Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-03 / 36. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE 1916 szeptember 4. tották. Mondhatom nincs mit gyönyör­ködnünk benne. A hitetlenség meghozta a háborút, a háború az emberhiányt, a gyenge földmívelést, a rossz termést átkos bün­tetésként. Kiveszett a lélek gabonája — a jóakarat. Mostoha gyermeke lett — a hit. — Kiveszik egymás után minden évben, satnyán dó'! keresztekbe a föld terménye, mostoha gyermeke. Ennek az áldozata a föld. A jó magyar föld. Ezek után nincs mit csudálkoznunk. A köny­ontató bajok, csapások kutforrását ma­gunkban találjuk. Ezeket helyrehozni majd lehetetlenség. Javítani nem tudunk addig rajta, amig a jövőben az evangéliumi egység égisze alatt nem kezdünk had­járatot az anyagiasság varázsa és minden olyan eszmeáradat ellen, amikkel szem­ben eddig az emberi elme gyenge volt. A tömörülés bátorságot és kitartást ad. De az első legyen a fegyverkezés. Védő fegyvereket szerezni a kereszténység evangéliumi arzenáljából. Betölteni a sziveket az evangélium szellemével, az­után ki a gyakorlati élet porondjára. Tegyünk így, akkor majd, ha min­denkinek a lelkében a Krisztusi szeretet lángja lobog, a gabonás föld mostoha gyermeke is úgy fog gyümölcsöt hozni, mint az édes. Akkor nem ilyen torz szinben látjuk elibénk festve az életet és a jövőt . . . Csertői. Értesítők ismertetése. VI. Ref. Internátus. (A dunántuli református egyházkerület pápai nőnevelő-intézetének Értesítője az 1915—16. iskolai évről. Szerkesztette Kutassy Mária, az igazgató helyettese. Pápa, Főisk. nyomda, 84 oldal). Pápán a Széchenyiteret, melyen ugyan több monumentális épület, sőt középület is van, mintegy disziti a dunántuli ref. e.-ker. által fenntartott ref. nőnevelő-intézet hatal­mas, kétemeletes épülete a maga 22 ablakos frontjával. Az intézetben, mely 130 bennlakó nö­vendéket képes befogadni, ref. tanítónőképző megfelelő gyakorlóiskolával, és ref. polgári iskola van elhelyezve. Az idei Értesítő, melyet a háború óta még mindig katonai szolgálatban álló dr. Körös Endre, igazgató helyett ismét igen ügyesen Kutassy Mária, az igazgató helyet­tese és az internátus vezetője állított össze, cimképén hozza az épület sikerült képmását és első oldalain közli Máchik Ida, képző­tanárnő tartalmas ünnepi bészédét, melyet az a Kárpátok jelentőségének méltatására május 1.-én tartott iskolai ünnepély alkal­mából mondott. Az alapítványok jegyzéke következik ezután, amelyből kitűnik, hogy 271,337 K 94 f-t kitevő alapítvány áll az intézet fenn­tartójának rendelkezésére, mely összeghez még mintegy évi 2200 ösztöndijkamat is járul. Az iskolakormányzat élén az egyház­kerület egyes szervei állanak, első sorban maga a közgyűlés, majd az igazgatótanács, mely egy a főiskolán tanáccsal. A 4 évfolyamú tanitónőképzőben ez évben a tanári kar nem szenvedett személyi változást: dr. Kőrös Endre igazgató és Lux Lajos tanár ugyanis már az előző tanévben is távol voltak, mert katonák. Ide tartoznék legfeljebb Beregszászy Ilona gyakorlóiskolai tanítónő távozása, kinek helyére a püspök Csekey Jolán oki. polg. isk. tanítónőt ne­vezte ki. A képző tanári kara beleszámítva a hadbavonultakat és azok helyetteseit, meg a hitoktatóit is, 22 tagból áilott. A kath. növendékeket ugy itt, mint a polgáriban dr. Bereczk Gyula tanított hittanra. A képzőnek összesen 185 növendéke volt, ezekből 162 tett vizsgálatot. A 185 növendék közül, kik valamennyien magyar anyanyelvűek, 11 volt katholikus vallású. Illetőség szerint 43 pápai, 29 Komárom-, 17 Pest, 15 Veszprém-, 12 Somogy- és 11 Tolna megyei a többi Fehér-, Vas-, Zala-, Győr- és néhány távolabbi vármegye között oszlik meg. Legtöbbnek (87) lelkész vagy tanitó az apja. A 162 vizsgálaton tett tanuló közül 14% az általános kitűnő, 5% pedig egy, vagy több tárgyból megbukott. Képesitővizsgálatra 28 jelentkezett, s valamennyi sikeresen letette azt, még pedig 9 kitűnő, 11 jeles és 8 jó eredni énnye( emellett 16-an a ref. egyházi énekre és ze­nére is szereztek képesítést. A gyakorlóba, 6 osztályba összesen 28 növendék járt, köztük 3 r. kath. vallású. A gazdasági ismétlőiskolának 17 növendéke volt. A 4 osztályú polgári leányiskolának Krausz Adrienne uj tanerő. A tantestület egyébként itt 14 tagból állott. Összesen 139 növendék iratkozott be, ebből 129 levizsgá­zott. A 139-ből 6 volt a r. k. vallású le­ányka, 49 pápai és 25 veszprémmegyei; 26 % általános jeles, meg csak 10 növendék bukott. Az internátus ismertetésével (évi dij 900 K) és Tartalomjegyzékkel záródik az Értesítő. Uj iskola. Normális körülmények között, bé­kés idők boldog napjaiban ujjainkon számláltuk az augusztus havának gyors iramban leperdülő utolsó napjait, melyek a nagy vakáció kedves emlékeinek visszfényét hordták magukon diákjaink lelkében, s egyúttal előkészítették az ifjú­ságot a szeptember elsejével bekövet­kező munkára, a tanulásra. Az idén nem így történik. Miniszteri rendelet jelent meg, mely az iskola megkezdését szept. hó 15-re, az internátusokkal kap­csolatos tanintézeteknél pedig október elsejére rendelte a tanév megnyitását — az élelmezési nehézségek miatt. Peda­gógusok mondják, hogy a mai nehéz viszonyok között félév is elégséges volna az iskolai padok koptatására, mert hi­szen komoly s eredményes munkára ugy sem számíthatunk akkor, midőn a középiskolák felső osztályainak tanulói folyton a bevonulás és a harctéri szol­gálat gondolataival vannak elfoglalva. Komoly s eredményes munkát vá­runk az iskolától. A régi iskola csupa ideálizmusnak volt a gyűhelye, melyben az ifjú sokat tanult, még többet lelkesedett; de éppen azért, mert kevésbbé ismerte meg az élet való értékeit, az eléje tornyosuló akadályokkal, a küzdelmekkel szemben gyengének bizonyult s az életnek általa el nem viselhető terhei alatt összeros­kadt. Pedig hogy mennyire szükséges az erős, a fegyelmezett élet, mutatja a jelen világháború, a melyben semmifele áldozattól visszariadnia nem szabad an­nak, aki hazája iránt kötelességteljesí­tésre van hivatva, akár a fronton, akár a front mögött. Az a diák, ki az idei három hónapos hosszú vakációját nem tétlenségben, hanem részint az aratási, részint egyéb mezei munka elvégzésé­ben küzreműködve töltötte el, más szemmel néz, mint azelőtt, a mezők egyszerű napszámosára, akinek az idő viszontagságaiban végezni szokott mun­káját most már kellőleg értékelni s becsülni tudja. Sok szó esett már a középiskola olyatén megformálásáról, amelynek értel­mében az ifjúság közelebbi kapcsolatba hozassék az élettel, közelebbről ismerje meg ama foglalkozási terrénumokat, melyek az ő hajlamainak leginkább meg­felelnek s biztos megélhetést nyújtanak neki. Addig is, mig a várt reformok be­következnek, figyelmeztetni kell az ifjú­ságot, hogy hány osztály elvégzésével mily életpályát választhat magának; hogy nyolc osztályon alóli képesítés mellett is léphet tisztességes kenyérke­reseti pályára; hogy ne a hivatalnoki s tudományos pályák ellepésére töre­kedjék csupán, hanem lépjen tömegesen a kereskedői pályára, amelytől eddig távol tartotta magát a magyar ember. Legyen törekvéseinek vágya a világ­kereskedelem is, amellyel nagy szolgá­latot tesz hazájának, mert a külföld előtt emeli annak tekintélyét, s hírnevet, dicsőséget szerez neki. Legyen úrrá a magyar a szárazon és tengeren, a vizén és viz alatt, a le­vegőben és mindenütt, ahol tudás és elszánt akarat képesíti őt erre — az ős germán szellem mintájára, amely oly bámulatos módon dokumentálja most világhatalmi főlényét az összes nem­zetek előtt. — s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom