Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-07-08 / 28. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 julius 8. 28 sr. ám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A paoai Katholikus Kör es a oaDa-csothi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerrcesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Uj próféták a láthatáron. Egy fényes felhő tünt fel a keleten. Onnan jön, ahonnét az első napsugár. Telve van békés reménységgel. Azokkal, ami újjá tudja alakítani ezt a fanyar világot. Magával hozza azoknak a társadalmi kérdéseknek kulcsát, amelyek az eddig boldogtalanokat boldoggá tudja tenni némileg. Benne rejtőzik gazdasági létünk, haladásunk magva, kitudja, még mi nem. Ezt a felhőt azonban körülveszik a vészmadarak. Sipolnak, nagy lármával csapkodják szárnyukat. Éppen ugy csinálnak, mintha azt a titokzatos felhőt ők hoznák, ők csalnák felénk s talán ők is fabrikálták. Az emberiség jótevőinek akarják feltolni magukat. Olyan szinben, mintha a mesék-meséje kelne életre. Mintha ők volnának azok a bűvös Griff madarak, akik az üdvöt, a csendes megelégedés cseppjeit öntenék erősítőül, a háború és minden veleszületett ezernyi baj sárkánykarmai ellen az emberiségre. De a felhő csak megy a maga utján. Beragyogja a lelkekben élő meggyőződést, amely már csecsemő korában plántálódik oda. Nem is uj ez a felhő, nem mesterséges mű. Ez a felebaráti szeretet felhője, amelyet sem a vihar, sem az erőszakos földi mesterkedések széjjel zúzni-nem birnak. Egykor az evangélium tanaihoz hűtlen lett a világ. Egymásra törtek a népek. Békés nemzeteket akartak lehengerelni, mint amilyen a magyar is volt. Akkor az evangéliumi tanok alapján álló emberiesség vándorútra kelt. Most azután, hogy egy jobb világ hajnalpirja szivárog az égre, visszajött, magával hozva soksok jónak a csiráit, amiket azelőtt, a mig a háború tapasztalatai fel nem nyitották az emberek szemét, nem ültettek termékeny talajba. Ma megváltozott az emberiség gondolkodása. Tudják, hogy amit elvesztettek, — mert nem becsülték meg — milyen drágán kell vissza szerezni. Mennyi sóhaj, keserves könny mosódik el az ajkakon, a szemeken, hány gyászruhát nem kell azután majd felölteni, ha ez a csuda felhő ontani fogja teljes erejéből cseppjeit. A siró anyák, özvegyek, gyermekek könnyeit szivta fel a felhő és azokat édesre változtatva huilatja vissza ebbe az égő világba. Ha a felebaráti szeretetet Krisztus nem hirdette volna, nem tette volna olyan szigorú kötelességévé az emberiségnek, akkor egyik ember a másiknak örökös ellensége maradna. A sok társadalmi és gazdasági baj ellen sem lehetne közös erővel, szervezkedéssel fellépni. Mindenki a természet rendje szerint cselekedne: az erősebb elnyomná a gyöngét. Ez ellen nem is szabadna akkor védekezni, de nem is tudnánk, mert hiányozna az az erő, amely az embert felemelte ennyire és fel fog emelni kivétel nélkül mindenkit az emberi méltóság legmagasabb fokára. Ezért nem szabad felülni azoknak a hamis prófétáknak, akik vörös szárnyakkal röpködik körül azt a közelgő fényes felhőt. Ezek a sok hűhóval a magasságban élő Isten helyett Istent akarnak állítani a földön, hogy egyedül az uj világmegváltás vörös posztóját imádja a nép és nékik engedelmeskedjen azért, hogy az ő anyagias vágyuk mielőbb teljesedésbe mehessen az aranyborjú képében. Nem szabad hinni nékik. Mást mond a szájuk, mást érez a szivük. A világ meg van már váltva. A Megváltó, az első szociálista, lerakta a második megváltásnak utköveit, tessék azon haladni és az emberiség megtalálja földi boldogulásának kutforrását — a felebaráti szeretetben. Csertői. Gróf Mikes János, szombathelyi püspök a lövészárokban. . Szombathely fiatal, agilis püspöke a világháború folyamán már sokszor adta tanújelét nemeslelküségének, áldozatkészségének s hívei iránti szeretetének, de felejthetetlen marad egyházmegyéje s a 83. gyalogezred történetében különösen az a tette, hogy meglátogatta egyházmegyéje fiait, a vasi fiukat a lövészárokban is. Részletesebb tudósításunk a következő: A püspök m. hó 15-én indult el Budapestről dr. Rogács Ferenc irodaigazgató kíséretében a keleti harctérre. Lembergben már az ezred küldöttsége, Doromby ezredsegédtiszt és Holler táb. lelkész fogadta, innen vasúton, autón s tábori vasúton tette meg az utat a frontig Ivaúski hadosztályparancsnok kíséretében. 17-én az ezred segélyhelyén mondott tábori misét, miközben megáldoztatta a könnyű sebesülteket s betegeket s lelkes beszédben lankadatlan kitartásra buzdította őket a várható nehéz harcok idején. Mise után megvigasztalta s megajándékozta a barakkokban lévő sebesülteket, majd megtekintette a katonai temetőket és a tartalékban levő századokat. Ivaúski tábornok hadosztályparancsnok és Túrba alezredes, ezredparancsnok kíséretében ellátogatott a legelső állásba is, ahol megtekintette a tiszti és legénységi fedezékeket, a rókalyukakat, a gépfegyverek s gránátdobók állásait s a lőréseken át az orosz futóárkokat is. Visszafelé a látogatása emlékére róla elnevezett Gróf Mikes-árkon — és mivel az oroszok észrevették a kis társaságot — gyalogsági tűzön át tette meg útját az ezredparancsnokságig, ahol a »Katona Otthon« fedezékében ebéd volt a tiszteletére, mely alatt a tábornok a legfőbb hadúrra s a bátor püspökre, a püspök viszont a tábornokra, a tisztikarra és a vitéz 83-sokra mondott felköszöntőt. A délután folyamán a püspök még megnézte a tüzérségi állásokat és a rohamcsapatok támadási gyakorlatait. A dandárparancsnokságnál tett rövid látogatása után visszatért a hadosztályparancsnokság székhelyére, ahonnan 18 án reggel visszautazott az ezred küldöttsége kíséretében Lembergbe; itt a latinszertartásu érsek igen szívesen látott vendége volt. Látogatása felejthetetlen emléket hagyott a 83 sok szivében.