Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-05-14 / 20. szám

1916 május 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. becsületesség mentette meg eddig is mindenkor az elsülyedéstől. S józan vallásos hitéből kifolyólag Isten segítségét is ilyen uton várja. Tudja, mert érzi, hogy a végtelen bölcsességű isteni akarat az egyes embert és az emberek tömegeit is sokszor elviselhetetlennek látszó küzdelmek elé állítja. A magyar nép nem is optimista, de a legnagyobb józansággal hisz és bizik igazának győzelmében, mihez hagyományos faji és vallási energiájával juthat el. Tolsztoj Leo gróf, a számüzötten élt nagy orosz gondolkodó írja e mondatot: »Nincsen másformáju szeretet, csak az, ha fel tudom életemet áldozni azért, akit szeretek«. E világháborúban magyar ember nem írhatta volna le magyar emberre vonatkozóan és annak szánva különben ezt. E világháborúban ennek a szeretetnek a magyar nép egyedei és összeségei a legragyogóbb példáit szolgáltatták és szolgáltatják. Aki a nagy mozgósítás lezajlását látta és az akkor történt »népi« lelki megnyilvánulásokat boncolgatva figyelte, leszűrte, — meggyőződhetett arról a nagy áldozatkészségről, arról a nagy szeretetről, mely nem törődve egyéniségének veszedelmével, ment az égzengető küzdelembe. Ment kötelességből, de ment azért is, mert végtelenül szerette és szereti faját, honfitársait, hazáját, — csak úgy, mint édes anyját, apját, testvéreit. Ebben a vonatkozásban is él a mi jó magyar népünk lelkében a vallás és ennek evangéliumi tanítása: »Sz eressé te k egymást /« Boross Géza, áll. isk. igazgató. Népművészeti kiállítás. Ma délelőtt 11 órakor nyílik meg a Pápa városi Jótékony Nőegyesülettől rendezett kiállítás a Pápai Takarékpénztár dísztermében. A kiállítást, mely háziipari vásárral lesz egybekötve, Antal Géza dr. orsz. képviselő nyitja meg, a kiállított tárgyakat pedig egy teljes héten át (május 21-ig bezárólag) szemlélheti a gyönyörködni vágyó vagy vevő szándékú közönség. Az az érdeklődés, mely kezdettől fogva kisérte e mozgalmat, a legnagyobb mértékben nyer kielégítést, mert — mint a rendezés nagy munkája közben meggyőződhettünk — a népművészeti kiállításra és háziipari vásárra nagyon sok, gyönyörű anyag gyűlt egybe. Igen érdekes az etnográfiái rész, melyben a magyar népies viseletek és használati tárgyak változatosan vannak képviselve és egy eredeti magyar parasztszoba keretében elrendezve. A régi varrottasok gyűjteménye felette gazdag; kiállították gyűjteményüket: a ref. templom, özv. Széli Ignátzné, lovag Schultz-Leitershofen, özv. Pulszky Ferencné, Kvassayné, özv. Hanauer Béláné, Baranyayné, Regulyné, Lindnerné, Holczheimné, Galambné Nagy Imre, Tarné, Cseh-Szombathy, Mikovinyi, Sebestyén Erzsi, Vaszaryné, dr. Sávolyi, Karlovitzné stb. Szép a keramikni gyűjtemény, úgy a régi, mint a modern magyar népies anyaga, legnagyobbrészt az Irgalmas nővérek, az áll. tanítóképző, lovag Schultz, Martonfalva)', Fábiánék (Sárvárról), Hanauerné, Baranyayné, Karlovitzné tulajdonából. A háziipari központok igen gazdag kollektióban mutatják be produktumaikat. Különösen szép a pozsonyi Izabella háziiparegylet, Sopronból Caesar Emma vezetése alatti háziipar, a budapesti Országos Magyar Háziipari szövetség, a Nagyszombat vidékiek kiállítása. Gazdag a szombathelyi Lorsy Béláné, a hetényiek, a zempléniek csoportja. Mesés szép a különféle varrott és vert csipkék sorozata. Itt van a világhírű halasi, a Győrffy Jánosné Pannónia csipkéje, dunavecsei rece, Sonntagh nővérek csetnekije, Hodrusbányáról vert csipke, tülláthuzás stb. és az Irgalmas nővérek növendékeinek kézimunkája, Bélák Rózsi klöplije, melyek mind remekei szépen fejlődő csipkeiparunknak. A képzőművészetek kedvelőinek alkalma lesz pápai művészeink legszebb alkotásaiban gyönyörködni. Igen szép képeket küldött dr. Antal Gézáné, állatképeit Schultz v. Leitershofen Wallis grófnő, bravúros csendéleteket Herz Dávid és szép portrékat Obaltné Gyurátz Linus, csinos tájképeket Halász József Szombathelyről, kedves aquarelle és pasztelle képeket Zadák Etelka és Lauer Gizella. Érdekesek Losonczy Jenő festményei, gazdag sorozat Rupprecht Andoré, figyelmet érdemel Herz Imre önképmása. Kedves ismerőseinken kívül még több idegen művész is képviselve van. A kezdeményezők, a rendezők megtették tehát elvállalt kötelességüket, midőn a háziipar népszerűsítését és megdulatlan tetemet, az áldozati lovat a papság az oltárra helyezte. Amikor a láng és a füst elborította, a törzs leányai is megjelentek és szertartásos táncba fogtak s lejtettek addig, ainig az áldozat hulláját fel nem emésztette a tűz. Az asszonyok leborulva, a harcos, izmos, dacos férfiak fegyverükre támaszkodva nézték végig ezt a jelenetet. Most a vezér két csatlóssal eltávozott s nemsokára magával hozta az erdőből a fegyvertelen ifjakat. Az oltár körül most egy harmadik kör alakult, a legszebb koszorú, ahol ebben a pillanatban jegyes állt a jegyes mellett. A törzs fiai és hajadon leányai kart karba öltve várták a vezér szavait. — Véreim! Új sarjadékok! Elérkezett vón' az az idő, amikor ti is fegyvert kaptok — kardot. E kardnak veletek kell lennie mindenkoron; ha harci riadónk csatára szólít, veletek kell lennie, holtatok után pedig a hátrahagyott liutúd vagy a feleség, rokon tetemetek mellé teszi a sírgödörbe. Ez a kard kisér mindnyájatokat a Hadúr elé, ha vitézül néztetek az ellenség szeme közé . . . Igen, fegyvert kaptok asszonyaitok védelmére s a földrengetö harcoknak az idejére, amikor az új hazát fogjuk megszerezni. Legyetek méltók apáitok harci erényeihez, viseljétek büszkén fajunk dicsőségére, védelmére. A Hadúr áldása legyen veletek! Az ősz aggastyán fejét glóriaként ragyogta körül a nap, amikor helyet foglalt trónusán. Most a főpap felé fordult a figyelem. — ízleljétek meg az áldozati vért ajkatokkal, hogy a harcok szelleme szerencsével kisérjen csatáitokban, a tettek mezején. Minden előttetek kimúló ellenség szolgátok leszen az örökbölcseség honában, ahol lábatok nyomdokát illeti ajkával. Az új harcosok erre esküt mondtak a bátorságra, a hűségre, mialatt a vezér könnybe ázott szemmel tekintett el felettük, azután mindenik ifjú a párjával elébe járult s egymásután megáldotta, megölelte őket, mint a jó atya gyermekeit. Az asszonyok és a fiatalság elvonultak a feldíszített jegenyefa alá. A harcosok a vénekkel és jósokkal a parázsló tűz köré húzódtak, amibe a papok a fölösleges vért beleöntötték. — Kezdj jövendölésedbe, Jurikó! Készüljünk-e, élesítsük-e fegyvereinket, vagy hagyjuk erőinket elposványosodni az eddigihez hasonló henyélésben ? A kérdást a vezér intézte az első táltoshoz. Ezek az örökös harchoz szokott emberek henyélésnek nézik, ha egy kis ideig szünetelt a viaskodás idegen népekkel. A kőoltár tüze utolsót lobbant s az enyészet ölébe szállt a legparányibb szikra is. Az elszálló leheletszerű füst nyomán a jós a kék ég felé fordult, azután kezébe temette arcát s ebben a helyzetben maradt sokáig. A nap már forró meleget terjesztett, pedig még kora reggel volt; tüzet látszottak szórni még azok az apró kavicsok is, amiktegnap az oltár ééítésénél kerültek elő a föld gyomrából. Rettenetes, észbontó meleg uralkodott, olyan meleg, hogy még a sóhaj is elhalt tőle s ebben a suttogásnélküli csendben, mereven tapadtak a szemek a jóslóra, aki ekképen kezdé: — A Hadúr az ikrek jegyét állította elém. Mire a nap ebbe a jegybe lép, a szittya vitézeknek talpon, harcrakészen kell állaniok és sietnie kell a törzsnek a másik hat testvértörzset felkeresni, velük egyesülni. A rákjegy még uton találja a törzseket. Az oroszlánjegyben azonban már az új haza határán verhetnek sátrat a szittyák, de addig, mig ezt elérik, népek után népek, törzsek után fajok hullnak halomra győzedelmes kardjaitok sújtó csapásai- alatt. A harcosok tömegén a helyeslés hangos moraja futott végig. A férfiak csapata a vezérrel élükön a jegenyefa alatt terített lakomához ült, ahol már a törzs valamennyi tagja együtt volt. A dáridó három nap és három éjjel tartott megszakltásnélkül, azután szótlanul élesítették harcieszközeiket, majd lóra kaptak és elindultak megkeresni a hun vitéz testvéreket ...