Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-05-21 / 21. szám
XI. évfolyam. Pápa, 1916 május 21. 21. szám. PAPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közg-azdasági ÓM társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szentesítésért felelős: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A villamostelep. Városunk házi kezelésében levő villamosmű vezetője: Major Gyula most adta át a nyilvánosságnak a 12. üzleti évről szóló jelentést. A hatalmasan terjeszkedő elektromosságot, mely a mai világ kényelmét és szükségleteit oly előnyösen szolgálja, Pápa városa igen józan számításon alapuló elhatározással a városi befektetések legkitünőbbikévé tette. Miként az alábbi jelentésből úgyis kitűnik, városunkban is diadalmasan hódít napról-napra a villamosság alkalmazása nemcsak a világításban, hanem az ipari alkalmazásban is. Több alkalommal megtettük észrevételeinket a városi villamosrríű ellen, amikor hiányt láttunk, vagy a közönség érdekeit az illetékes bizottság figyelmébe ajánlottuk. Most, amikor a jelentésből arról győződünk meg, hogy a villamosmű mily erősen fejlődő vállalata a városnak s annak vezetősége mily gonddal és a körülmények milyen messzemenő mérlegelésével igyekszik azt minél használhatóbbá a közönségnek és egyben minél jövedelmezőbbé tenni a városnak: akkor kötelességünknek tartjuk lapunk hasábait ezen jelentés számára is megnyitni, hogy maga tanúskodjék maga mellett! Az üzemvezető jelentése főbb pontjaiban a következő: Az elmúlt évben bekapcsoltunk 115 fogyasztót; részben elköltözködés, részben bevonulás lolytán megszűnt 34 fogyasztó, a szaporodás 81, ebből 79 világítási és 2 ipari fogyasztó. Ezen szaporulattal fogyasztóink száma 1057-re emelkedett. Az elmúlt évben elkészítettünk 51 új berendezést 430 lámpahellyel. A háború folyamán egy világítási anyag sem vehette fel a versenyt a villamosárammal, ezen körülmény számos fogyasztót juttatott telepünknek, 1914 augusztus óta 130 új fogyasztót kapcsoltunk hálózatunkhoz. Ezen nagyszámú bekapcsolás dacára, áramdíjbevételünk alig 800 koronával emelkedett, úgy látszik fogyasztóink rendkívül takarékoskodnak, mert normális időben az említett számú fogyasztó legalább 9000 koronával növelné áramdíj bevételünket. Hogy az összes bevétel mégis 2953 koronával emelkedett, ez főkép a magánszerelési munkáknál elért nyereségemelkedésnek tudható be, mely az előző évi 500751 koronával szemben 6977-22 korona volt. Bevételeinknek csekély emelkedésével szemben kiadásaink, sajnos, a mai viszonyoknak megfelelő arányokban emelkedtek, sőt manap az üzemi anyagok beszerzése, azok határtalan magas ára mellett még meglehetős nehézségbe is ütközik. Üzemi kiadásaink között aránylag a legnagyobb emelkedés a kenő- és tömítőanyagoknál mutatkozik. S azért a lefolyt évben a kenőanyagokkal rendkívül takarékosan bántunk, mi kitűnik abból, hogy míg azok ára 300—400%-al emelkedtek, üzemünkben a kenő- és tisztítóanyagköltség csak 100%-al emelkedett. A tüzelőanyagnál a lefolyt évben egyelőre csak a villamostelepre való beszállítási költség emelkedett, maga a szén ára régi kötésünk értelmében nem változott, e tételnél a kiadási többlet 1790-67 korona. Itt jelentem, hogy a folyó évre tüzelőanyaggal bőven el vagyunk látva, villamostelepünk udvarán 80 waggon szén van beraktározva, így fogyasztóink áramszükséglete a folyó évre biztosítva van. A háború személyzetünk számát is jelentékenyen csökkentette, hadi szolgálatra bevonult alkalmazottainkat csak részben tudtuk újakkal helyettesíteni, úgy hogy feladatunkat csak megfeszített munkával tudjuk teljesíteni. Katonai szolgálatot teljesítő alkalmazottainknak hadi segélyére az elmúlt évben 5037 75 koronát fordítottunk, a helyettes személyzetnek a mai helyzetnek megfelelő magas díjakat vagyunk kénytelenek fizetni. Személyzeti kiadásunk a hadi segély tekintetbe vételével 8380 50 koronával emelkedett. Üzemi kiadásaink ily rendkívüli emelkedése teljesen indokolja a tek. Bizottság azon előrelátó határozatát, mellyel a világítási áramdíjat 1916 január 1-től 6 fillérről 7 fillérre emelte fel. A lefolyt üzletév csökkent jövedelme dacára, a város közszükségleteinek fedezéséhez 4000 koronával nagyobb összeggel járultunk hozzá s e címen összesen 23500 koronát fizettünk be a város házi pénztárába. A villamostelep 1915. évi részletes bekapcsolási forgalma a következő: magánvilágítás 645; | közvilágítás 33; erőátvitel 37950 kilowattot használt fel. Minden bekacsolt világítási Kilowatt után 17060 korona (egy bekapcsolt 50 gy.-f. lámpa után 9"38 korona), míg egy átlagos bekapcsolt erőátviteli Kilowatt után 82-47 korona volt a bruttó bevétel. A telep a mult évben termelt 523.964; eladott 386.549; berendezésében elfogyasztott 107.569 kwattáramot; az így elveszett áram az egésznek 2339%-a, tehát a villamosmű hatásfoka 7661 % volt. Az átlagos gépterhelés 1915 év november 15.-én 22 üzemóra alatt 96 Kilowatt vqlt. Áramfejlesztő gépeink teljesítményei az akkumulátorokkal együtt 465 kwatt. A legnagyobbb egyidejű terhelést 1915 december 14.-én este 6 órakor 200 Kilowattal értük el s mivel ekkor 1061 Kilovatt volt az összkapcsolási érték, így ennek 18 8% a, míg a mű összmunkabirási képességének (465 Kilowatt) 43%-a (40%) vétetett egyidejűleg igénybe, vagyis ekkor az áramot termelő berendezésnek 57%-a még tartalékban állt. A csatolt Nyereség- és Veszteség-számla szerint az 1915. évben az összes jövedelem volt: 4395701 kor, tehát 825985 kor. kevesebb, mint 1914-ben. Összes kiadás 4059866 korona. Rendelkezésre álló tiszta felesleg 3358 35 korona, mely összeget a tek. Bizottság által megállapítandó személyzeti jutalék levonása után, az értékcsökkenési tartalékalap növelésére javasolom elkönyvelni. Ehhez a mindenre kiterjedő beszámolóhoz kevés a megjegyezni valónk. Egy-két dolgot azonban mégis szóvá akarunk tenni. Jól tenné a villamosmű, ha a nappali üzem fokozására propagandát csinálna az ipari fogyasztásnak, legalább a gépek nappal is használhatók volnának. Miként a jelentésből kitűnik, az összes termelt áramnak csak 10'63%-át fordították közvilágításra. Ha most ehhez hozzágondoljuk az órák előrehajtásából várható csőkkenést: bátran kijelenthetjük, hogy a háború előtti közvilágítás visszaállítása nem okozna semmi nehézséget. Alig valamivel nagyobbítaná a kiadásokat. A város közönsége pedig avval a tudattal fizetné a felemelt áramdíjat, hogy a nobilis város az ő kényelmére is tud áldozni valamit. M G.