Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-04-16 / 16. szám
2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 94. Zsigmond, N. N., Osvald János, N. N., Marton Kálmán, N. N., Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet, Hungária r.-t. pápai alkalmazottai, dr. Rechnitz Ede, Hochschorner Jenő, Pápai r. k. nővédő-egyesület, Pápai Felsővárosi Olvasókör, dr. Balla Robert, Harmos Zoltán, Pápai Lajos, Belv. Katholikus Kör, Schlesinger Rezső, Lázár Ádám, Sült József, Berger Antal 500—500 K; Kovács László huszárhadnagy a frontról 300 kor.; Saudek Miksa, N. N., Perutz tv. pápai alkalmazottai, N. N., M. Á. V. pápai állomás alkalmazottai gyűjtésének jelenlegi stádiuma 250—250 K; 111/20. nf. gyalogzászlóalj a frontról 230 kor.; ifj. Eisler Mór, dr. Teli Anasztáz, Weisz Fülöp utódai, gróf Wallis Gyuláné, özv. Wittmann Mártonné, Sulyok József, Gyurátz Ferenc, Ötvös Sándor, Alsóvárosi olvasókör, Breuer Lázár, Pollák Rudolf, Kristóffy Gyula, Klein Móric, Goldschmied Ödön, Csillag Imre és neje, Irgalmas nővérek, dr. H offner Sándor 200—200 K; 7. honvéd tábori ágyusezred a frontról 142 K; Koréin Vilmos újévi megváltása, Braun Ármin és Dezső újévi megváltása, Krausz és Koréin újévi megváltása, Mészáros Károly polgármester, Hercz Dávid, Mayersberg Samu, dr. Lővy László, Wittmann Ignác téglagyáros, Bencés székház, Wallenstein Dánielné, Heller József, Krausz József sírkőgyáros, Kunte János, Mészáros Imre (Tapolczafő), Németh Dezső, Stein Vilmos, Drach Áron és fia, Kis József esperes, özvegy Adamovich Lázárné, Dringler Gyula, Puchinger József, Bódai István, Horváth Imre, Gedey József, Weltner Manó, Hermann Tivadar, özv. Obermayer Józsefné, Kohn Mór, 20. honvédgyalogezred a frontról, Okolicsányi József 100—100 K; Csóti fogolytáborban munkások gyűjtése 94 K; Kohn Adolf cég újévi megváltása', özv. Perlaky Gézáné, Borsos Károlyné, Perlaky Lajos, Eisler Béla, özv. Gottlieb Rudolfné, dr. Jerfify József, Hoffmann Adolf, Friebert Miksa 50— 50 K; Katonák Teli igazgató úr kezeihez 32 K; dr. Sávoly Brúnó a frontról, dr. Gottlieb Sándor a frontról 20—20 K; Pfeifer Gizi (Németszalók) 15 K; Aebersold Leopoldina, Csillag Dezső, Hoffner Pál 10—10 K; Német Kristófné (Kiskamond) 5 K; különféle adományok 1352'20 K; Leányegyesület hangverseny eredménye 688 60 K; saját hangverseny eredménye 87042 K, végösszegben 50.349-22 korona. A mély hálaérzet mellett is nem lehet azonban elhallgatni, hogy vannak oly személyek is, kiket a háború okozta nyomor nem tud megindítani; kik ridegen elzárkóztak a kérelem elől, mondván: én ezen célra nem adok semmit. Nem célja e cikknek ezeket a nyilvánosság előtt megróni; fog azonban még találkozni arra alkalom, hogy ezen urak a megfordított Signum laudis civilis rend lovagjaivá avattassanak. Dr. Rosenthal Jőzsef. Adakozzunk a hadi rokkantak és árvák menházának. Mérlegelés. — A Perutz-gyári ügyhöz. — Mult számunkban már foglalkoztunk az üggyel, de városunk munkásnépe, úgy társadalmi, mint gazdasági oldalon, annyira érdekelve van vele, hogy megérdemli — amig a kérdés megoldva nem lesz, — hogy napirenden tartsuk. Pápa város érdemes képviselőtestülete — dicséretére legyen mondva — mindenkor megragadta az alkalmat, ha valami nagyobb munkaerőt foglalkoztató ipartelep tett települési ajánlatot, hogy azt többféle kedvezmény adásával maradásra birja. így volt ez történetesen a Perutz-gyárral is. Tette ezt azért, hogy polgárságunk munkásrészének munkaalkalmat, betevő falatot juttasson, részben pedig, hogy forgalmát, kereskedelmét, iparát föllendítse, a netán heverő erőt munkába vonja, szóval, hogy egy gazdaságilag is rendezett társadalmat teremtsen. A csalódások egész láncolata volt ami később következett; a reménység papirszikláira épített kártyafalakat a legenyhébb szél is halomra hordta — csalódott a gyárban a város — vele különben nem egy képviselőtestületi gyűlésen is foglalkoztak a múltban — csalódott városunk polgárságának az a része, amely két kezével máról-holnapra kereste falatját, de legjobban ez csalódott. Fájdalomérzés vonul végig leikünkön, amikor ezt mondjuk: a Perutz-gyárban sohasem volt a munkásság gazdaságilag megelégedett; a békés időben sem, most kétszeresen nem. Le kell ezt Írnunk, nehogy félreértsenek bennünket; nem a mai állapotok szülték ezt a vihart, csak most szabadították fel láncaiból ezek a halomra sodort tarthatatlanságok. Valljuk be, nem lett a szövőgyár munkásainak megélhetési bázisa, pedig ezt várta városunk — a tulajdonos szűkmarkúsága miatt. Hagyjuk a multat. Beszéljünk a má ról. Ma az előttem fekvő kifizetési (heti kereseti számoló szelvénye) lapokból látom, hogy egy tizenhároméves munkásnő, aki egyébként hatodmagára keres és két szövőgépen dolgozik, az egyik héten 6'32 K-t, a másik héten 3'26 K-t keresett. A számolólap nem hazudik. Ez a tétel a mult évből származik, amikor még hat napot dolgozhattak. Ma ugyanaz a személy öt napi munkaidő mellett, nagyon érezheti az emelkedett drágaságot, ugy-e bár ? Vegyük a legmagasabb heti keresményt, ami az egyik héten — a számolólap tanusága szerint — 1368 K, a következő héten már csak 949 K. Előre bocsátom, hogy ez a nőknél a legmagasabb kereset. Mit vehet az a munkásnő, akinek több személyről is kell gondoskodnia, a mostani világban, amikor csak 1 kilogramm kávé 14 K, amikor 100 kiló fa 8 K, a zsir kilója 5'60 K, a hús 4"28 K, a kenyér kilója 70 fill., a tej literje 38—40—42 fillér, a burgonya 20—24 fillér stb. Hol van ezután még a házbér, ruházat és minden aprólékos háztartásbeli cikk, ami el nem maradhat. Itt olyan probléma előtt állunk, ami sürgős megoldásra vár, amit elodázni bűn. Nem akarjuk elhinni, hogy megoldását illetékes helyen nem óhajtanák, hisz" közös érdekek fűződnek ebben össze — a haza ügye, a dolgozók érdemleges kielégítése, amit nem lehet pár filléres ajándékokkal csillapítani, hanem csak gyökeres intézkedéssel, mely a munkásság gazdasági krízisét egyszer s mindenkorra megöli s a boldog létet megalapozza. Ismétlem, amig ez meg nem történik, a baj okaira lesz alkalmunk visszatérni. Csertői. A Nagyhét. A nagyheti szertartások sorozata a mai vasárnappal kezdődik, melyet máskép virágpálmavasárnapnak neveznek, mert Jézus e napon vonult be Jeruzsálembe s az örvendező emberek virágokat és páhnaágokat szórtak útjába. Ezért a nagymise előtt bárkát szentelnek a templomban, körmenetet tartanak stb. A nagymise alatt Passiót énekelnek, vagyis Jézus kínszenvedésének történetét adják elő. A virágvasárnap utáni 3 napon az Egyház nem tart különös szertartásokat, csak éppen kedden és szerdán szintén Passió van a misében. A fontosabb istentiszteletek Nagycsütörtökkel kezdődnek. Az ünnepi mise Glóriájánál megkondulnak a harangok, melyek azután (ugy mint az orgona) 48 órán át szünetelnek. A mise alatt a pap 3 szent ostyát konszekrál. Az egyikkel megáldozik, a másikat a másnapi csendes misére teszi el, a harmadik pedig a szentsirban lesz kitéve. Utóbbi kettőt mise után a kápolnába viszi a pap, azután az összes oltárokat megfosztja ékességeitől. Nagypénteken u. n. csonkamise van, az előszenteltek miséjének szertartása. A pap és a segédkezők az oltárnál leborulnak, majd néhány rövid ima és lecke után kezdődik a Passió, mely után az Egyház a pápáért, püspökért, papokért, hivekért, királyért, a téves hitüekért, pogányokért, sőt a zsidókért is imádkozik. Most a kék kendővel letakart keresztet veszi elő a pap és gyönyörű, háromszor mindig egy hanggal magasabban intonált ének mellett (Ime a kereszt fája, melyen függött a világ váltsága, jertek, imádjuk) leplezi azt, majd pedig a szentélyben felterített fekete posztóra helyezi, előtte térdreborulva imádkozik s végén tiszteletteljesen megcsókolja. A keresztnek eme tisztelése után a kápolnából körmenetileg elhozza a pap az egyik szent ostyát, melyet a főoltárnál egyszerű Urfelmutatás és néhány ima után magához vesz. Utána a másik szent ostyát a sirba helyezi és szentbeszédet mond a pap. Délután a Pápán is divó szokás szerint elénekelik Jeremiás próféta siralmait, az u. n. lamentációkat. Nagyszombaton kora reggel kezdődnek a szertartások. Először tüzszentelés van a templomon kívül. Az új tűzből meggyújtanak egy háromágú gyertyát, melyről később az öröklámpa és a többi gyertya is meg lesz gyújtva. Azután következik a húsvéti gyertya szentelése. Majd 12 próféciát olvas a pap, utána pedig megszenteli a keresztkutat. Ennek befejeztével a főoltárnál leborul, majd a minden szentek litániájának eléneklése ulán misézik a pap.
