Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-26 / 13. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 március 25. A tagdíjat azonban csak 5 éven át évi 100 K-val fogja befizetni. Dr. leli Anasztáz ezután néhány szives szóval üdvözölte Wimtner Károly, pápai r. k. tanítónőképezdei igazgatót, aki kijelentette, hogy a kör rendes tagjai közé óhajtja magát felvétetni s a mai közgyűlésen már meg is jelent. A közgyűlés tagjai lelkesen megéljenezték új társukat, mire az elnök úgy a maga, mint tiszttársai és a választmány nevében lemondott, s felhívta a közgyűlést, hogy a tisztújítást alapszabályszerűen ejtse meg. Mielőtt elnöki székét elhagyta, körelnöknek felkérte Botka Jenőt. Botka Jenő rövid, velős szavakban felkérte a közgyűlést, hogy válassza meg közfelkiáltással a volt tisztikart, elsősorban az elnököt. Szűnni nem akaró taps és éljenzés hangzott fel, mire dr. leli Anasztáz újra elfoglalta helyét. Néhány szép szóval megköszönte a közgyűlés bizalmát és ígéretet tett, hogy a kör érdekeit mindig szivén fogja viselni. Azután felolvasta a lisztát, mely a beállott halálesetek és önkéntes lemondások figyelembe ' vétele mellett lett összeállítva. Társelnök: Kalmár Károly, urad. számtartó; háznagy: Cser Béla, postatiszt; titkár: Szentgyörgyi Sándor, egyházkarnagy és szerkesztő; ügyész: dr. Csoknyay János, v. tiszti főügyész; pénztáros: Arányi József, k. adóellenőr; könyvtárnok: Tomor Árkád, bencéstanár (új); borfelügyelő: Kobera Károly, ny. erdész; pincekezelő: Kovács Ferenc, kir. járásbirósági irnok; kertíelügyelő: Kis József, v. főkertész (új). A választmány így alakult meg: Rendes tagok lettek: Bán Károly, dr. Bereck Gyula, Botka Jenő, dr. Domonkos Géza, Erdélyi József (új), Grátzer János (új), Hiebsch Dezső (új), Karlovitz Adolf, Kriszt Jenő, Legény Ferenc, Lengyel Zénó (új), Mayer István, Mátz János, Mátz József, Nagy Vilmos, Németh Mihály, Novitzky Pál, Okolicsányi József, Pethő József, Soós J. Pál, Szidnay Antal, Trauner Lipót, Varga József és Vágó Dezső. Póttagok: Erhardt Dezső, Grábits Vendel, Kókai Mátyás és Másszi István (új). — Számvizsgálók: Kolbe Nándor, Süttő Kálmán és Tauber Géza. Az elnök az új választmányi tagok nevének említésénél mindig megokolta, hogy azok kiknek a helyére kerültek a lisztára. Ezt az alkalmat megragadva megemlékezett Martonfalvay Elek választmányi tagról, aki egy hozzá intézett levélben kérte újra megválasztatásának a mellőzését. Az elnök röviden vázolta Martonfalvaynak a kör felvirágoztatása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit és sajnálatát fejezte ki afelett, hogy e kiváló tagtársat a kör vezetőségében nélkülözni lesz kénytelen. Hasonlóképen Mikovinyi Ödönről, aki szintén visszavonulni óhajtott, elismerő szavakban emlékezett meg. Végül kijelentette az elnök, hogy a hadbavonult választmányi tagokat újra jelölték s azok újra meg lettek választva. Mielőtt még áttértek volna az 1916. évi költségvetés tárgyalására, dr. leli Anasztáz elnök közölte a közgyűléssel, hogy a választmány kimondotta, miszerint a hadbavonult tagoktól az 1915. és 1916. évi tagdíjakat nem fogja követelni, ámbár az önként fizetést elfogadja. Mivel ezek szerint esetleg tekintélyes összeggel csökkenik a bevétel, felkéri az itthonmaradottakat, hogy 8 K-nyi tagdíjukat önként 10 K-ra emeljék s illetve (mintegy hadmentességi díj képen) 2 K évi önkéntes adományt ajánljanak fel a kör céljaira. A közgyűlés ehhez az indítványhoz hozzájárult. Ezek után Arányi József előterjesztette az 1916. évi költségelőirányzatot, mely a fennemlített, a tagdíjelengedésre vonatkozó határozat figyelembevétele mellett 1909 K 70 f bevételt, ezzel szemben 2864 K 30 f kiadást, s így 955 K deficitet mutat. Mátrai Guidónak a világításra preliminált 300 K-ra vonatkozó megjegyzésén kívül más ellenvetés nem tétetvén, a közgyűlés a költségvetést azzal fogadta el, hogy a deficit fedezésére az esetleges szükség szerint a borpénztár és a lappénztár pénzkészletét fogja igénybe venni. A közgyűlés tárgysorozata ezzel kimerülvén, az elnök elmondotta záróbeszédét. Kijelentette, hogy úgy ő, mint a tisztikar és az igazgatóválasztmány úgy mint eddig, ezentúl is a kölcsönös egyetértést és szeretetet fogja ápolni. Nem az alapszabályhoz való betűszerinti ragaszkodással, hanem annak szellemében kívánja kormányozni a pápai Kath. Kört, melynek tekintélyét és becsületét megóvni és megnövelni akarja. Midőn még megköszönte a jelenvoltaknak a közgyűlés lefolyása alatt tanúsított meleg érdeklődését és türelmét, azzal a szép kívánsággal rekesztette be a közgyűlést, hogy hadbavonult tagtársainkat minél előbb itt üdvözölhesse. Ezzel a közgyűlés véget ért, de a tagok nagyrésze még soká együtt maradt és elszórakozott a kör helyiségében. Az arcokról boldog megelégedést lehetett leolvasni. A tagok megnyugvással vették tudomásul, hogy ez az év sem tudta megrázkódtatni a pápai Kath. Kört, ami pedig legfényesebb bizonysága — életrevalóságának és legbiztosabb jele — szép jövőjének. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Március-április 26. V. Nagyböjt III. vas. 27. H. János hv. dr. 28. K. Kap. János hv. 29. Sz. — 30. Cs. — 31. P. — 1. Sz. — 2. V. Nagyböjt IV. vas. (Ferenc hv.) Szentségimádás: Zaiaapáti, Zalacsány, Kehida, Zalakoppány, Bezeréd, Nagykapornak, Nemesapáti és Szepetk. Harctéri írások. Ceruzával vannak írva, kuszált betűkkel. Egyik-másikon elmosódott az irás, látszik, hogy messze földről jött. Gyűröttek, mint a megviselt katonaruha, de azért vidámság, jókedv, megelégedettség mosolyog le róluk, mintha barátságos kandalló mellől, nein is harcmezőről küldték volna őket. Vannak közöttük versek is. írójuk legtöbbször pironkodva vallja meg, hogy sohasem írt verset, de ma — úgy áthatotta egy soha nem érzett melegség, úgy hajtotta egy soha nem tapasztalt vágy, hogy vers lett a levélbők költemény az üzenetből. Nézem, sokáig elnézem ezeket az egyszerű verseket. Olyanok,. — akár az egyszerű katona, akár a vezér írta, — mint a vadon nőtt virág, melyet nem ápoltak, nem öntöztek, nem gondoztak, mégis van színe, vonzó kellemes illata. Hibás itt a ritmus, sántít a rím, semmi csiszoltság, mesterkélt finomság, de van bennük igaz, őszinte érzés, mely a lélekből szakadt ki és lélekbe kap. Aztán az is ad nekik valami értéket, hogy a harctérről jöttek, ahonnan az egyszerű, prózai sor is drága, hisz' annak a hazavágyó szíve dobban meg benne, aki az élet-halál mesgyéjén is ide gondol . . . * Dobosy Kálmán, 20 as honvéd elmereng a harctéren . .. »Csendes, néma éjszakákon az orosz határon Eszembe vagy, kis angyalom, boldogságom, párom«... Éjjel van, de ő nem alszik; a gondolata, a lelke hazajár s még Ő vigasztal, aki. talán legjobban rászorul a vigaszra: • Hazamegyek nemsokára, vigasztalhatsz engem, Karjaidba borulok majd, ici-pici szentem«... De nem is az ő boldogsága az első;, most sokkal nagyobb dolog forog kockán: a haza, a magyar nép jövője. Nem is feledkezik el róla: »Áldd meg, Isten, a hazámat, áldd meg hazám népét, Hogy mielőbb érezhesse idelenn a békét«... Egyszerű, csendes mederben folydogáló érzelmek ezek, de van bennük melegség, őszinteség . . . A másik két versből a magyar katonára büszke vezér dicsérete árad. Itt sem a költői erő ragad meg bennünket, hiszen az Írójuk verset soh'sem írt, de az önérzetünk dagad, mikor 306-os és 307-es vitézeinket ilyen közvetlen, megérdemelt dicsérettel illetik. I. 306-osok, gyújtsatok nótára! Strypa partján a sok száz muszkának hogy esett halála. Piszkáld ki, piszkáld ki! a lelket belőle! Kipiszkáltuk, hogy örök időre elbúcsúzzon tőle. 306-osok, Toporoutzon bál van, Szól az ágyú, kattog a gép-puska, az ellenség támad. Piszkáld ki, piszkáld ki! ez a nóta járja, Honvédbaka a nyavalyás muszkát puskatussal várja.. 306-osok, nyalka szép vitézek, Szivem, lelkem örül, valahányszor ti reátok nézek! Piszkáld ki, piszkáld ki! szóljon a nótátok! Adja Isten az új esztendőben bő áldását rátok. II. A 307-esek . . . egytől-egyig Jaj de fene gyerekek . . . egytől-egyig. (Pergő tűzben úgy álltak, Mintha vasból volnának Egytől-egyig)-