Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-19 / 12. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 2. mány száz és kétszáz koron;! között. Nem kért, de befolyt kisebb adomány 16. Összesen tehát 80 darab száz koronánál nagyobb, 16 darab kisebb adomány, összesen 40.591 "32 korona öszszegben. Tekintettel arra, hogy 22 hely még tárgyalás alatt van, 32 helyre még eddig el sem járhattam, s 8 oly adományunk is van, mely a háború végén még tetemesen meg fog nőni pótadomány útján; tekintettel arra, hogy a Pápai Takarékpénztár vezetősége az én kérésemre halasztotta el adományának megszavazását, meg van minden reménységem arra, hogy előirányzatom: az első 120 személyiségnél, a pénzintézeteknél és az egyesületeknél 50.000 koronát gyűjthetni, nemcsak el lesz érve e hó végéig, han<em e terminuson túl még magasabbra is fog emelkedhetni. Párhuzamosan e pénzgyűjtési actioval még egy házépítési actiot is folytatok. Keresztül akarom vinni, hogy építőiparosok és vállalkozók, valamint az anyagok szállítói lehetőség szerint önköltségen vállalják ezen hazafias célú intézet felépítését. Több helyen jártam már el, mindenütt megértésre találtam, s vagy elvi, vagy már részletekbe is kiterjedő beleegyező nyilatkozatokat jegyezhettem be. Ily módon a házépítés körül is 15—20.000 koronás megtakarítást remélek elérni. * * * tudatára való ébredése — új varázst kölcsönöz. De jő a kor és vele a melankólia, ah... a sikos parkett..., a csillámló csillárok..., a selymek susogása. .., a virágillat..., a kipirult arcok..., egy régi nóta a múltból..., a régmúltból..., mindmegannyi reminiscencia, mely csendes melankóliába ringat és óh! ennek a reminiscenciának, ennek a melankóliának a varázsa, azt hiszem, ez a legédesebb. . . . Anyukám, ne mennénk az étterembe? — szól sugárzó szemekkel az »öreg«, jobb karját felesége bal karjába öltve . . . Pipiskének — édes öregem — nagyon melege van . . . Mucika meg még táncol, válaszol a gondos »anyóka* férje szemepillantását viszonozva. A két öregnek — jaj meg ne hallják, hogy öregnek mondjuk őket — mintha nemcsak a szeme találkozott volna, hanem a gondolata is . . . pár pillanatra csend ... a két kar közelebb húzódik, összébb simul, a szemek megértették egymást . . . A vigadó összes termei... micsoda jóhangzású cím ez a bálozó fiatalság cégjegyzékében. A vigadó ugyanis három teremből áll, két kis- és a nagyteremből. Az egyik kisterem a nagyterem északi, a másik a déli részén van. A nagyteremtől mindeniket egy nagy hatalmas üvegfal választja el. A déli részen levő kisteremben gyülekeznek a bálanyák, kik számára a nagyterem felső balsarkán van a déli növényekkel és drapériákkal díszített emelvény felállítva. Midőn a bálanyák teljes számban együtt vannak, úgy fél A közgyűlés lefolyása következő volt. Mészáros Károly polgármester megnyitotta a gyűlést, néhány szóval jellemezte az egyesület szándékait; ezután indítványozta, hogy az alapszabályok végleges megszövegezésével bizassanak meg dr. Teli Anasztáz, Baldauf Gusztáv, dr. Lakos Béla és dr. Rosenthal József tagok. Indítványozta, hogy az egyesület elnökéül Gyurátz Ferenc, dr. Antal Géza, dr. Teli Anasztáz, ügyvezető alelnökül dr. Rosenthal József, jegyzőül Jilek Ferenc, pénztárnokul Hermann Pál választassanak. Választmányul az eddigi nagy bizottság helyett: Baldauf Gusztáv, Beck Zsigmond, Balla Robert dr., Bélák Lajos, ifj. Fa Mihály, Faragó János, Fürst Sándor dr., Gaál Gyula, Győry Gyula, Harmos Zoltán, Hoffner Sándor dr., Horváth István, Karlovitz Adolf, Kende Ádám dr., Kis József esperes, Klein József, Klein Vilmos, Koréin Vilmos, Kristóffy Gyula, Lakos Béla, Lángráf Zsiga, Martonfalvay Elek, Mayer István, Okolicsányi József, Perutz-testvérek, Piatschek Gyula, Rapoch Vilmos, Rechnitz Ede dr., Steinberger Lipót, Sült József, Tar Gyula, Ungár Mihály, CJngár Manó, Wittmann Ignác, Wittmann Ignác téglagyáros, Wittmann Mihály, Wüest Ferenc megválasztását, szükebbkörű végrehajtó-bizottságul az elnökségen kívül Baldauf Gusztáv, Böhm tiz óra tájt megnyílnak a kisterem üvegfalai és a Rákóczi-induló hangjai mellett egy-egy rendezőnek a karján felvonulnak a bálanyák. Persze a bálozó ifjúság tüzes vére türelmetlenül várja ezt a pillanatot. Egy ilyen alkalommal egy poétánk is ott volt az egyik várakozó csoportban, melyhez én is tartoztam, attól hallottam a következő kijelentést: »ez a bál, olyan mint a kutya«. — Általános elképpedés minden arcon és abszolút hangtalanság minden ajakon. »No igen — szól a poéta — a kutya az kilencet kölykezik, ez a bál pedig kilencet anyázik«. Nem hangzik épenséggel poétikusan a hasonlat, de poéta ajakáról röppenvén el, feljegyeztem és most, majdnem két évtizeddel később, nyomdafesték alá bocsátom. A poétát mi is jól ösmertük, de többé már nem dalol, ajakát az örök némaság csukta le élete virágában. Benne a magyar lant egyik nagymestere veszett el. — Nyugodjék békében. Igen kedves farsangi helyiség a Royalszálló terme is. Itt is van nagy- és kisterem. Nem olyan méretű ugyan mint a Vigadóé, de melegebb, _ meghittebb, intimebb hatású. Itt történt meg ugy január utolsó hetében. A bál már javában folyt. Egyetlen ismerőst nem találtam. Belép egy bájos kis baba, vele egy tiszteletetparancsoló megjelenésű matróna egy úr társaságában, ki diskrét eleganciával lépkedett a két hölgy mellett. Sejtelmem sem volt, hogy kicsodák, de viIgnác, Blau Henrik és Kristóffy Gyula urak megválasztását ajánlja. A közgyűlés ezen előterjesztéseket egyhangúlag elfogadta, mire elnöklő polgármester átengedte helyét dr. Antal Géza elnöknek. Dr. Antal Géza elnöki székfoglalása után dr. Rosenthal Józsefnek íennt kivonatban közölt beszámolója következett, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Dr. Teli Anasztáz és az elnök indítványaira a volt nagy- és szükebbkörű-bizottságnak jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott meg. * * * A mult heti kimutatás óta a rokkant-menház ügyvezető alelnökénél a következő adományok jelentettek be: Pápa városi és vidéki takarékpénztár 2000 K, Ungár Manó 1000 K, Ungár Mihály 1000 K, N. N. 1000 K, Schlesinger Rezső 500 K, özv. Obermayer Józsefné 100 K, Kohn Mór 100 kor. Ezen adományok egy része a beszámoló összegében be van foglalva. Az összes, hirlapilag nyugtázott adományok : 42.691-32 korona. = Segítsük és helyezzük el a hadiárvákat! Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Veszprémvármegye árvaszékének adandók tudomására, a kegyes adományok pedig »Hadiárvák részére« megjeleléssel a veszprémi m. kir. adóhivatalhoz küldendők. selkedésük nem közönséges báli figurákat sejtetett az estély sakktábláján. — Érdekes, hogy bizonyos egyének már puszta megjelenésükkel nimbust tudnak teremteni maguk körül. Igaz ugyan, hogy tizenkilenc esztendővel ezelőtt sem voltam már abban a korban, melyben az ember még babákkal játszik; nem is a baba imponált nekem, hanem a matróna. A matróna volt az, akiben én egy felsőbb lényt véltem látni. Még mindig egymagukban voltak. Egy gondolat cikázott át agyamon, melyet rögtön követett a tett. A terem front mögötti területén állottam. Tekintetem a kíséretükhöz tartozó úréval találkozott, aki mintha megértett volna. Bemutatkoztunk a front mögött, de csakhamar az arcvonalra kerültem, mert a bájos babát táncra vittem. — Lilike vagyok — mondta behizelgő kedvességgel. A matróna a felsőkarra is kiterjedő keztyüt viselt. A bemutatásnál eszembe jutott az illem törvényeinek azon paragrafusa, hogy a kézcsóknál nem a keztyü, hanem a keztyü feletti rész csókolandó meg és így kézcsókom inkább kar- mint kézcsók volt. Mély meghatottsággal tettem ezt, mert az a kéz, melyet tiszteletteljes csókotn illetett, Bulyovszky Lillának az egykori nagy, ünnepelt művésznőnek a keze volt. Bulyovszky Lilla — Lilike nagymamája volt. Összeismerkedtünk, Bulyovszky Lilla végtelen bájos, minden szinészi póztól men-