Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-10-15 / 42. szám
1916 szeptember 3. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. e szavak és utasította a főtitkárt a hódoló iratnak ily értelmű elkészítésére. Amikor még a Ker. Munkásegyesület gyermekkorát élte, amikor elsősorban nagy szüksége volt kitartó vezetőre és annak lelkes áldozatkészségére, Kalmár Károly urad. főszámvevőben ezt megtalálta. Néki az egyesület sokat köszönhet. Azért megragadta a választmány az alkalmat, hogy példás munkássága negyvenedik esztendején a jubilánst is üdvözölje. A választmány egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Kraft József tan.képezdei tanárnak és Maár János szűcsi plébánosnak, amiért az egyeeület előadásainak az oktató erőt beszédeikkel számos alkalommal fáradságot nem kiméivé megadták, egyben kéri a választmány őket, hogy a jövőben is legyenek az eddigihez hasonló jóindulattal az egyesülethez. Székely János főtitkár beszélt ezután. Fölszólalásában az egyesület jövő munkásságának irányát rajzolta le, amit a keresztényszociális eszmék győzelemre juttatásáért kell az egyesületnek elvégezni. Majd néhány apró ügy elintézése után a jelentkező 49 uj tagot vették fel s azután egyéb tárgy hiányában az ülést Tomor Árkád tanár, egyes, elnök berekesztette. * itt jegyezzük meg, hogy az egyesületnek ma, saját helyiségében előadása lesz (Kuruc utca 16) s ez alkalommal az oktató beszédet IWaárjános plébános mondja. Kezdete este 6 órakor. Belépődíj 20 f, tagoknak 10 fillér. Súlyos kérdések vetődnek felszínre a háború alatt. Ezek mind egytől-egyig olyan súllyal bírnak, hogy nemzeti létünk alapja ingadozik alatta. Itt-ott már hangzik a társadalom fogékonyabb részéről olyan szó, amely azzal kecsegtet bennünket, hogy ezek a problémák bonckés alá kerülnek mihamar. Avagy nem az az első-e, hogy mikor a nemzet erejét adó energia napról-napra fogyóan fogy a harcterepen, hogy gondoskodva legyen az utánpótlásról. Már pedig az a küzdelem más formában, más alapokon, de egy célért: a nemzet életképességéért, hatalmasságáért folytatódni fog itthon a gazdasági lét, a társadalmi haladás lövészárkaiban. De ha nem lesznek emberek, akik ezt a küzdelmet végigcsinálják egy életen át, akkor jobb volna már ma önként egy hatalmas, közös sírba temetkeznünk, így legalább a világtörténelem aranylapokon emlékezne meg rólunk. Fontos tehát a nőkérdés és a gyermekvédelem propagálása. Ez a kettő hosszú ideje kisért bennünket. A nő évezredeken keresztül hűen őrizte tradícióját a férfi mellett. Addig jó is volt mindenben az a beosztása, amit a primitiv társadalmi élet nyújtott neki, — hanem a mostani szádad mindent felforgató, az úgynevezett »modern« gazdasági és társadalmi berendezkedése elragadja hivatásától. Van bizonyos kaszt, amelynek életét legjobban jellemzi a mindenütt tapasztalható gazdasági túltengés. Ez az osztály a gyenge . nőt oda állította a tűzhely mellől a gép mellé, a zakatoló, egészségtelen levegőjű gépházba, a gyárba ... A kapitalizmus évről-évre több és több anyát vesz ki a családi kötelékből. Az oldalbordát versenytársává tette a férfinak. Lassan-lassan tért veszít az, akinek kötelessége dolgozni — a családért. Mintha ki akarnák cserélni azt a szerepet, amit a férfi és a nő betölt a családban. Az ipari üzemekben is érezhető ez a térszorítás. Pl.: 1915 január 1-én az összes hazai iparüzemekben foglalkoztatva volt — 745,389 férfi és 137,075 női alkalmazott, összesen tehát 882,464. Ez a létszám 1915 december 31-én 862,287-re, tehát 20,177-tel csökkent. Még pedig a férfi alkalmazottak száma 684,074-re, vagyis 61,315-tel kévesbedett. Ellenben a női alkalmazottaké 178 ezer 213-ra. tehát 41,138-cal emelkedett. Ez csak az ipari pályán van, de milyen lehet a nő térfoglalása a kereskedelmi és a szellemi téren?! Erről megbízható statisztikát sem lehet összeállítani, olyan gyors iramban haladnak előre ezeken a pályákon. Ma ugyan a háború okozta emberhiányban is kereshetjük ennek okait. De így volt ez már a háború előtt is, csak kisebb méretekben. Hogy a nő- és gyermekvédelem kérdése olyan élesen tolódik az előtérbe, annak okát főképen a férfínem rossz gazdasági helyzetében kereshetjük. Különösen az alsóbb osztályokba tartozóknak — a munkásságnak a helyzete olyan, hogy legtöbb — bizonytalan gazdasági viszonyánál fogva — nem nősülhet meg a rendes időben. Ha pedig megnősül, akkor nejének hozzá kell járulni keresményével a családfentartáshoz. Ez a rugója ezeknek a problémáknak. A nő a gyárba vonul. Onnét legtöbbször a betegségek különböző fajaival tér vissza, ha egyéniségének meg nem felelő munkát végez. Emellett az apró családtagok nevelése elmarad. Ahány tagból áll a család, annyifelé van. Az apa a műhelyben, az anya a gyárban, a gyermekek az utcán. Ez nem is mondható családi életnek. Pedig de sok családnál van ez így. Mindezeknek a megszüntetésére úgy lehet eredményesen munkálkodni, ha a jövőben a férfi gazdasági mozgalmak elé nem gördítenek akadályokat. Akkor a nőt, illetve a feleséget semmiféle kényszer sem küldi el hazulról s egészséges marad, a családtagok életerősek és jól neveltek lesznek. Igy lehet radikálisa megoldani a gyermekvédelem kérdését. A nők helyzete csakis a férfi gazdasági helyzetének javulásával fog enyhülni. Aminek mielőbbi bekövetkezését nemzeti érdek is követeli. Csertői. Értesítők ismertetése. VIII. Allatui tanítóképző. (A pápai m. k. állami el. népisk. tanítóképzőintézet Értesítője az 1915—16, (XX.) iskolai évről. Szerkesztette Kötse István, igazgató. Nyom. Főiskolai könyvnyomda, 66 oldal.) A pápai áll. tanítóképző immár husz teljes tanévet élt át. Szépen, fokozatosan fejlődött s ma már az ország egyik legnevesebb képzőjévé küzdötte fel magát. A mult tanévről szóló Értesítő átlapozásánál még laikusok is azonnal észrevehetik, hogy egy gondosan vezetett, szinte mintaszerűen berendezett, e mellett fontos tanintézetről van szó, mely bár szintén érezte a háborúnak a tanintézetekre kiható súlyos következményeit, mindamellett megfelelhetett hivatásának. Maga az igazgató, az Értesítő szerkesztője is beismeri, hogy szerencsésnek mondhatják magukat, inert munkájokat saját intézetükben végezhették. »Legfőbb nehézséget az idén is egyes tanárok állandó távolléte okozta. De mig a mult évben csak két, addig a most lefolyt évben három tanárunk az egész tanéven át állandóan távol volt, kettőt pedig huzamosabb ideig helyettesíteni kellett. Durkó Antal tanár 1914 julius 28 óta katonai szolgálatot teljesít, illetőleg orosz fogságban van. Az egész tanévben helyettesítettük. Lengyel Gyula tanár 1914 aug. 29 óta helyi katonai szolgálatot teljesít Budapesten. Egész tanéven át helyettesítettük. Nagy Sándor tanár 1915 julius 1 óta katonai egészségügyi szolgálatot teljesít, illetőleg a tanév második felében katonai szabadságoltatott, de mint előadó a rokkantak iskolájához osztatott be. Kilátásunk van rá, hogy a jövő tanévtől kezdve szabadságoltatni fog. Egész tanéven át heiyettesíttetik. Juhász Imre tanár 1915 julius l-re szintén behivatott s többszöri katonai felülvizsgálaton ment át, ami annyira megviselte, hogy egészségének helyreállítására szept.—október hónapokra szabadságoltatott. Ez idő alatt szintén helyettesítenünk kellett. Sipos János nevelő 1915 január 8 óta szintén katonai szolgálatot teljesít s a mostani tanévet Bacsinszky Ferenc megérkezéséig csak egy nevelővel kezdtük tneg. Kontz Lajos nevelő 1916 február— március hóban katonai felülvizsgálat miatt szintén távol volt, amikor az ő helyettesítő óráit szintén helyettesíteni kellett«. Az intézetet az igazgatótanács és a tanári testület kormányozza. Az igazgatótanács elnöke hivatalból a k. tanfelügyelő, helyettese: Gyurátz Ferenc ev. püspök, gondnoka: Sült József kir. közjegyző, jegyzője: Kötse István igazgató, mig tagjai: dr. Antal Géza orszgy. képv., dr. Kende Ádám ügyvéd, Kis Ernő tanár és Mészáros Károly polgármester. A tantestület áll 1 igazgatóból, 6 rendes tanárból, 1 megbízott tanárból és 1 gyakorlóiskolai tanítóból; ezenkívül 5 óraadóból, 5 hitoktatóból és 3, illetve 2 nevelőből. Felvétetett 151 növendék, de csak 120 iratkozott be. Ebből 1915. okt.-ben bevonult