Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-23 / 30. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 junius 11. CSARNOK. Szabadgondolkozók mintaállama. Alfréd: (egy pesti szabadgondolkozó ficsúr.) Lejöttem pár napra hozzátok János, bizony egy kis önfeláldozás tőlem, ott hagyni az orfeumokat, a korzót és annyi sok élvezetet. No.de kissé belecsömörlöttem. Reménylem itt nálatok a szabad természet ölén restaurálni fogom kissé megviselt idegeimet. János: Hja a pesti élet őröl. Miképen is maradhattál ott? Most! Alfréd: Összeköttetések. Nélkülözhetetlenség cimén lehet ám az ilyesmi. Öszszedől a bank, ha én nem támogatom (nevet). János: Én eleget restellem, hogy ép most kellett a lábamat kitörni, no de reménylem, nemsokára mehetek az olaszok ellen. Az öcsém már ott küzd. Alfréd: Na, furcsa a gusztusod, mondhatom, fázni ... na . . . Már csak okosabb a Freischindler Számi, az mezítláb szaladgált, míg megdagadtak a lábai. Most fürdőzik . . . Meg a sok irodista ... A fogolytábor is mutat fel valamit itthonmaradtakban. Én ugyan nem itélem el őket . . . nem én . . . okosan teszik . . . (bejön egy asszony sírva) hát ennek mi baja ? Asszony: Jaj domnuil mi történt a férjemmel csak olvassa (átad egy iratot). Alfréd olvassa: Bencin Artonné értesíttetik, hogy férjét fejbe lőtték, mert árulást követett el! Ugyanis azt írta a feleségének haza, hogy ő megadja magát az orosznak a legközelebbi ütközetben. Ezt a lapot a katonai hatóság lefoglalta és őt magát főbe lövetésre Ítélte. Miről fentnevezett asszony ezennel értesíttetik. János: Szerencsétlen ember! Asszony: Mindig mondta kérem alássan, hogy neki négy gyermeke van, ő biz nem bolond, hogy lelövesse magát. És most mégis lelőtték . . . Jaj, jaj nekem . . . János: A szerencsétlen! Minek akart árulást elkövetni. Alfréd: Árulás ? Egy négy gyermekes okos családapa szerintem máskép nem is gondolkozhatik. János: Akkor már régen itt lenne az orosz, ha mind ilyen okosak lennének. Jó asszony, mi nem segíthetünk a baján. Nevelje a gyermekeit úgy, hogy istenfélők legyenek és a hazához hűek maradjanak mindég. Asszony: Neveljem? De miből? A férjem már rég elitta a házunkat. János: Majd kap munkát nálunk és segítséget is. (Pénzt ad az asszonynak.) Asszony: Köszönöm szépen, fizesse meg a jó Isten. Meglássa milyen jó hazafiakat nevelek a fiaimból. Hej ha minden úr olyan jó lenne, mint a nagyságos úr, a nép is jobb lenne ám. De hát a pálinkás butikokban mit tanul ? Bizony csak rosszat. Ott isszák el az eszüket a férfiaink. Az én uram is bizonyosan be volt rúgva, mikor ezt a kártyát megírta. Nem leltet az máskép . . . Alfréd: Jól van, jól, jó asszony, csak már menjen, ki nem állhatom a sok beszédet (ad neki 20 fillérest) itt van vegyen lisztet magának. Az asszony: (keserűen nevet.) Ebből egy rántásra is alig kerülne ki, no de sebaj. Isten fizesse meg, adjon erőt, egészséget, áldást. Alfréd: Menjen már! (Asszony el.) Csodálom a türelmedet, hogy ilyen csőcselékkel úgy elvesződsz. Na én ugyan nem törődöm senkivel, csak magammal. János: Hát a keresztény felebaráti szeretet ? Alfréd: (megvetően nevet.) Keresztény felebaráti szeretet? Én szabadgondol kozó vagyok, barátom! János: Szabadgondolkozó ? Miről gondolkozol oly szabadon ? Alfréd: Miről? Mindenről. Az égről, földről, Istenről, emberről, szóval mindenről. Miután Isten aligha van, tehetünk amit akarunk, szabadságunk korlátlan. Nincsen bűn, nincsen kihágás, mindenki tegye, amit a szive, az érzékei diktálnak. Minek sanyargassa magát az ember bármely lemondással ? Minek korlátozza vágyait ósdi, unalmas korlátokkal ? Szabadság mindenben, friss, éltető, üde, élvezetes szabadság! Ez a szabadgondolkozók bibliája, törvénykönyve. Csak akkor lesz boldog az emberiség, ha a szabadgondolkozók állama létrejön és ez az irány legyőzve a többi ostoba ósdi felfogásokat, uralkodni fog a közéletben, családban egyaránt. Azaz akkor nem is lesz család. A házasság is szabad lesz. János: hát a gyermekekkel mi lesz ? Azokat szabadon a vizbe fojtják, mint a felesleges macskákat ? Alfréd: Na ... az tiszta sor. Ha nem kell, hát el vele! T. i. a felesleges, sápadt, nyápic csemetékkel A jobbféle utoljára megmaradhat és felneveltetik státusköltségen vagy mint a vadvirág, a pipacs. Fő az élvezet, a szabadgondolkozás. János: De hisz akkor mindent ellopnának tőled. A szabadgondolkodás megengedi, hogy elvihesd, amit megkívántál, a kabáttól kezdve a drótszegig. Becsület, hűség, erkölcs, szeretet, eltűnnének a föld színéről. Aki birja, marja, benne a jelszó. Farkasok, rókák birodalma lenne a föld szine. Alfréd: Kérlek ne túlozzál... Inkább adj egy cigarettát. (Ásit.) Hiányzik a korzó. Máris unom magamat ... A Griin Lili, Lyon Lea és a többi. Ugyan mivel ütöd itt agyon az időt? János: Menjünk sétálni a berekbe. A Tiszaparton már zöldelnek a bokrok. Alfréd: (ásit) menjünk, a frisslevegő tán felüdít (sétálni mennek). János: Tudod mit? elvezetlek egy szabadgondolkozó mintaállamba. Alfréd: Hová? Itt Almás retkesen? Szabadgondolkozók ? (nevet). János: Nézd csak, amott vannak. Lehető higénikus a lakásberendezésük: minden oldalról tódulhat a friss levegő náluk. Alfréd: Hisz ezek oláh-cigányok! János: Persze! Szabadgondolkozó honpolgárok a javából. Nos, dádé, mit csináltok ? Dádé: (öreg cigány.) Semmit, kezsit csókolom. Pipázsunk. János: Helyes. És miből éltek ilyen életmód mellett ? Dádé: (nevet.) Hát izsé . . . hozsnak azs asonyok mi egymást, meg a gyerekek ... Azsok dolgozsnak. János: Képzelem... Elemelnek amit lehet. Hány éves vagy és hány feleséged volt, meg mi a vallásod ? Öreg cigány: Hány ives vagyok ? Azt csak azs anyám tudná megmondani, ha meg nem halt volna a múlt nyáron, de úgy nyolcvan körül lehetek. Feleségem hogy hány volt, már elfelejtettem. Vagy tfz lehetett. De nem tizenkettő. Eh ki tartsa ezt a fejébe ? De vallásom volt vagy harmincs, negyven. János: Micsoda? Harmincnegyven? Lehetetlen. Üreg cigány: No ha vallattak úgy csirkék, libák dolgában. János: Nem azt kérdeztem, hanem mi a hited, melyik egyházhoz tartozol. Öreg cigány: Nasságos méltósága azt bíz csak az tudná megmondani, aki keresztilt. Vóta m én már leformátus, lutyíránus, popás hiten, csak zsidó nem voltam míg, de még lehetek. Ha az urak akarják, hiszek én mindent. Egy bagóért, egy pipa dohányért, leszek én pogány is. Mert úgy se tudom mi az a hit? Sosem jártam se iskolába, se templomba. János: Látom, hogy telivér szabadgondolkozó vagy. Hát a fiaid hol vannak? Öreg cigány: Kettő Oláhországba rekett a háború előtt, egy Enyeden eszi a jó rabkostot. Hej az úr! annak jó dolga van. Oreg cigányné: Mondok serencsit úraknak. Lesz sok pinzsik, sip ruhájuk, kövér libájuk. János: Csak ennyit jövendölsz ? Ez kevés. Nézd ez az úr pesti, annak jövendölj valamit. Öreg cigányné: Nem adott semmit. Ingyen jövendöljön a kis kutya. Alfréd: Itt van egy korona. Öreg cigányné: Gróf les ázs úr, hercseg, de csak úgy, ha előbb elvesz egy hercsegnőt. A király is vendég les nála és ad neki sip arany kerestet. Azstán meghal és lesz sip temetése. Alfréd: (megrázkódik.) Hord el magad a jövendőléseddel . . . szabadgondolkozó nem gondol a halálra. János: Azt talán eltőrlitek . . . (Hazafelé mennek.) Nos hogy tetszik a szabad gondolkozók minta állama ? Alfréd: Hm. Hm. Nem kérek belőle ... de a halálból sem. Végig borsódzott a hátam . . . Borzasztó, de azt csakugyan nem lehet se eltörölni, se letagadni. János: Kedves barátom, a szabadgondolkodás abszurdum, hidd el. Alfréd: Magam is kezdem belátni.. Szentmihályi József. NEDVES FALAK » Watproo f-fal. VIZES PINCÉK ács-Ákö^ives munkák, betonés vasbeton munkák, teljes építkezések szakszerű kivitele és tervezete CZIFRA JÓZSEF építész, a Watproof művek képviselője Pápa, Anna-tér 9. Telefon 123. Lapunk nyomdájába, Stern Ernőnél EGY TANONC azonnal felvétetik.