Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-12-24 / 52. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 20. Várbeli sebesült katonák karácsonyfája. A nemessziviiségéről és páratlan jótékonyságáról városszerte ismert, városunk igazán jótevő grófja és grófnője, gróf Esterházy Jenő és gróf Esterházy Mária-Anna rövid néhány hónapi itt tartózkodásuk alatt már számtalan esetben fényes tanújelét adták nemcsak a helybeli szegények, de az erdélyi menekültek s szegény hazánk védelmében megsebesült s rokkanttá vált szegény harcosaink iránt is. E nemes jószívűségüket fényesen igazolja az e hó 22-én a várbeli sebesült katonák részére rendezett fényes karácsony est. Az a páratlan meleg szeretet, mellyel gróf úr a sebesült katonákat fogadta, leírhatatlan. Az est. lefolyása a következő volt: Az agancs-teremben felállított, fényesen díszített és kivilágított karácsonyfa körül felállított sebesült katonák Wepner Ágost kórház szakaszvezető harmonium kísérete mellett áhítattal énekelték a »Mennyből az angyal« c. karácsonyi éneket. Az ének elhangzása után Kvardián bácsi tartott igazán szép, s meleg hazaszeretettől áthatott s az ünnep méltóságát nagyban emelő szent beszédet; szép szavakban méltatva a szeretet ünnepének, karácsony estnek jelentőségét. Ezután gróf úr és grófnő Őméltóságaik sorsolás utján osztották ki a sebesült katonák ajándékát. A sok értékes tárgyak között voltak karórák, szivar- és cigaretta tárcák, tajtpipák, pénztárcák és még igen sok emléktárgy. Mindegyik sebesültnek jutott belőle. Az emléktárgyak s a karácsonyfára aggasztott sütemények kiosztása után a Himnusz eléneklésével az ünnepély véget ért. Nagyon lebilincselte a figyelmet a kaEzuián nem tudott ellenállni. Levelet írt a lánynak, de bátortalan hangja inkább csak sejtette, mint kifejezte érzelmeit. Mégegyszer kiment a kedves faluba. Ürügyet is keresett a találkozásra: levelet vitt a lánynak valamelyik volt iskolatársnőjétől. A kapuszin alatt találkozott vele. Oh, hogy remegett hangja. Sohasem tudott rá visszaemlékezni, mit mondott akkor. Kereste, hol találhatja, ha meglátta, szinte futott előle. Többet azután nem is találkoztak. Elemért minden nyáron meghívta barátja, ő mindannyiszor megígérte, tervezte, de az utolsó percben lemondott az utazásról. FéltEzekben az években, mióta őt nem látta, teljesen az ábrándok világában élt. Tanulmányait rendben végezte, de minden, amit tanult, minden szó, könyveinek minden lapja egy ábránddal, egy őhozzá fűződő emlékkel tapadt össze. Evek múlva is, ha régi iskolakönyveit nézegette, ha valamelyik részüket elolvasta, rögtön felmerült álomvilágának az a részlete, mellyel nyugtalan képzelete először kötötte össze. Evek során át nem látta őt, de lelkében teljesen kiépült a lánynak lelkivilága is. Tiz szavát sem hallotta, de sejtette, hogy a kedves arc, az örökké mosolygó szemek csak egy teljesen eszményi szép léleknek lehetnek tükrei. Ez a sejtelmekből kiépített, teljesen objektíve meg nem ismert leánylélek lett lelkének bitvallása, mindene. Az élet keserű óráiban itt kereste a megrácsonyfa alatt felállított és festőiesen megalakított betlehemi élőkép. Az ünnepély végén a sebesült katonák egyike egyszerű, keresetlen, de meleg szeretettől áthatott szavakban mondott társai nevében hálás köszönetet azon sok jóért, amelyben gróf úr és grófnő Őméltóságaik kegyességéből részesültek. Az ünnepélyen gróf úr Őméltósága meghívása folytán résztvettek: Mayer Istvánné úrnő, Mészáros Károly polgármester, dr. Darányi Árpád főtörzsorvos, dr. Kövi József kórházi főorvos, Horváth József szent Ferencrendi házfőnök és az urad. tisztikar. Százezrek jótékonycélra parafadugókból. Nyuljunk le a földre és szedjük fel az eldobált kincsekét. Surányi Langer Károly nógrádberceli gyógyszerész űr ajánlatot 'adott be, hogy gyűjtsenek az iskolákban használt, vagy át nem lyukasztott parafadugókat (pezsgő dugókat is). Kilogrammonként 3 K-t ád a dugókért, s a beérkezett összegeket a Balassagyarmati Népbank R. T.-hoz küldi be elesett tanítók özvegyeinek és árváinak javára indított gyűjtéshez leendő csatolás végett. Ha egy vármegyére csak 30 ezer tankötelest számítunk s egy-egy tanuló csak 10 dugót hoz hazulról — miután 600 dugó körülbelül kitesz egy kilógrammot — akkor az ország 63 vármegyéjéből összegyűlhet, ha csak 4 milió tankötelest számítunk, aki hoz fejenként 10-10 dugót — körülbelül 150,000 korona. íme a semmiből szinte százezreket hozhatunk össze a kegyeletes és nemes célra, Egyedül a postaköltség terhelné a gyűjtést, nyugvást, a megtisztulást. Azóta többször voltak futólagos ismeretségei, rövid, felületes szerelmei. Lányokat megismert és kiismert. Keresett más ideálokat, de hiába. Az idő és a megismerés leleplezte ezeket az áleszményeket s ő egyre erősödött hitében, hogy első ideálja az igazi, első szerelme az egyetlen. Sokszor jöttek győzelmes, gondolatai. Ha onnan való ismerősökkel beszélt, tetetett egykedvűséggel kérdezte, hogy van, férjhez ment e már? A lány gazdag volt s ez a körülmény csak valószínűbbé tette a félelmetes lehetőséget, hogy a lányt egykor elviszik, elvihetik. Nála csak egy-két évvel volt fiatalabb s nem merte remélni, hogy valaha az övé lehessen, hogy a gyönyörű lány az ő felesége legyen. Kevés önbizalma volt. Magamagát sohasem becsülte túl, noha ez az ideális szerelem mindig feljebb emelte lelkét. Az életről más nézetei alakultak, mint az átlagembereknek. Ábrándos lelkében sok volt az ideálizmus. Míg társai víg éjszakákat dorbézoltak át, ő csendesen visszavonult. Itt a fronton különösen megtanult helyesen ítélni az élet igazi értékéről. Ha társaival a bizonytalan sors tromfjára csinált néha egy-egy víg estét, arcán észre lehetett venni, hogy lelkét nem egészen adta oda ennek az órának, egy rész mindig rejtve volt, hova az ő képe, az ő világa volt elrejtve . . . A fronton. Itt szerette volna, ha látná őt a lány. Önbizalma lassankint kezdett viszNe feledkezzünk meg a pápai kórházakban tartózkodó sebesült és beteg katonákról. de ezt 1—1 fillér adakozással maguk a tanulók összeszedhetik. Az eszmét a legmelegebben ajánlom vármegyém tanítói figyelmébe s felkérem őket ezúton, hogy a gyűjtést mielőbb megindíttatni és a gyűjtött dugókat surányi Langer Károly gyógyszerész úr címére Nógrád Bercel-re elküldetni szíveskedjenek. A gyűjtés lezárása után két nógrádmegyebeli tanító fog megbízatni azzal, hogy a gyógyszerész könyvét átvizsgálják, ezt a Balassagyarmati Népbank R. T. könyveivel összehasonlítsák. Ezután a begyült összeget illetékes helyére juttatják s a Néptanítók Lapjában az nyugtatva lesz. Felkérem a tanító urakat, hogy az elküldött dugók súlyáról pontos jelentést terjesszenek hozzám, hogy az erről összeállított kimutatást illetékes helyre elküldhessem. Veszprém, 1916 dec. 16 án. Dr. Vértesy Gyula kir. tanácsos, tanfelügyelő. hirer. Lapunk tisztelt előfizetőinek, barátainak zavartalan boldogságot nyújtó, kellemes, kedves karácsonyi ünnepeket kívánunk. — A megyés bibornok-püspök körlevele. Hornig Károly báró veszprémi püspök körlevelet adott ki a koronázás alkalmából. Elrendeli, hogy a koronázást megelőző napon délután félórán át zúgjanak a harangok, a koronázás napján pedig az egész aktus alatt, tehát délelőtt féltíz órától egy órán keresztül. szatérni. Az ellenségnek többször helyt állott, a süvöltő, dörgő, sziszegő alattomos halállal szembe nézett, lelkével nekifeszült viharnak, zivatarnak. Kezdte hinni, hogy majd egykor, ha visszakerül, mikor ismét találkoznak, szemét nem süti le többé a lány előtt, belenéz az örökké mosolygó tiszta szemekbe, mégegyszer összeül a sorssal, felteszi mindenét a játszmára, s kikényszeríti boldogságát. Ezen gondolkozott oly elmélázva a kis kadét a ledőlt, szomorú, halott fenyőtörzsek közt. Saját tüzérségünk már rég elhallgattatta a hetyke tarackokat, ott a domb túlsó hajlásában. Betakarja a tüzér az ágyukat szép, zöld fenyőlombbal, mint a gondos anya gyermekét. . . Aludjatok, ha minden úgy megy, mint eddig, holnap délig nyugodtak lehettek ti üvöltő, sikoltozó jószágok. Az embert csaknem megsüketítitek, de mégis milyen kedves jóbarátaink vagytok, ha a muszka elkezd tapogatni a bakaságra s ti hirtelen beleszóltok, hogy: csend legyen odaát! Elbújtak az ágyuk. A koravénült téli délután már vége felé jár. Nem akar menni a munka. A kis kadét vidám arccal vezeti embereit »haza« — a svarmléniába. Csendes itt minden, egyedül az avízó-poszt szól hátra: — Aztán Pesta, a menázsi részemet mög ne ögyétek!