Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-04-02 / 14. szám
2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 2. nyesebb pénzeszsákok éreztek meg előre — ezért folyt a szociális kérdéseket halomra élező munkásszipolyozás a nagytőke karmaiban, mert siettek kihasználni az időt, — megszűnt ez az állapot is, mert egy vékonyka papir, egy szellőszárnyán szálló szó elvitte a munkáskezek százezreit, hogy a vadul romboló »élet« anyagot nyerjen, hogy messzemenő célokért áldozzon, hogy a termelő munka helyett temetést rendezhessen a természetadta erő, a szilajság. Ezek a veszedelmes felhők még most is itt karikáznak fejünk felett, hogy hol itt, hol amott véresőt hullassanak, ami után nem kell funerátorokat fogadni, mert a sír e nagy világ szíve . . . Hogy e borzasztó -világrengést szerencsésen átéljük, szükségünk van egymásra, mindnyájunk kétszerezett munkájára, hogy a hiányzó erők itthon némileg pótolva legyenek. Ugy tudja mindenki, hogy föl van használva minden létező erő a társadalomban, — pedig nincs. Itt vannak a tavaszi munkák, keresik az erőt annak elvégzésére, s a vége egy mély sóhajjal kisért — nincs. Van! Van, aki az alkoholt túlélvezi. Van még most is, aki a mindjobban melegítő napsugarakkal melengeti hátát, délelőtt nyugatnak fordulva, délután keletnek; délben talán hasmánt nézi a világot — és azt mondja, ha kérdezik tőle, miért nem dolgozik, hisz tagbaszakadt óriás: Nincs semmi munka, kérem alássan . . . Mennyit találunk ilyent. Nézzük végig városunk valamennyi utcasarkát. Munka nélkül találjuk ó'sifészkünk valamennyi közismert faltámogatóját, akiket talán azért nem hív senki dolgozni, mert félnek bizalmatlan kinézésüktől, vagy undorító szeszpárájuk kelt rossz hatást, pedig nemcsak egy-kettőről van itt szó, hanem olyan tömegről, amelynek munkaképességét mértékelni kell és érdemes. Városunk vezetőire hárul itt is a megoldás, s ez olyan legyen, amely nem türi az erőket parlagon, nem türi a pálinkás putikokban hüselő naplopókat akkor, amikor a fronton hősiesen küzdők helyeit kell a munkában pótolni, hogy úgy az itthon lévők, mint a künt harcolók mindennapi kenyere biztosítva legyen. Itt van az idő, amikor kétszeresen megvan a jogcím arra, hogy városunk s az egész társadalmunk szégyenfoltjaiból emberséges embereket lehetne faragni, akik nem »csak« pálinkára valóért, illetve csak »addig« dolgoznak, míg az összeg a kezükben nincs, hanem kenyérre valót is keresnek munkájukkal és nélkülözik mások könyöradományát, amelyet most más, célirányosabb helyre is lehet fordítani. Tehát ne engedjük parlagon heverni tovább is az energiát . . . Csertői. = Segdtsük és helyezzük el a hadiárvákat! Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Veszprémvármegye árvaszékének adandók tudomására, a kegyes adományok pedig »Hadiárvák részére« megjeleléssel a veszprémi m. kir. adóhivatalhoz küldendők. Járási értekezlet. — 1916 március 27. — A járási munkabizottság Bélák Lajos főszolgabíró elnöklete alatt a mult hó 27.-én tartott ülésén a sok tárgy közül 2 igen fontos, a város lakosságát is közelebbről érintő ügy került megbeszélés, illetve tárgyalás alá. Ezek közül az egyik az élelmiszerek ára és a napszámbérek megállapítása, mi élénk eszmecsere tárgya volt. Tar Gyula földmüvesiskolai igazgató, Pátkai földbérlő, Maár János és Füzy István plébánosok szakszerűen megindokolt fejtegetése után, a mai viszonyok és körülmények figyelembe vételével állapította meg úgy a maximális árakat, mint a napszámbéreket, mely hirdetmények útján közhírré téve lesz. A főbírót megkérték, hogy a fa árának maxjmálására is pro vokáljon kormányintézkedést. Ugyancsak alapos megvitatás tárgyát képezte az ez évi termés biztosítása, mely irányban több üdvös intézkedés történt, mint a munkásosztagok foglalkoztatása, s a katonák mikénti szabadságolása. Tar Gyula indítványára kimondotta a bizottság azt is, hogy a kézzel való vetéshez a megfelelő hozzá értő emberhiány pótlására kézi vetőgépek beszerzését szükségesnek tartja s a községek nyomban 20 drbot rendeltek meg, hogy azokat a kisebb termelők csekély használati díj ellenében igénybe vehessék. Az ülést a járási főszolgabíró azon buzdító szavakkal fejezte be, hogy hivatkozva a lakosság hazafias magatartására, kérte a jelenlévőket, hogy a helyi bizottságok minden célra vezető intézkedést tegyenek meg arra, hogy egy talpalatnyi föld üresen ne maradjon, termeljünk minél többet, biztosítsuk evvel is dicső fiaink győzelmét, s ehhez Isten áldását kérte. Hadibiztosítás hadbavonult katonáink hozzátartozóinak védelmére. A hadbavonult katonák közül soknak felesége és gyermekei maradnak otthon, akikre a szükség napjai várnak, ha a férj és apa vissza nem tér. Az özvegyeknek és árváknak a gyász és nélkülözés napjaiban »gyorssegélyt« nyújtani és a cél érdekében azokat a családokat, amelyeknek eltartója a harctéren van, az önsegély nagyszabású müvében egyesíteni: ezt tartja hazafias és szociális kötelességének az Auguszta-alap. E feladat megoldására az Auguszta-alap karöltve a »Phönix« életbiztosító-társasággal hadibiztosítást létesített, mely az özvegyeknek és árváknak anyagi támogatást van hivatva nyújtani. Az Auguszta-alap katonáink családjainak ily módon alkalmat ad arra, hogy különösen mérsékelt díj és kedvező feltételek mellett hadibiztosítást köthessenek. A hadibiztosítás szükséges védelem minden katona családja számára. Már eddig is több mint 150.000 család vette igénybe a hadibiztosítás e védelmét és igen nagy azoknak a száma, akiket a kifizetett biztosítási összeg mentett ki a nyomasztó szükségből. Az elesettek bátramaradottjai ezzel az összeggel birták csak megtartani földjüket vagy üzletüket és sok szegény özvegy teremtett magának a hadibiztosításból kifizetett pénzzel új megélhetési módot, melylyel magát és gyermekeit tisztességesen fentarthatja. Az a férfi, akit hazafiúi kötelessége a harctérre szólít, ne mulassza el, hogy övéinek a legrosszabb eshetőségre segélyt biztosítson! Az a nő, aki férjét a harctéren tudja, ne feledkezzék el arról a kötelességről, hogy gyermekeiről gondoskodjék! Minden munkaadónak kötelessége hű munkásai és alkalmazottai hozzátartozóit támogatni és ezt legkönnyebben és legolcsóbban a hadibiztosítással valósíthatja meg. Senki se mulassza el, hogy a .legközelebbi jövőről gondoskodjék, míg nem késő! Mindenki, akit illet, áldozzon egy kis összeget, hogy önmagát és övéit a háború szomorú anyagi következményeitől megóvja. Hadibiztosítás végett városunkban a városi segítő-irodában a városházán lehet jelentkezni a hivatalos órák alatt. A segítőiroda kész ez ügyben bárkinek mindennemű felvilágosítást megadni. Akik nem változnak. A hét elején a vasúti állomáson levő rendőrnek a Győr felől jövő vonatról leszállt utasok egyike azt jelentette, hogy Vaszar és Pápa között észrevette, hogy 1 ICO K-t tartalmazó pénztárcája eltűnt és bizonyára valaki ellopta azt. Gyanúja az ugyanabban a kocsifülkében utazó katonákra irányult. A rendőr, miután jelentés közben az utasok már nagyrészt elszéledtek, hiába kutatott a kiszállottak között, a gyanús katonákat már nem találta. Közben letelt a szolgálata is, de a szolgálatot átvevő Márkus Lajos rendőrnek elmondotta a dolgot. Csakugyan a délutáni vonat indulása előtt Márkus rendőr látott gyanúsan viselkedő katonákat az állomáson, és éppen azon volt, hogy igazolásra szólítsa fel őket, mikor ezek hamar megléptek és a kálvária felé szaladtak. Márkus rendőr egy másik rendőrtársával hamar utánuk vetette magát és a hajsza folyamán nagy népcsődület is követte a megfutamodott gyanús katonákat, kik tájékozatlanságukban a város irányában akartak megszökni. Látván, hogy a győri vám felé a városba jutnak, átvetették magukat a grófikert alacsony falán és a várkertben akartak eltűnni. A rendőrök azonban ide is utánuk ugrottak és az időközben segítségükre jött kastélybeli sebesült katonákkal elcsipték a szökevényeket, kiket bekísértek a rendőrségre. Kihallgatásuk nyomán beigazolást nyert, hogy hamis szabadságolási igazolvánnyal ellátott jelenleg katonai szolgálatot teljesítő pesti csibészek, kik a Pápán tartandó orsz. vásárra lopni jöttek. A társaság egyébként 5 tagu, ezekből 4 katona (egyik civilruhában) és 1 asszony. Ezekből 3-at elfogtak és átadtak a katonai hatóságnak. Pénz nem volt náluk. A vaszari lopást egyébként tagadták. A budapesti rendőrség nemrég szintén két tolvaj katonát fogott el, kiknek arcképét megküldötte a pápai rendőrsének, miután