Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-04-09 / 15. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 9. pótlék, amely azesetben is kötelező volna a gyárra, ha a munkások békeidőbeli fizetése meghaladná a napi 5—6 koronát. Ennek a rendezetlenségnek mérhetetlen súlyát különösen a nők érzik, akik közül nincs a .gyárban tíz sem, ki 12—14 koronát keresne. Ez a legmagasabb. A többinél a heti kereset már rákúton halad. Egy négy gyermekes anya, aki már 12 éve dolgozik a gyárban, átlag keres heti 10 koronát. Van, aki 15 éves munkásnő és ugyanennyit keres. De legtöbbje csak 7 — 6—4—3—2 koronát, sőt van olyan is, akinek fillérekben is leszá molhatnak. Ilyen viszonyok mellett nem csoda, ha izzóvá lett a hangulat a gyárban. Önmagára vessen az, aki ezt előidézte. A férfimunkások ügyét — 18 évestől 50 évesig — -hivatalos úton viszik dűlőre, de akkor még itt vannak az e kereten kívül esők, akiket az ipartörvény megfelelő szakasza véd és akik mellett mi is különösen pálcát törünk, mert nem tűrheti Pápa városának polgársága, de senki sem, hogy a védtelennek látszó munkásságot mindenféle üzleti fogásokkal ki engedjék vásítani öltözetükből, cipőikből és minden az életfenntartáshoz szükséges cikkekből, akkor, amikor a gyártulajdonos produktumainak árát tetemesen emelte. Ezek szerint a gyárnak nincs oka, de nem is szabad szembehelyezkednie az üzemben foglalkoztatott munkások és munkásnők törvényes és méltányos kívánságával. De mi egyenlőre hisszük, hogy az illetékesekben a jobb belátás kerekedik fölül s az ellentéteket elsimítják. Az üggyel különben még foglalkozni fogunk. Csertői. * Kaptuk e cikket, mely a munkásoktól nyert információk alapján készült. Mi egyoldalulag nem ítélhetünk e dologban; szivesen helyet adunk tehát az illetékes tényezőknek a hozzászólásra. (Szerk.) A hangverseny. — 1916 ápr. 1. — E hó első napján nagy hangverseny volt a Griff-teremben. Ezt is a Hadi Rokkantak és Árvák pápai Menház-egyesülete javára (mely hosszú címnek valamilyen Emkeféle rövidítést találhatnának ki a vezetői) rendezték. Nekem jutott a kényes feladat, hogy lapunkba a hangversenyről referádát írjak. Midőn ezt helyszűke miatt aránylag röviden megteszem, kijelentem, hogy igyekezni fogok minden homályosságot, minden legkisebb kétértelműséget kerülni. Nem érintve egyáltalában a hangverseny anyagi sikerét, nem szólva a külsőségekről, kit hogyan fogadtak, koszorúztak meg és tapsoltak vagy éljeneztek, s figyelmen kívül hagyva a jelenlevők elég szélsőséges magánvéleményeit, tisztán a hangver. seny művészeti részéről irom a magam véleményét. A tiszta objektivitást választván kritikám fundamentumául, a legnagyobb elismeréssel hajolok meg először gömöri Havas Gáborné énekművészete előtt. A dilettantizmust messze túlérő igaz, hamisítatlan művészi tökélyig vitte a sok évekkel ezelőtt Pápán már több ízben megdicsért énektudását. Kitűnő mestere lehetett és lehet, mert úgy hallom, hogy Debrecenből még most is állandóan feljár a fővárosba énekleckét venni. Igazán kedves műélvezetet nyújtott pápai szereplésével — régi ismerőseinek. Noseda Károlyról, az opera volt karigazgatójáról, a szerviták egyházkarnagyáról, kit kiváló tehetségéről már régen hírneves művésznek ismer minden zenekedvelő, ki ezúttal azonban csak mint kisérő, illetve részben mint 'zeneszerző szerepelt, nincs mit írnom. Elismert zenei nagyság, mely igaz, hogy alárendelt szerepben is mutatkozik és mutatkozott is, de majd csak akkor érdemel bővebb megemlítést, ha majd egyszer (mint megígérte) önálló számmal jelenik meg a pápai pódiumon. Ney Bernát, az opera tagja, földink. Büszkék lehetünk rá. Ha semmit mást, mint csak azt szögezem le, hogy kiváló gonddal bánik a szöveggel és a helyes szövegkiejtést nagyon helyesen az énekművészet elsőrangú feltételének tartja, már ezzel is olyant hozhattam fel a dicséretére, mit sok más, nagyobb reklámmal dolgozó művészeinktől sajnos meg kellett tagadnom. Hangja valóságos meseszerű. Végtelenül kellemes hangja van, mely magasságban, mélységben, erőben és lágyságban egyaránt élvezhető. Büszkeséggel és őszinte gyönyörűséggel csodáltuk orgánumának pazar szépségeit, különösen pedig energikus akcentusait. Igen meg leszünk tisztelve, ha máskor is eljön közénk a mi gyönyörködtetésünkre. A mi Kis Józsefünkről, városunk legkitűnőbb zongoristájáról már más alkalommal annyi szépet és jót mondottam, hogy ezúttal csak annyit jegyzek fel: a régi Kiá maradt. Jól megválasztott, értékes zenegyöngyök a programján, gondos, finoman kidolgozott begyakorlás és nyugodt, de emellett tökéletes előadás jelzik az ő szereplését mindig. Bakó Bélán kívül, aki néhány saját költésü versét szavalta el szép hatással, még Kemény Béla szerepelt a műsoron. Meg kell jegyeznem, hogy közbeeső körülmények miatt a szünet utáni hegedüjátékát már nem hallhattam s alábbi véleményemet csak az első részben játszott Paganini- és Gounod-számra vonatkozólag alkottam. Legyünk őszinték. Ez hát hamis volt, a szó legszigorúbb értelmében hamis. Paganini ama Adagióját játszotta Kemény Béla, mely a zongoristának c-mollban, a hegedűsnek pedig h-mo!lban van írva, ergo a hegedűt egy fél hanggal magasabbra kell hangolni. Ez ugyan megtörtént, jól-e, rosszul-e, de a folytonos applikatura nyomán (sohase egy tiszta húr nem szólván) állandó diszonánciák származtak. Szívesen meghajolok Kemény Béla rajongó zenekedvelése, páratlan szorgalma és a tökéletesedés iránti acélos hajlama, akaratereje és más, ehez hasonló szép tulajdonsága előtt, de kérem egyszersmint, hogy ne vegye tossz néven, ha a fentemlitett játékát hamisnak kell kijelentetvem. Hamis játék "pedig a hegedűlésnél — öreg hiba, különösen, ha jólhangolt zongorán kisérik. Még úgy soloban elüti, de kisérettel élvezhetlen. Szentgyörgyi Sándor. — Rokkantak javára. A bencés főgimn. VII. osztálya oszt.-főnökének névnapja alkalmával 30 K-t adott a rokkantak pápai menházára. Városi közgyűlés. — 1916 ápr. 3. — Képviselőtestületünknek fentjelzett napon Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűléséről a következőket írhatjuk. Mintegy 60-65 képviselő jelenlétében folyt le a közgyűlés, melynek megnyitása és dr. Teli Anasztáz, Faragó János, Böhm Samu, Szelecky Ferenc és Legény Ferenc jegyzőkönyvhitelesítők felkérése után felolvasták a mult ülés jegyzőkönyvét. Azután az elnök elparentálta a nemrég elhalt Német Já nos v. képviselőt és bejelentette, hogy Révész Arnold v. főmérnököt a befejezett fegyelmi vizsgálat nyomán az alispán 300 K pénzbüntetésre ítélte. Miután pedig a főmérnök ellen a városnak 9C0 K összegű magánjogi követelése van, az iratok a jogügyi bizottsághoz tétettek át. Az interpellációk során Gyurátz Ferenc a jövő évi termés biztosítása és a földekmegmunkálása, dr. Antal Géza a hadisegélynek a hó elején való kiosztása és a segélyirodában még egy munkaerőnek az alkalmazása, Muli József a tűzcsapok rendbentartása és a mészárosoknak a vadhús árusítását megtagadó elhatározása, Halász Mihály egyes gazdáknak a városi faültetők felhívására elkövetett utcafakiírtása miatt történt megbüntetése, Somogyi József a katonák által a vetésben tett kárcsinálása, szénlopó gyermekek és Márkus Lajos rendőr megjutalmazása ügyében szólalt fel, mire a polgármester azt válaszolta, hogy a Lamperth Lajos v. tanácsos elnöklete alatt működő mezőgazdasági bizottság ellenőrzi a földmunkálatokat, 22 ló kiosztatott a földesgazdák között s ha kell, közerőt fognak kirendelni, a hadisegély ügyében intézkedni fog, a tűzcsapokat ősszel és tavasszal szokták rendbetenni, a vadhúst a hatósági székben ki lehet mérni, a fakiírtók az Ítéletet megfelebbezhetik (de különben is a városé volt a fa), a katonák által okozott kárt felbecsülés után megtérítik, a széntolvajokat a rendőrkapitánynak kell feljelenteni, Márkus rendőrt, ha érdemesnek találja, a rendelkezési alapból meg fogja jutalmaztatni. A napirend előtt dr. Antal Géza kívánságára a tárgysorozat végére tett cigányügyet vették első pontnak. A földrnivesiskola mellől eltelepítendő cigányok ügyében azt határozták, hogy a tanács az érdekeltek bevonásával alkalmas helyet keressen cigánytelepnek és hogy a kormányhoz felírnak, hogy a háború után a cigányokat fogolytáborba telepíttesse és munkára szoríttassa. Kárpátfalvára 1000 K-t szavaztak meg, a becsüsök drágasági pótlékára vonatkozó ügyet levették a napirendről. Elhatározták, hogy a v. óvoda és ipariskolától a Széchenyi-térig csatornát épít a város, Weisz Ignác bérengedés iránti kérvényét elutasították, Sarudy Györgynek a lisztkereskedők perbe fogására vonatkozó indítványát kiadták a jogügyi bizottságnak és végül utasították a v. tanácsot, hogy a hadiemlék elhelyezésére a gróf Esterházy Jenő által adományozott teleknek a város nevére való telekkönyvezését vigye keresztül és a telket azután töltesse fel. Ezzel a közgyűlés véget ért.