Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-09-17 / 38. szám

4. PAPA ES V IDE KE 1916 szeptember 17. s nem olvassák a Népszavát, annyit valahogyan ösztönszerűleg mégis megéreznek, hogy a pap a legnagyobb jótevőjük: a nő és gyermek legszebb kincseinek legigazibb őre . . . Kis Rózsika: Krisztus megfogja neked is köszönni egyszer, hogy kis tested sáncbavetésével megvédelmezted őt az ő szolgáiban. Akiknek ő azt mondotta, hogy »aki titeket hallgat, engem hallgat s aki titeket megvet, engem vet meg !« B. B. A kitüntetések hete. »Csillaghullás«-nal< is beillenék az a sok kitüntetés, mely a mult hét folyamán országszerte érte az arra érdemes polgártársakat s csak örvendhetünk, hogy köztük sok pápai, vagy legalább is sok Pápán is ismerős férfiú akad, kiknek szívből gratulálhatunk, Megemlíthetjük, hogy az egyes kitüntetteket mindenek előtt legközelebbi környezetük, a továbbiakban azonban sokan mások is a legszivélyesebben üdvözölték. A pápaikat is érdeklő kitüntetésekről az alábbiakban közöljük a részleteket : — Dr. Vértesy — kir. tanácsos. Dr. Vértesy Gyulát, Veszprémvármegye k. tanfelügyelőjét a kir. tanácsosi címmel tőntették ki. Vértesy úgyis mint tanfelügyelő, úgyis mint iró országos nevet vivott ki magának és meg vagyunk győződve, hogy kitüntetése széles rétegekben fog őszinte örömet kelteni. Mi, akik a kitüntetettben kiváló munkatársunkat tisztelhetjük, ezúton fejezzük ki gratulációnkat, melyet azzal az óhajtással toldunk meg, vajha a jó Isten a legutóbb súlyos betegségben szenvedő tanfelügyelőnknek visszaadná mielébb az egészségét is, hogy igy zavartalanul intézhetné vármegyénk közoktatásügyét. — Te mond ezt, te ragyogó szépség, melyben örök fiatalság van. Megint szenvedélylyel magához ölelte a Vágy és ajkon akarta csókolni epedő szomjusággal. De finom mozdulattal megint szólt kitérőleg a Boldogság: — És mondd, barátom, mi a neve a te anyádnak ? (A Boldogság megdöbbent.) — De hisz az én anyám ugyanaz — az Idő . . . Most a Vágy is megdöbbent hasonlóan a Boldogsághoz. És ekkor a mély, komoly nézésű Boldogság húzódott közel és közel a Vágyhoz és azt mondta: — Hogy mi ezt nem tudtuk mindjárt, amikor találkoztunk! . . . Oh, mondd, nem érzed, hogy az anyánk nekünk egy és olyképpen közös, mint annak az ős boldog embernek anyja volt a föld, amelyből lett és amelyből származik az a másik, az asszony, akivel két testben ketten egy lélekké lettek . . . Oh mondd, nem érzed ezt ? . . . — Kitüntetés. Őfelsége a király Karlovitz Adolfnak, pápai gyógyszerésznek, a Pápai Takarékpénztár elnökének a hadikölcsönök körül szerzett érdemeinek elismeréséül a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. A kitüntetés most is érdemes férfiút ért és széles körökben váltott ki őszinte örömöt. — Egy kanonok kitüntetése. A király a diplomáciai hivatalnokok létszámában a 11. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta dr. Csiszárik Jánosnak, a Szentszéknél levő nagykövetség kánonjogi tanácsosnak. A kitüntetett jogtanácsos — veszprémi kanonok és prelátus. — Signum Laudis. Őfelsége megengedte, hogy legfelső dicsérő elismerése njótag tudtul adassék az ellenséggel szemben vitéz magatartásukért dr. Kiss Pál III —20. népf. gy. zászlóaljnál beosztott népf. főhadnagynak és Fábián Imre ugyanott beosztott népf. hadnagynak. Mindkét kitüntetett tiszt kedves ismerősünk, előbbi marcalgergelyi földbirtokos, utóbbi pápai dohánygyári tiszt, s jelenleg mindkettő szabndságon van itthon. — Legfelső elismerés. Őfelsége megparancsolta, hogy dr. Happ József 19. gy. e.beli t. főhadnagynak a legfelső elismerés tudtul adassék. Az immár többszörösen kitüntetett vitéz főhadnagy bébi származású és civiléletében főgimnáziumi tanár Nagyszalontán. — Ugyancsak hasonló kitüntetést kapott Szatlmayex János 20. honvédezredbeli t. hadnagy, vásárosmiskei tanító, a pápai áll. képző volt jeles növendéke, aki Szatlmayer Gyula középiszkási tanító fia. — Hősi halál után — kitüntetés. Amiut megbízható forrásból értesültünk, Tomor Imre, a cs. és kir. 19. gyalogezred önkéntese, aki julius hó 15 én halt hősi halált ez északi harctéren, a napokban kapta meg a legfelsőbb elismerést. Amint a fronton harcoló legénység előtt hivatalosan is kihirdették, Tomor Imre bátor viselkedéseért a nagy ezüst vitézségi érmet kapta, amit helyette szülei vehetnek át. Tomor Imre Pápa városi hivatalnok volt, Tomor Antal v. végrehajtónak a fia. A Vágy rezgett, mint a harmat a virágon és szomjas ajka a Boldogság ajkához ért és most már a Boldogság nem ellenkezett. Ajkuk összeforrt és egyesülésük álomszerüség lett, mint aminő álom volt annak az első embernek első álma. Egyesülésük ekkor csakugyan olyan volt mint a virágon a színnek és illatnak, mint a napsugárban a tűznek és fénynek egyesülése. Ez lett a vágynélküli boldogság és boldogság, mely minden vágyat önmagában fölcsókol. Ez az Elégedés. És ennek az Elégedésnek az édesanyja az Idő, sem nem siet öregítő sietéssel, sem nem késik a vágyakat szomjúhozható késéssel, hanem megáll az Elégedésnek csöndes élete felett. Legalább az Elégedés ezt igy képzeli. — Egy pápai népfelkelő kitüntetése. Friesz Lipót, pápai molnár, a mozgositás óta a 20. népfelkelő gyalogezred altisztje, jelenleg szakaszvezetője, Őfel sége a király részéről a koronás vasérdemkereszttel a vitézségi érem szalagján lett kitüntetve. Gyászrovat. — A veszprémi káptalan gyásza. Reiner Gyula, veszprémi apátkanonok mult szerdán Veszprémben hirtelen meghalt. Reiner 1841-ben született és mint csökölyi apátplébánosból 1909-ben lett kanonok. Temetése pénteken volt. R. i. p! — Elhunyt matróna. Özvegy Kertész Mihály né, somlai-uti lakos e hó 11.-én 86 éves korában meghalt. Szerdán ment végbe a temetése. Az elhunyt matronában Kuni Mihály, pápai tekintélyes ácsmester az anyósát gyászolja. Áldás poraira! — Hullaszállitás. Sabján István, pápai földmives e hó 11.-én a győri küzkórházban operáció következtében meghalt. Családja a holttestet Pápára szállíttatta s csütörtökön délután szép egyházi pompa kifejtése mellett az alsóvárosi sírkertbe temettette. Sabján szorgalmas, törekvő polgártársunk volt s váratlan halála széles körökben nagy részvétet keltett. Ny. b! Az oláhok csak most kezdették és máris meghorpantak. Halálhörgésbe fult a győzelmi mámor, jajveszékelés és kétségbe esett mentegetőzés lett a diadalordításból, belefogtak a háborúba s amily alattomos volt a kezdete, oly gyászos lesz majd a vége. Ugy jöttek, mint rablók s ma futnak, menekülnek az igazságot osztó fegyver elől. Ugy támadtak ránk, mint a gyilkosok a hatalmas, de szunnnyadó ellenfélre. Az erkölcsi igazság nem hiányozhat a győző oldala mellől. Hitszegő módon kezdett kalandos hadjárat csak gyászosvégü lehet s a hadiszerenese csakis a galádul megtámadott fél mellé szegődhetik. Jólesik az oláhokon aratott győzelem hire. Megnyugtathat mindnyájunkat és biztatást, reményt nyújt arra, hogy elég erősek, hatalmasok vagyunk, hogy a hitszegő oláh náció aljas bűnéért a legteljesebb elégtételt megszerezhessük magunknak. Ezért kell, hogy bizalommal nézzünk a jövő elé. Bízzunk a végső győzelemben, hatalmas fegyvereink dicsőségteljes sikerében. — Visszatérés a régi időszámításra. A szept. 30. és okt. l-e közti éjjelen 1 órakor az órákat ismét visszaigazitják éjfél 12-re. Eszerint tehát semmi sem lett abból, amit terveztek, hogy t. i. meghagyják az eddigi időszámítást a téli hónapokra, s illetve a háború egész tartamára.