Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-16 / 29. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 julius 23. 30. szám.' PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Kathplikus Kör es a oaDa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katbolikus Kör. A szersesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. P. Felicián és énekkara Pápán. Nagyságos Móczik József úr, pápai kamarás, szentszéki tanácsos, esztergom­egyházmegyei áldozár, aki ezidőszerint Frigyes főherceg udvari papja Pozsony­ban, s akit volt s.zerzeteskorából akkori rendneve után ma is még P. Felicián név alatt ismernek és tisztelnek, az énekkarmú'vészet egének egyik legtüne­ményesebb csillaga. Alig 20—25 tagu fiukarával, mely­nek képzését és fejlesztését a legnagyobb karmesteri talentummal úgyszólván a művészi tökélyre emelte, már bejárta az ország nagyobb, sőt kisebb városait és előadásaival mindenütt a legőszintébb bámulatot keltette. Akik kitűnően képzett énekkarok produktumaiban tudnak gyönyörködni, azok bizonyára örömmel vesznek tudo­mást arról, hogy P. Felicián ez év jut. jo.-án Pápán fog hangversenyezni. Egy később megállapítandó helyen és órában valamely helyi jótékony cél ja­vára Sopronból jövet városunkban is bemutatja országhires, dicskoszoruzott énekkarát s innét Celldömölkre megy át. Egyelőre csak erinyit tartottunk szükségesnek megemlíteni, egyéb rész­letek jövő számunkra maradnak. Sietünk azonban már előre kijelenteni azt, hogy örökké bánhatja, aki e hires énekkar előadásának meghallgatását — amihez most oly könnyen juthat — elmulasztja. Erkölcsi tőke és a háború. Legelőkelőbb egyházi nagyjaink sűrűn nyilatkoztak erről a tárgyról az őszi és téli gyűléseken. Kiemelték, hogy a háborúban a győzedelmes erő nem a nyers emberanyag, hanem az embe­rek szívében lendítő erkölcsi tőke. A szellem erkölcsi ereje előbb-utóbb győz. Ezen szellemi fölény többlete nálunk van, azért győzünk. De honnét az erkölcs ? Mert az erkölcs is gyermek, gyümölcs; hol az apja és anyja, hol a termelőfája? A magyar püspöki kar állandóan megne­vezte kijelentéseiben az erkölcsi'tőkét, a gyermeket szüleivel együtt; nevén szólította az egészséges erkölcs gyümölcs­termelőfáját is. Bátran kimondották, hogy a nemzet erkölcsi tőkéjét a szivek mé­lyén ápolt vallásoság gyűjti össze. Világi nagyjaink nem így. Dicsérték a gyermek elévülhetetlen érdemeit a háború nem­zetmentő viaskodásában, de elhallgatták az atya és anya nevét, sőt a vallást — tán gróf Apponyit kivéve — nem is említették. Pedig csak a teljes igazság — az igazság; igen jó volna, ha a front mögötti arcvonalon e tekintetből is az ellenséget, az erkölcsi tőke pusztítóit fe­jén célozni és eltalálni tudó hősök a teljes igazság legyőzhetetlen fegyverével küzdenének, megvédnék a gyermek szü­leit, érdemkeresztet — a legeslegelsőb­bet tűznék térdrehullva áldott kebleikre. A teljes igazság nevében valljuk csak meg, hogy szövetségeseink többet emlegetik a gyermek atyját, anyját is. Hős katonáink dicsérete felett magasz­talják első sorban a szülőket, s forróh kezet csókolnak a hős gyermek — a honmentő erkölcs legyőzhetetlen atyjá­nak, anyjának, a vallásnak, a hitnek, Istennek. Vagy tán van erkölcs vallás nélkül ? Erről sokat regél a háború fronti kró­nikása. Legtitkosabb feljegyzéseit is épen azok olvashatták, akik a gyermek mel­lett a szülőt meg nem látják, beszélnek erkölcsről s hallgatnak a vallásról. Rózsát szedni rózsafáról lehet, gyü­mölcsöt is csak gyümölcsfáról, gyerme­ket szülő nélkül elképzelni ki tud ? A hős katona lendítő ereje — a szivében égő hazaszeretet. A hazaszere­tet pedig megszületett a természetjog és törvény kőtáblájának IV. parancsából, megindítóan széppé lett Jézus szent sze­mének hazájára harmatozó könnyeiből, a keresztrefeszítésre is kész hős férfiúvá ; edződött Jézus mártír Szive golgotai gyakorlóterén. Csapjuk földhöz a tíz­parancsolat kőtábláját, törüljük ki még utolsó nedűjét is Jézus könnyeinek em­lékezetünkből, ne akarjuk, hogy Jézus hős Szive ihlesse szíveinket Istenért, királyért, hazáért, küldjük azután ezeket a katonákat a frontra, majd meglátjuk, hogy mi leszen! Megbánta Mózes is hogy egyszer sz. haragjában odacsapta a kőtáblákat. Felment ismét a hegyre s bűnbánó szívvel hozott egy másikat s azt az ótes­tamentomi szentségházban a frigyszek­rényben helyezte el s hűen őriztette. Istenem! De mennyire nem lát az a hazafi, aki nem okul Izrael népe pusz­tulásán. Hát nem akkor volt-e ez a nemzet legyőzhetetlen hős a tízszeres ellenséggel szemben, amikor még a tíz­parancsolat szent volt előtte ? S nem akkor adta-e el magát, hazáját, Istenét pénzért a pogány idegennek, amikor teljesen földhözcsapta, összetörte, meg­tagadta a kőtáblát, de bűnbánat árán Istenhez térve újat magának nem szer­zett ? Mondjuk csak ki nyiltan és bátran; dicsérjük meg egyszer igaz magyar őszin­teséggel a szülőt is. Igen, vannak hőseink, mert voltak hős szüleik; vannak hős gyermekeink, mert sziveinkben lendít az erkölcsi tőke. De az erkölcsi tőke a vallás, a tízparancsolat. Ne akarjunk fából vaskarikát csi­nálni. Amint bölcsen nem húztunk fából sövényt az oroszok ellen, hisz tudtuk, hogy nem ökrök: úgy ne akarjunk tíz­parancsolatnélküliségből sem erkölcsi tő­két csinálni. Mert az ilyen erkölcs ökör ellen megvédhet, de nem az eszes em­ber ellen. Lám azok ott túl nyugaton, a szerencsétlenek még az iskolákból is kidobták a kőtáblát, s mégis folyton az erkölcsről irtak, kiabáltak az egész vi­lágnak. De most, amikor jő a mi erköl­csünk ellen az ő erkölcsük majdnem az : ő egész »erkölcsös« világjokkal, hát a

Next

/
Oldalképek
Tartalom