Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-07-02 / 27. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 2. INNEN-ONNAN. A hársfavirág. Hársfanyílás idején vagyunk. Amikor a ligeti utakon, sétányokon, útvonalakon kellemesen érinti illata az emberek szaglóérzékét, rögtön eszükbe jut a hársvirág sok jó tulajdonsága. Ezt felsorolni felesleges. Egyet mégis felemiitek. Nemcsak környékünkön, hanem általában véve hazánk minden vidékén évszázados tapasztalat alapján mint jó mellteát ismerik és használják különö.-en tél viz idején a hárs virágát, amit nyílás idején gyűjtenek egybe és megszárogatott állapotban tesznek el . . . És hogy vagyunk mi Pápán ezzel a nemes virággal ? Ne gondolja ám senki, hogy azért hervad el például az Esterházy út több mint százötven hársfájának erjengő, édes szagú virága, mert senki sem törődik vele, mindenki elfeledi!? Sőt, amint a nevezett helyen tapasztalható, a fák alsó ágai, ahol könnyen hozzáférhetők, virágmentesek. Az a szegénysorsú nép, akinek legnagyobb gondja a megélhetésnek máról-holnapra való biztosítása, csipegeti le apránként, hogy eltegye és amikor az amúgy is szűkös mennyiségű pénzecskéjébőihüí és-, köhögés , nátha-üző Mandalint és még nem tudom miféle tea-nemüt kellene beszereznie, szépen előveszi és egy kevés cukor hozzáadása után forral magának olyan teát, aminél mellőzni lehet a drága rumot is és még jobb is, mint a másik fajta tea, hatásra nézve is. Emellett a jó tulajdonsága mellett azért csipegetik lopva, mert az utakon hatóságilag van eltiltva nyílt szedése azért, mert állítólag a szedés a fák koronáján okoz akaratlanul is csonkítást. De ez helytelen indokolás a mai időben, amikor még nemrég abból a célból, hogy a szegénysorsúakon segítsenek, a város belsejében vagdosták le a fák koronáját tüzelőanyagnak és fosztották meg a »Gróf-utat« ősi ékességétől hasonló célból. Itt ezzel a tilalommal a legegyszerűbb népen vágnak végig, aki pedig a mai drága világban spórolni tudna a hársvirággal. Szerintem mindent fordítva kellene csinálni. Kihirdetni a hársfavirág kötelező szedését s azt büntetni, aki ez ellen cselekszik akkor, amikor módjában áll. Még nem késő. Oldja fel a tilalmat a hatóság és hadd legyen egyszer hársfavirág-aratás. Ha pedig a fákat féltik azon az egy napon, amelyen biztosan minden szál virág gazdára talál, a szedést ellenőrizzék a hatósági közegek — de én hiszem, hogy, ha a nép nyugodt lelkiismerettel szedheti a hárs gyógyító virágát, nem tesz kárt a fák gyenge ágán, amire voltaképen nincs is szüksége. Ott segítsünk a népen, ahol lehet. Ez az ügy bármily kicsinyesnek látszik, megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, mert egyébként veszendőbe menő, pedig értékesen felhasználható anyagot akarunk takarékosan megmentetni vele. Még itt is .. .? Láthatatlan áradata hömpölyög a bűnnek mindenfelé, a városban úgy, mint kint a zöldben. Rossz nyelvek szószaporításának gondoltam, amíg meg nem győződtem magam is róla. Zöld és zöld között is van külömbség. Zöld a festék is, sok változata is van, zöld a mező most, zöldbeborult, virágos a liget, reményt, a viszontlátás teményét ülteti szivünkbe a temető zöldje is a mostani évszakban. Reggel a zöld fű itt, amikor a gyöngyöző harmatcseppekkel játszik a felkelő nap, a búcsú könnyeit, nappal, ha erősen süt a nap, a tikkasztó hőben lankadó növényszárak, levelek a fonnyadó emberéletet, a kimúlást, este, amikor az alkony szárnyán, a fák alatt, bokrok, növények tövénél röpköd bánatos suhanással egy-egy bolygó szellőcske, nyugovóra tért embertársaink utolsó sóhaját juttatja eszébe azoknak, akik kegyelettel járnak kelnek a sirok között. — Borzasztó, amikor ebbe a hangulatba belenevet az ott csatangolók tömege, akik a kegyeletséi tések halmazát követik el, mialatt holmi másvidékről szakadt idegen, mondjuk népiesen »dézsatündér« és más, a morális világból »számkivetett« alakok itt adják találkáikat. Nem is említve azt, hogy számtalan gondozott sírról a kegyes kezek által féltőén ápolt virágokat tépik le és tetszelegnek egymásnak vele. Ezt radikálisan kell orvosolni, ez magától nem szűnik ineg. Ilyen állapotok vannak majdnem valamennyi temetőnkben, de különösen a kálváriái temetőben, ahova »minden út elvezet«, a vasút, a liget s az az utolsó stáció. Szeretnék egy Cherubot tüzes karddal odaállítani a kapuba, hogy őrködne azon, hogy aki nem kegyelettel szivében indul, oda be ne tehesse lábát. Amíg illetékes helyen erős rendszabályokat nem foganatosítanak, kérjük, illetve appellálunk a nemesen érző közönséghez, hogy segítsen ezeken a lehetetlen állapotokon fellépésével a kegyeletsértőkkel szemben. Csertői. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Julius 2. V. Sarlós Boldogasszony (P. u. III. vas., Procesz s Marcinián vt.) Ujholdvasárnap. 3. H. Nyolcad. 4. K. Nyolcad. 5. Sz. Antal hv. (nyolcad). 6. Cs. Péter és Pál ap. nyolcada. 7. P. Cirill és Metód pk., hv. 8. Sz. Erzsébet özv. 9. V. Pünk. u. IV. vas. Szenlségimádás: Öreglak, Somogyfajsz, Buzsák, Tótszentpál, Kéthely, Szomajom, Somogysámson és Marcali. HIREK» — Török főkonzul Pápán. Ahmed Hikmet bey, budapesti török főkonzul, gróf Teleki Pál, a Turáni Társaság alelnöke és Eszterhay Jenő, földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsos kíséretében folyó hó 26.-án délután Pápára jött a földmivesiskolában elhelyezett török mezőgazdasági növendékek megszemlélése végett. Ez alkalommal megtekintette az iskola berendezését és az állatállományt s a tapasztaltak felett a legnagyobb tetszésének és megelégedésének adott kifejezést. A főkonzul az esti gyorsvonattal visszautazott Budapestre. — Török tanár Pápán. Ibrahim Rahtni effendi, török főiskolai tanár, ki a magyar mezőgazdasági szakintézmények tanulmányozása végett már hosszabb ideje Magyarországon tartózkodik, a helybeli m. k. földmivesiskola tanulmányozása céljából Pápára jött s pár hetet itt fog tölteni. — Hfr egy földinkről. Balogh Rezső, pápai származású (atyja táviró-altiszt) tanítóról, aki dobsinai r. k. kántortanító, a Dobsina és Vidéke című és véletlenül kezünkbe került újság igen dicsérően ír abból az alkalomból, hogy az ottani r. k. ifjúsági egyesülettel színielőadást és hangversenyt rendezett. A hízelgő sorokból néhányat átvettünk: . . Balogh Rezső nem először lépett a nyilvánosság elé azzal az ifjúsággal, amely megérti az ő nemes intencióit, de törekedésében is támogatja a tanítás, a nevelés művészetének fáradhatatlan mesterét . . .« A cikk vége felé ez áll: ». . . a közönség se tapsokban, se kihívásokban nem volt fukar. Különösen a rendezőt, Balogh Rezsőt részesítette igaz elismerésében, mert tudta, hogy a siker az ő fáradtságot nem ismerő buzgalmának, kitartó szorgalmának köszönhető . . . Nemes munkája itt elismerésben részesül . . .« Igazán csak örülünk, mikor fiatal pápai ismerőseinkről dicsérő nyilatkozatokat hallhatunk. — A zirci ciszterciták apátja, dr. Békefi Rémig most adta ki a rendtagok diszpozícióját tartalmazó rendeletét. Minket közelebbről érdekel az, hogy Légár Hugó nagyteveli lelkész előszállási lelkész lett, utódjául pedig Nagytevelre Kostyelik Kajetán kerül. Saád Henrik (aki kétízben is volt nagyteveli lelkész), legutóbb szentgotthárdi jószágkormányzó, most Baján főgimnáziumi tanár lesz. Saád Henrik egyébként régi ismerősünk. Nagyteveli lelkészkorában a Pápai Katholikus Kör téli felolvasóestélyein sokszor szerepelt és gyönyörű baritonhangjával, nemkülönben művészi cellojátékával sok élvezetet szerzett hallgatóinak. Saád Henriknek Saád Lajos, pápai tekintélyes üvegkereskedő a testvéröccse. Légár Hugó alig két évet töltött szomszédságunkban. Akikkel érintkezett, azok nagyrabecsülték. Hívei is szerették. Buzgó lelkipásztor veit s újabb állomáshelyén, Előszálláson, hol négyszer annyi hivője lesz, mint itt, szép apostoli tevékenykedésre nyílik majd alkalma. — Vizsga az Ilona-árvaházban. Az Esterházy Jenő gróf által fentartott pápai Ilona-hadiárvaházban holnap tartják meg az évzáróvizsgálatot. Kriszt Jenő isk.-széki elnök jelenlétében az irgalmas nővérek fogják levizsgáztatni az árvagyermekeket, kiket Palványi I. tanítónő és P. Horváth József szentferencrendi házfőnök a Győri-uton levő árvaházban mint magántanulókat oktattak. — Tanulmányi kirándulás. A földmives-iskolában levő török mezőgazdasági növendékek Tar Gyula igazgató és Illés Lajos tanár vezetésével csütörtökön tanulmányi kirándulást tettek Mezőlakra, Szóld Manó mintaszerűen kezelt gazdaságába. Megtekintették a tehenészetet, a sertéshizlalást, majd mezei vasúton bejárták az egész gazdaságot. Tanulmányozás befejezése után Szóld Manó látta vendégül az egész társaságot. Török ifjaink az esti vonattal jöttek vissza Pápára