért elértem azt, amit elérni akartam, köztudomásu lett, hogy azok a mulatságok nem kettő, hanem jóval több, a hatóság tudta nélkül, sőt határozott intenciója ellenére lettek engedélyezve, mert azokat elsősorban a járás főszolgabirája engedélyezhette volna, az pedig, mint cikkíró is elismeri, a háború idejére a táncmulatságokat beszüntette. En csak ezt akartam tudni. Az engedély nélküli mulatság és a záróra rendelet átlépése által megsértett jogrend helyreállítása már nem tartozhatik hozzám. Ezzel el is intéződhetett volna az egész ügy, ha a válasz a kimagyarázások és megvilágítások cime alatt személyi térre nem lépett volna s jónak nem látta volna csekélységemnek erkölcsi leckéket adni; melyre felelni kötelességemnek tartom, hang tekintetében azonban nem óhajtom követni a válasz hangját, mert nem akarom sérteni e lap olvasóközönségének a jó Ízlését. Azt, hogy melyikünk halad helyes uton, e lap olvasói előtt azt hiszem felesleges indokolni. Hogy az éppen jelzett mulatság ősrégi szokáson alapul, megengedem, de az is ősrégi szokás volt, hogy atyáink és gyermekeink a lövészárok helyett a családi otthon melegét érezték. Hogy három éven keresztül zárórát túllépő, s igy hatósági engedélyt igénylő mulatságok nem tartattak volna, tagadásba veszem, s hogy a mulatságok mennyire ártatlanok, mutatja azon körülmény, hogy a búcsúi mulatság alkalmával véres verekedés volt s a szóban forgó mulatságon is szerepelt állítólag a revolver. Hogy közerkölcsiség tekintetében milyen ártatlanok szoktak lenni ezek a mulatságok, arról nem is szólok. Ha valahol okadatolt minden áron megakadályozni az ilyen alkalmakat, akkor nálunk, ahol fogolytábor van s mindenféle ember belekeveredik a mulatságokba, hatványozott mértékben okadatolt. Ami pedig az árván maradt hajadonokat illeti, akiket jóérzésük távol tartott a mulatságtól, azt hiszem megköszönik a rnulattatásuk érdekében kifejtett buzgóságot; sajnos volna, ha nekik ezekben a szomorú időkben vágyaik netovábbja ilyen mulatságokban az iskolapadjaiból kikerült, sőt ki sem került gyermekekkel való ugrándozás volna. Hogy a pár óráig engedélyezett mulatság miért nem lett beszüntetve zárórakor, miért kellett annak a hajnali órákig eltartani, az megint nem hozzám tartozik. Nézzük a háborúban elesett hősök emlékére lefizetett összeget; erre csak az a megjegyzésem: szegény hősök! hősi háláltok örök emléke táncvigalmon is fog felépülni, ti rohanjatok a halálba, itthon majd táncolni fognak emléktekre. Mennyivel nagyobb összeg állna rendelkezésre ezen célra, ha minden törvényellenes mulatságéi t, a záróra minden megsértéséért a korcsmárost, továbbá minden korcsmázó iskolaköteles gyermek szüleit példás büntetésben részesítették volna; nem egy emlékoszlopot, de egy kápolnát emelhetnének a hősök emlékének s emellett a törvény szellemének is elég volna téve. Hogy az ilyen eljárás mennyire szolgál megnyugtatásra, mennyire alkalmas a lelkesedés fenntartására, mutatja községünk egynémely tiszteletbenálló, de a háború által érzékenyen érintett polgárának e lap hasábjain nem reprodukálható, a mulatság engedélyezőjéhez adresszált jókivánata. Hogy az erkölcsök javításához nem elégséges a törvények szigorú alkalmazása, hanem azt az iskolában kell kezdeni, ezt elismerem és jól tudom, de azt is tudom és tudnia kell mindenkinek, hogy a hogy a korcsma ezideig még nem volt sem az iskolának, sem a templomnak nevelőtársa; amig az iskola növendékei a korcsma pálinkagőzös, dohányfüstös helyiségében büntetlenül fejleszthetik tovább az iskolai nevelést, addig kár az iskolát és a templomot vádakkal illetni. Van ugyan szigorú szabályrendeletünk, mely 100 K pénzbüntetéssel fenyegeti a korcsmárost és a szülőt a gyermekek korcsmázásáért, de ez sem azért van, hogy szigorúan végrehajtassák, hanem hogy legyen. Sok alkalmam volt már ezt tapasztalni. A nevezett mulatságon is részt vett egynéhány tanköteles gyermek, de ki törődik nálunk ezzel? Az iskolában megkezdett nevelést folytassuk a templomban — mondja a cikkíró. Ez is igaz. De mit használ az a templomi oktatás, az erkölcsi vadhajtások nyesegetése, ha arra a válasz még aznap helytelenül engedélyezett korcsmai mulatság, mely által a templomi oktatások, korholások semmibevételére alkalom adatik. Ilyen eljárással a templomi oktatást nagyon nehéz az életbe átvinni és megvalósítani. Amikor én e nehéz időkben a jóérzést sértő, nem is olyan nagyon ártatlan mulatságokat folyton ostoroztam, elleneztem s fogom is ellenezni, ebben még nem látok kákán csomókeresést, sem gyűlölködést, sem valaki szándékának rosszra magyarázását, hanem igenis, az erkölcsök elvadulását, a háború által fájdalmasan érintett családok kegyeletes érzelmeinek megsértését óhajtom megakadályozni s ehhez kérem a hatóságok becses közreműködését. Községünk lakosságát pedig nem az én cikkem, hanem a cikk megjelenését előidéző nem helyén való mulatozás állíthatta pellengérre. Ami végre a válasz csattanós befejezését illeti, hogy Csóton némelyeknek nem volt alkalma a jobb érzést megtanulni, erre csak az a válaszom, hogy erről igazán nem tehetek. Az Úr Jézus isteni erővel és hata-