Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-12-02 / 49. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1917 december 2. Pénzünk nagy romlásának, ami állandóan fokozza a drágaságot, az az oka, hogy az ország lakosainak egyes rétegei még mindig nem érik fel ésszel a hadikölcsön előnyös oldalait és pénzüket más kevésbbé jövedelmező célokra fordítják. Ezért kénytelen az állam a jegybanknál felvett' függő kölcsönnel pótolni a hiányt, ami nagyon megszaporítja a bankjegy mennyiséget, ami viszont a pénz értékét állandóan rontja. Tihanyi Márkus. Városi közgyűlés. — 1917. nov. 27. — Pápa város képviselőtestületének mult keddi rendkívüli közgyűlése alkalmával amúgy elég szép, tehát tetszetős látvány tárult volna az elfogulatlan szemlélő és hallgató elé és ha elég terünk volna ahhoz, hogy az elhangzott beszédeket bő részletességgel közölhetnó'k, bizonyára nyájas olvasóközönségünk szive is dagadhatna attól a nemes versenytől, mellyel buzgó városatyáink a tárgysorozaton levő pontok közül különösen azokat karolták fel megkülömböztetett igyekezettel, amelyek a népjólét és a városi közvagyon jegyében állanak. Hiszen még azok a felszólalók is, akiknek tán téves felfogásuk volt, temperamentumuk egész hevével szálltak sikra vélt igazuk mellett s mert a legjobb szándék vezérelte őket, elnézésre számíthatnak, habár a szóvita tüzében más körülmények között tán súlyosabb elbírálást kiváltó túlzásokba csaptak át. A nagy parlamenti harcok idejéből emlékünkben maradt miniatürképpé rajzolódott igy a közgyűlés, melyen elég sürüen hangzottak el visszautasítások, rendreutasítások, személyes kérdésben való felszólalások, és a mi ezeknél sajnálatosabb, nyílt gyanusitgatások, vádak, lebecsülések, de végül, ami éppen viszszataszítónak is tetszhetett, még sértések is. Lám azonban, mint fennebb mondottuk, a városi közvagyon megmentéséről volt akkor szó, vagy a szegény néposztály felsegélyezésének módjáról, s ha tökéletesen nem is illik rá erre a szokatlan vitaformára az a közmondás, hogy a »cél szentesíti az eszközöket«, egy kis jóakarat alkalmazásával ez egyszer szemet szabad hunynunk még az olyan szó felett is, mint a milyen pl. a »hecckáplán«. Megnyitás. Mészáros Károly polgármester 3 órakor megnyitotta a közgyűlést s miután jegyzőkönyvhitelesítésre felkérte Grátzer, Blau, Ács, Kerpel és Csajthay városatyákat, felolvastatta a mult közgyűlés jegyzőkönyvét. Napirend előtt. Blau H. a Petőfi- és Kossuth-utcák sarkán levő Kluge-féle ház átalakítására a tanács részéről kiadott építési engedély miatt interpellált. Szerinte helytelenül cselekedett a tanács, mert nem ragaszkodott az építési szabályrendelet előírásához, de meg a szépészeti és építészeti bizottság előzetes véleményét sem kérte ki. A főmérnök és a polgármester válaszait, miután abban az az igéret is foglaltatott, hogy a kérdéses ház kisajátítását legközelebb napirendre tűzik, tudomásul vették. Dr. Hoffner S. interpelláció alakjában tiltakozik ama megszokott eljárás ellen, hogy épitési engedélyt kérők azonnal építkezésbe kezdenek, s a helyszinén megjelenő bizottságokat szinte már befejezett tények elé állítják. Polgármester erre nézve is megnyugtatólag válaszol. Sarudy Gy. szintén ilyen építési ügyet, Klein József Széchenyi- illetve Zöldfa-utcai házépítését hozza szőnyegre. A főmérnök válasza után a polgármester újra kijelentette, hogy mindezeket a dolgokat a tanács elé viszi és ez ügyben rendet fog teremteni. Sarudy Gy. egy ujabb felszólalásában indítványt tesz arra nézve, hogy a már-már boszantó formát öltő dohánymizéria megszüntetésére a képviselőtestület tegye meg a kellő lépéseket. Hivatkozik Ugod község példájára, hol behozták a jegyrendszert, felemlíti Lengyel pénzügyőri biztostól nyert imformációit és indítványozza, hogy a közgyűlés irjon fel a pénzügyminiszterhez a dohánytermelés engedélyezéseért, s kérje Nógrágmegyéhez hasonlóan, hogy mindenki legalább 20 négyzetölön saját szükségletére dohányt termelhessen. Polgármester az indítványokat a legközelebbi közgyűlés napirendjére igéri kitűzni. Napirend. Lelkes éljenzéssel vették tudomásul az uj veszprémi püspök úrnak, Rott Nándor dr.-nak a város üdvözletére küldött szép köszönő levelét s ugyancsak megelégedéssel fogadták a főispán úrnak legutóbbi pápai tartózkodása alkalmával a város részéről kimutatott ragaszkodásáért kifejezett elismerését. Szokoly v. jegyző elreferálja avágóhidügyet. Felolvasván a kiküldött szakértőbizottság jegyzőkönyvét, a referens ismerteti az állandó választmány javaslatát, mely a háború utánra kivánja halasztani a javítási munkálatokat. Polgármester felvilágosításul megtoldja a referádát azzal, hogy az új közvágóhíd terve, habár szakemberek vizsgálták felül s ugy a kisebb, mint a magasabb fórumok jóváhagyták, nem volt jó s jóformán ezért van a sok baj az alig 6 éves épülettel. Révész főmérnök szerint a javítás most 40, a háború után csak 15 ezer koronába kerülne. Sarudy azonnal akarja javíttatni. Győri nem bizik a szakvéleményekben s hogy a mérnök el akarja odázni, ebben amerikázást lát, a mérnök annak idején a tanács megbízása dacára nem hivta el Molterer szakértőt, ez kötelességmulasztás, s ellene fegyelmit kér. (A szakértőkről szóló mondata miatt polgármester rendreutasítja Győrit). Révész hevesen replikái, az egész támadást személyes ügynek tartja s hecckáplánkodásnak nevezi. (Dr. Bereczk Gyula (hittanár) a hecckáplán szót visszavonni kéri, amit Révész meg is tesz.) Dr. Antal szerint Győri a főmérnök ellen tehet ugyan feljelentést, de most a vágóhid megmentéséről van szó. Ajánlja, kérdezzük meg a szakértőket, hogy a főmérnök javasolta halasztás nem jár-e veszéllyel ? Elfogadja egyébként az áll. vál. javaslatát. Révész és Hajnóczky felszólalásai után még Győri élt a zárúszó jogával, mire polgármester bezárta a vitát és szavazásra tévén fel a kérdést, a nagy többség elfogadta Antal indítványát, hogy t. i. a szakértők újra megkérdezendők. Győri a mérnök ellen kért fegyelmit, de a szavazásnál egyedül állott fel, a képviselőtestület többi tagja a szavazásnál ülve maradt. Gyors egymásutánban megszavaztak 100 ezer K-t a VII.- hadikölcsönre, Cseke Zoltán beteg v. alszámvevőnek még egy félévi szabadságot adtak, s visszaállították a városházán a régi munkaidőt. Ez utóbbi kérdésnél Halász azt akarta, hogy 8-tól 2-ig járjon a segédszemélyzet irodába, de Antal kimutatta, hogy most nincs itt az ideje a hivatalalos órákat redukálni. Azután 3600 K-t szavaztak meg a fogyasztási adókezelők ruhasegélyére, felemelték a napidíjakat (előadóknak napi 10, segédszemélyzetnek 5, rendőröknek 4 K-val) és névszerinti szavazással (Győri 1 nem szavazata ellenében) csaknem egyhangúlag elfogadták a v. tanácsnak a Szladik-árvaház bérbeadása tekintetében Régner Pállal kötött szerződését. Majd pedig Török Mihály, v. irnok, a segélyiroda vezetője és a főjegyzői teendők ideiglenes ellátásával megbízott tisztviselő ügyes referádában tiszta, átlátszó képet nyújtott a mult élelmezési évről fennmaradt tiszta jövedelem hovafordításáról, illetve az erre vonatkozó javaslatokról, melyek szerint a szóban levő 33 ezer koronával vagy a tisztviselők jutalmaztassanak, vagy a szegényebb néposztályoknak a hatósági liszt tétessék olcsóbbá, vagy cipő és ruha vásároltassák a szegény iskolásgyermekeknek. A maga részéről az utolsót, a cipővásárlást ajánlja. Az igazgatók 469 gyermeket irtak össze, de 40 K-val számítva, akár 800 nak is jutna cipő a megmaradt pénzből. Hajnóczky attól tart, hogy a cipőt, úgymint a napokban a káposztát, majd áruba bocsájtják. A liszt mellett van, sőt ugy szeretné, ha cipőt is lehetne adni, meg olcsóbb lisztet is. Blau feltétlenül csak az összeirt 469-nek adna cipőt, a többit lisztre kell fordítani. Csoknyay főjegyző szerint a lisztajánlatra a város ráfizetne 37 ezer koronát s igy csak úgy lehetne eljárni, ha egyformán minden lisztből adnánk olcsóbbat a népnek. Grátzer kevesli a nyereséget, szerinte többnek kellett volna maradni (Csoknyay Károly: 20 ezer a nyultelepre ment!) A lisztár leszállítását kivihetetlennek tartja, s mivel félő, hogy cipőt sem lehet beszerezni, inkább fát, meg szenet adna a szegényeknek. Eisler viszont nemcsak az elemi iskolásoknak, hanem a kis ovodásoknak is akar cipőt adatni. Antal dr. szerint bár a legigazságosabb volna