Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-19 / 12. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 március 19. 12. szám. ESVIDEKE Szépirodalmi, közvazrtasa^i e* társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaDa-csóthi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős : Szentjjyörg-yi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Alakuló közgyűlés a hadi rokkantak és árvák menház-egyesületében. A hadi rokkantak és árvák men­ház-egyesülete e hét első napján új stadiumba lépett. Az ideiglenes nagy­bizottság összehívta az eddigi adakozó­kat egy alakuló közgyűlésre, melyen elnökség és tisztikar volt választandó, s melynek kimagasló pontja dr. Rosen­thal Józsefnek beszámolója volt a nagy­bizottság eddigi működéséről. Ezen be­számolót rövidített alakjában ím közöljük. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Méltóz­tatnak tudni, hogy mult év novemberé­ben Böhm Ignác azon előterjesztést tette a polgármester úrnak, hogy elesett fia emlékére egy hajlékot óhajt emelni, melyben két, esetleg négy rokkant élete végéig elhelyezést nyerne. Ezen előter­jesztés a mi mai tervezetünk egyik talp­köve lett. Ugyancsak méltóztatnak tudni, hogy az alsóvárosi hitelszövetkezet a tagjainak közvetített hadifoglyok után háramlott összegeket fenntartotta — ezen tagjai hozzájárulásával — hadi árvák segélyezésére. Ezen határozat lett tervezetünk második talpköve. Az ezt követő megbeszélések folyamán végül arról értesültünk, hogy Esterházy Jenő gróf Úr ő Méltósága szintén előterjesz­tést fog tenni a polgármester úrnak egy alakítandó hadi rokkant-menház ügyében; ennek folytán viszont mi ter­jesztettük be az uradalmi igazgatóság útján tervezetünket s már rövid idő multán azon értesítést nyertük, hogy Gróf úr ő Méltósága helyesli terveinket, s ezen helyeslése jeléül ingyen telket és egyéb hozzájárulást kilátásba helyezett. Megindulhatott tehát az erőgyűjtés: a szükséges tőke megszerzése. Miután oly méretű gyűjtésről volt szó, mely minden hasonlót messze túlszárnyalt, egész különös hadi tervet kellett meg­állapítani. Felosztottam a pápai közön­séget három osztályra. Azon százhúsz személyiséget, ki akár magasabb értel­miség, akár születés, vagyon, társadalmi positio, nagyipar, nagykereskedelem által kitűnik, az első osztályba csoportosítot­tam, s ezektől legalább 100 koronás, legfellebb 1000 koronás adomány volt kérendő. Egy második osztályba csopor­tosítandók a kisebbrangú lakósok, kiktől 10—100 koronás adományok várhatók, egy harmadik osztályba végül a széles néprétegek, kiktől szintén adományokat kérünk, miután az a felfogásunk, hogy ezen igazán népháza építésénél minden pápai lakos vegye ki részét. Meg kell vallanom, hogy kissé szo­katlan dolog, hogy adományok gyűjtése alkalmával a gyűjtő határozza meg az adomány nagyságát. Voltak is helyek, hol ezt kifogásolták. Azonban a gyűj­tendő összeg nagysága — legalább 100.000 korona — képezze a mentsé­get. A legtöbb helyen ezen felfogásom nemcsak megértésre, hanem helyeslésre is talált: bizonyítékul szolgál a gyűjtés eddigi eredménye, mely a következő: 6 adomány, mely ezer koronánál na­gyobb, 13 egyezer koronás adomány, 1 adomány hétszázötven koronás, 16 ötszáz koronás adomány, 15 adomány kétszáz és háromszáz között, 29 ado­TRRCA. Találkozásom Bulyovszky Ltillával — 1897. farsangján — irta: Knyba. Ugy látszik az 1897. évnek a farsangja volt az a bizonyos idő, melyben magamat kiforrtam, vagy mint mondani szokás — mérgemet kiadtam. Mert ama bizonyos hu­szonnyolc pesti farsangi éjszaka óta alaposan kihűltem, gyökeresen lehiggadtam. Nem akarok álszenteskedni és nem akarom az olvasóval azt hitetni, hogy szilaj farsangi éjjeleken ájtatos lelki gyakorlatokat végező legény voltam; de nagyzolni sem akarok és nem mondom azt sem, hogy a gyakorlati lélek farsangi ájtatosságában éjje­lenként szilajul legénykedtem. Hogy huszonnyolc budapesti farsangi éjjel mit jelent, azt csak az képes megérteni, aki a budapesti farsangot és a farsangi Bu­dapestet ismeri. A budapesti farsang és a farsangi Bu­dapestnek megismeréséhez csupán három kellék szükséges. Első kellék: pénz. Máso­dik kellék: sok pénz. Harmadik kellék: na­gyon sok pénz. Aki e három kellékkel nem rendelkezik, az ne menjen a budapesti far­sang és farsangi Budapest megismerése cél­jából tanulmányútra. Ha az ember a fővárosi napilapokat farsang idejében figyelemmel kiséri, két dol­got talál azokban alkalomszerűt. Az egyik dolog: a farsangi naptár. A másik: a báli referáda, a jelenvolt hölgyek és pedig külön az asszonyok és külön a leányok, sokszor majdnem végtelenségig nyúló hosszú listájá­val. Ilyenkor rendszerint két kérdés szokott a gondolkodó fő agyában motoszkálni. Van-e olyan ember, aki ezt a báli katalógust végig csinálja és miképen lehetséges az, hogy va­laki egy rövid báli éjszakán azt a temérdek hosszú névsort azzal a sok agyafúrt, nyaka­tekert, kificamított becéző keresztnévvel le­írja úgy, hogy azt másnap a szélrózsa min­den irányában olvassák. Én az 1897. évi farsangi katalógusból huszonnyolc pontot jártam végig és úgy lát­tam, hogy a rendezőség az előre megváltott jegyek nyomán a jelenvolt hölgyek névjegy­zékét előre elkészíti, sokszorosíttatja és egy­egy példányt a báli referensnek kézbesít. És így számtalan esetben megtörténik az a fura eset, hogy valamelyik Nusi, Cviki és Mityu, vagy egy-egy közismert nagy név is szerepel a jelenvoltak listájában, melynek viselője fogfájástól dagadt arcát borogatta pipitérrel odahaza, vagy mint a költő ma­gában búsuló fenyője, egy messze-messze levő pálmáról álmodozott, avagy puha fehér ágya hullámos redőin álmodta az álmok ál­mos Almát, esetleg a legkeményebb hang­nemből minden gondolat nélkül hortyogott. Egy ilyen báli éjszakának minden idők­ben meg van a varázsa. Mig ifjak vagyunk és bohók, agyunk mintha teljesen ennek a varázsnak burokjában lenne. Később, midőn már érettebbek leszünk és nemcsak nézünk, hanem látunk is, ezen varázsnak bűvös ereje alól felszabadulunk és ezen felszabadulásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom