Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-01-23 / 4. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 január 23. 4. szám. S VIDÉK Szépirodalmi, közgazdasagi é*> társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a páDa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatales lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katliolikus Kör. A szerkesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Séta közben. A gyóntatószékből keltem föl. Fiatal honvédek rakták le szívük terhét, hogy megkönnyebbülve induljanak a minden férfiak előtt legszebb, de legnehezebb útra, a hadak útjára. Kinn voltam az utcán, melyre a legékesebb stílű boltozat, holdas, csillagos pompájában hajolt a mennybolt. Kinn voltam az utcán, de még templomi hangulatban. Körülöttem még térdelő katonákat láttam, szemükben a megbánásnak és az elválásnak szívet-tisztogató könnycseppjeivel. Lelkem még velük társalgott. Menjetek ifjú vitézek! Minden nagy eredményt, az emberi boldogulás minden újabb lépését, könny, veríték, szenvedés, vér előz meg. Mi az atyáitokra boruló rögnek, kis családi fészketeknek, jövendőségteknek, hazátoknak megmentését várjuk tőletek. Sőt még többet. Vihar van az emberek világában. A vihar pedig vetéseket tapos le, szőlőket ver el; házakat gyújt föl, embereket üt agyon sistergő villámával, de mire elül, megtisztul a levegő fullasztó, gyilkos mérgétől. Mi tudjuk azt, hogy a háború vérivó szörnyetegét a bűn szülte, a bűn is táplálja, de azt is tudjuk, hogy a történelem folyásának legfőbb intézője, az Isten, a rosszat is jóra fordíthatja, E tudatban azt várjuk tőletek, hogy véretek, verítéketek folyókat kitevő cseppjei megmossák, megtisztítsák ezt a puhaságba, kéjbe, bűnbe merült világot. Várjuk, hogy a világ, nevezetesen ellenségeink, örökre elisszonyodjanak e rémes Káin-munkának igaztalan, könnyelmű fölidézésétől. Mi azt reméljük, azt akarjuk, hogy az itthon maradt világ a ti önfeláldozó példátokra értetek, családjaitokért, minden szenvedőért, az egész társadalomért kikeljen rideg önzéséből, áldozatos felebaráti szeretetre, önmegtagadásra, erényekre lelkesüljön. Ifjú vitézek ezért érdemes hősökké; érdemes idegen földben porhanyó csontokká válni. Föl hát a megváltó munkára az Isteni Megváltó szent odaadásával 1 Ne feledjétek, hogy az igazi dicsőség útja mindig a szenvedések Golgotáján vezetett keresztül! Ne feledjétek, hogy egy ország imája, áldása kiséri minden léptetek! Hirtelen kigyulladt a villany. Fölocsúdtam. Az utcán lettem. A plakátos állványról piros papírok kiabálták le, hogy a moziban »izgatóan szép« programm lesz. Fürdőző nimpha. És a többi. A színház-tér, jelenleg mozi-tér, tele gyerekekkel. Persze, a szemléltető eszközökben szegények az iskolák! Odább megyek. Tizennégy-tizenötéves leányokat látok párosával cirkálni, — a rossz nyelvek szerint — vadászni. Közben-közben kijut »gyengéd« ajkukról egy-egy illetlen vihhantás, ronda megjegyzés a reverendának is. Különben katonák, sőt foglyok is megbotránkozva beszélnek fiatal leányok részéről ért inzultusokról. Tovább sétálok. Nem kell messze menni, ki van csipkézve a Főutca is kétes hírű mulatókkal. Az egyik előtt négy-öt gyermek-leány. Bekukkantak a lebúj-ba. Üres volt. No hiszen, amibe átkozott »szerencséjük

«-et magasztalva belekezdtek, a legsötétebb anthracén is vörös téntává pirulna széTARCfl. Az ablaknál. Sötétebb lett az est egy árnyalattal, S én most is itt, az ablaknál vagyok. A sok kíváncsi ablak-szem lezárul, Az utcalámpa reszketőn ragyog. A lárma régen álmos csöndbe halt már, A messzeségben egy lépés ha kong ... Ki tudja azt, hogy álmodás helyett most Kinek szivében virraszt fönn a gond ? Ki tudja azt, hogy mennyi bú repülhet Egy könnyű dalban, szél szárnyán tova, Midőn igy este bánatos-kesergőn I'öl-lölsikolt egy ódon zongora . .. Nem csöndes este, irtó förgeteg jár, Halálnak éje van most valahol, Kerengő, rémes, pusztitó haláltánc, Ott, hol a fegyver búgva zakatol... Hány összeomlott, tán c pillanatban! A lelkük tán a légen most sír át, Midőn a régi. elnyűtt zongorából Kilopják ezt a bús melódiát... Tomor Árkád. Találkozásom Pálmai Ilkával — 1915 december 5 irta: Knyba. Minapában háziorvosom társaságában utaztam oda, ahol egy régi, de igen jó nóta szerint a kisasszony, »selymet lopott a bótba', krinolinba'!« Persze nem azért tettem az utat háziorvosom társaságában, mintha csak orvosi assistencia mellett szoktam volna utazui, hanem ezúttal sorsunk véletlen közössége nyomta mindegyikünk markába a menetjegyet. Háziorvosom egy igen derék kedves úriember, de mégis már az uton kijelentettem előtte, hogy bármilyen korlátlan is a bizalmam vele, mint egészségügyi tanácsadómmal szemben, utazási marschallommá nem nevezném ki, mert az utazás programmját úgy állította össze, hogy az utazás »Ouverture« je, mely alatt a Pápa--csornai-ut értendő, hajnali öt órára volt kitűzve. Ez utazási »Nyitány« tartama alatt sikerült bámulatra ragadnom a Doktor urat és ez elragadtatásának hangosan kifejezést is adott. Midőn Csornára érkeztünk, mély álmomból felkeltett, bámulva tehetséges voltomat, mellyel Pápa állomástól Csorna állomásig oly nyugalommal és megadással — aludtam. Csornától kezdve a frequencia nagyobb lett, hárman valánk a fülkében. Nagyon szeretem a társaságot, különösen a vasúti kocsi tülkében, mert minél többen vannak abban, annál kevesebbet beszélgetek. Az én kedves doktorom és az idegen úr csendesen eitereferélgetett — mialatt én felvettem a Csornán elejtett fonalat, összebogoztam vele a hasznost a kellemessel és — álmodtam. Hegyeshalom! kiált a kalauz. Hegyeshalom. Ez igazán érdekes állomás. Bekocogunk a másodosztályú étterembe, hogy melegételhez jussunk, de ott a hideg gyógy- és étmód volt épen napirenden. Jéghideg, fűtetlen volt az étterem. Kérdésemre, miért nincs fűtve, azt a választ kaptam: »csak este fűtünk«! Étlap iránti érdeklődésemre csak hőmérsékleten kívül álló ételek kerültek szóbeli előadásra. Brrr .. . Menekültünk. Megrohanom az autó-