Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-04-23 / 17. szám

1916 április 23. PÁPA ÉS VIDEKE ' — Kinevezés. Sült Jenőt, a komáromi in. k. földmivesiskola gazdasági gyakornokát, Sült József, pápai k. közjegyző, k. tanácsos fiát, a földmivelésügyi miniszter segédtanárrá nevezte ki. Gratulálunk! — A Felsővárosi Kath. Olvasókör mult vasárnap este, amint előző számunkban is jeleztük, böjti ünnepélyt rendezett. Az érdeklődés igazán impozáns volt, ami méltán várható is volt, mert a programm szépnek ígérkezett, de nem is csalódott a közönség. A kör ez alkalomra betanított énekkara » A keresztfához megyek . . .« c. alkalmi énekkel vezette be az estélyt. Szabó Erzsi »Uiban a Golgotára« c. költeményt szavalta el meglepő érzéssel. Hasonló tudással adta elő Farkas Rózsi is a »Második asszony« című költeményt s megállapíthatjuk, hogy az ünnepély e két szavalója megérdemelte a közönség hálájának tapsban való megnyilvánulását. Az ünnepi beszédet Dragovics István hittanár mondotta. Beszédében elragadó képet alkotott azzal, amikor azokat a szenvedésteli küzdelmeket vetette a hallgatóság elé, amit most átélnek testvéreink a mi védelmünkben s az igazságért. Tanuljunk tűréssel szenvedni a nagy Mestertől, aki egy jaj szó nélkül hordozta az akkori idők szégyenfáját, a keresztet, amelyre később megfeszítették. Béketűréssel viseljük az élet keresztjét, olyan némasággal, mint azok, akik a honért meghalva viselik fejük fölött sírjaikon és bízzunk jézusban s ő e kereszt, a dicsőség fájának hordozásában segítségünkre lesz ... A magvas és szép beszédért a kör részéről Blazovich Jákó elnök mondott köszönetet, azután kezdetét vette a színielőadás, amikor »Szent Ágnes« c. 3 felvonásos vallásos tárgyú színmüvet adták elő a kör műkedvelői. Nyárs Ilona régi rátermettséggel játszotta a címszerepet, Farkas Rózsi az anya szerepében találta otthon magát, Nyárs Margit kifogástalanul adta szt. Einerenciana szerepét. De jó volt Hekler Mariska (Symforianus) mint a régi római biró, aki egyedül a keresztények üldözésének él s végül Szent Ágnes révén megtér maga is; Csehi Erzsi (Claudia), Orovics Annus (Serva) rabszolganő; Szabó Erzsi, Meizer Mariska, Szalay Terus, mint Vesta szüzek. így iparkodást árultak el fellépésükben Csehi Terus (Jucunda), Hekler Erzsi (Libera), Hekler Annus (Superba) a három római hölgy szerepében, akik csak az élvezetnek élnek s kivetik hálójukat Szt. Ágnesra is, de célt nem érnek vele s végül az őrangyal (Szabó Erzsi) elkergeti őket. Az estély befejezéseként a rendezőség egy élőképet mutatott be s utána Somogyi József alelnök köszönte meg a közönség érdeklődését s a szereplök munkáját és ezzel véget ért az estély. — A betétszerkesztők, kik Pápa város telekkönyveit az új kataszteri felmérés alapján átdolgozták, folyó hó 20.-án befejezték munkájukat. A hónapokon át tartó munkálatokat, melyeknek a felekkel való tárgyalás melletti pontos elvégzése nemcsak kellő szakértelmet, hanem sok türelmet és még ennél is több jóakaratot kiván meg, Dr. Török betétszerkesztő törvényszéki biró vezetése alatt a hozzá beosztott tisztviselők, az érdekeltek teljes megelégedése és elismerése mellett végezték el, mit e helyen is szívesen örökítünk meg a betétszerkesztök javára. Barthalos István. A pápai ügyvédi karnak egy régi, köztiszteletnek örvendő tagja, Barthalos István e hó 17.-én Budapesten meghalt. Holttestét hazaszállították és itt, az alsóvárosi temetőben e hó 19.-én délután nagy részvét mellett nyugalomra helyezték. Barthalos, aki virilis jogon tagja volt Pápa város képviselőtestületének, nemcsak a város-, hanem az ország-politikai mozgalmak alkalmával mindig a vezető és irányító egyének sorában állott s e minőségében exponálta is magát meggyőződése és vallott elve érdekében. Mindamellett azonban legnagyobb eréllyel és következetességgel a helyiérdekű vasutak létesítése körül fejtett ki különösebb tevékenységet, de nagy előszeretettel és megbecsült munkássággal szolgálta egyházának, úgy a ref. kerületnek, mint pedig a pápai községnek az érdekeit is. Előkelő családi összeköttetései, tekintélyes magánvagyona, egyéni erényei, legkivált azonban leereszkedő, nyájas modora révén egyike volt Pápa város és Veszprémvármegye legtiszteltebb úriembereinek. Halálát, mely 67. életévében következett be, Olga lánya, Kováts Kálmán honvédhuszárőrnagy neje és kiterjedt rokonság, közte Körmendy Béla enyingi főszolgabíró gyászolja. — A szövőgyár! munkások ügye. A városi tanács f. hó 19. én tartott ülésén tárgyalta a Perutz Testvérek pápai szövőgyára munkásainak azt a beadványát, amiben munkabéreik rendezését kérik. A tanács, mint elsőfokú iparhatóság, az ipartörvény 163. §-a értelmében, a gyár munkásai és a gyár mint munkaadó között a munkabérekre vonatkozó sérelmek megszüntetésére békéltető bizottság alakítását rendeli el s felhívja a munkásokat, hogy 6 tagú bizottságot nevezzenek meg s azokat előzetes bejelentés után a f. hó 26.-án d. u. 3 órakor a városháza nagytermében tartandó békéltető tárgyalásokra küldje el s úgyszintén felhívja a szövőgyár igazgatóját is, hogy ugyanott jelenjen meg. — Szent György napja — ma van, április 23.-án és nem — 24.-én. A köznép igazán konokul megmarad a régi, megszokott időszámítása szerint és idegenkedik minden reformtól. Pedig ez igazában visszaállítása a régi, évszázadokkal ezelőtt érvényben volt állapotoknak. Tudni kell ugyanis, hogy csak Magyarországon, az ugyané (ápr. 23.) napon vértanú halált halt Adalbert püspök szentté avatása után Magyarországra nézve engedélyezett egyházi ünnep (dupl. maj.) következtében került szt. György ünnepe a kővetkező (ápr. 24.) napra; miután pedig újabban, pápai rendelkezés folytán, az egyes országokban megünnepelt u. n. nemzeti szentek mellett — a fővédőszentek (nálunk szt. István király) kivételével — az Egyház más szentjei is megünnepelhetők, természetszerűleg visszakerült szt. György vértanú ünnepe április 23.-ára. — A tűzoltótestület hadikölcsöne után kapott 7000 K értékű kötvényeket a v. tanács vette kezelésbe, illetve beutalta a városi letéti pénztárba. — Kavicsbánya Tapolcafőn. A városhoz vezető rossz közlekedő utak jókarbantartása érdekében Pápa városának sok és jó kavicsra lévén szüksége, a tanács gondoskodni óhajt elegendő kavics aknázására alkalmas területről s e célból Lutor József és neje tapolcafői lakosokkal, kiknek a Tapolcafő határában levő u. n. Csárdásdülőben van mintegy 8 holdnyi, megfelelő birtokuk, alkuba lépett annak megvétele iránt. A kavicsaknázásra alkalmas birtok tulajdonosai egy ez év végéig érvényes kötelező nyilatkozatot állítottak ki, mely szerint készpénzfizetés ellenében négyzetölenkint 1 koronáért eladják a szóban levő birtokot azzal a kikötéssel, hogy az alku megkötése után az esetleg aknázásra alkalmatlan, vagy aknázásra még üzembe nem vett, de szántóföldnek, vagy más termelési célnak mindig megfelelő terület bérbeadásánál egyenlő beigérés mellett a volt tulajdonosok részesítendők előnyben. A tanács a teleknek ily feltételek mellett való megvételét javasolni fogja a képviselőtestületnek azzal, hogy a kavicsbányáért járó összeg kölcsön vétessék. — Hivatalos hirdetmények feküsznek el a szerkesztőségünkben, ahol azok egész terjedelmükben betekinthetők. E hirdetmények 1. a kávénak vasúton vagy gépkocsin történő szállításához szükséges igazolványról, 2. a hüvelyesek és mindennemű kávé postaforgalmának korláotzásról. 3. a tengeri forgalombahozatalára kiadott rendelet módosításáról, 4. a tőkekamat és járadékadó kivetési lajstrom (ápr. 24— máj. 2.) közszemlére való kitételéről és végül 5. az Amerikából küldött pénzekre vonatkozó figyelmeztetésről szólnak. — Szabadságra jöttek a következő ismerős hadfiaink: Szente Ferenc, Lóskay István, Cifra István, dr. Scheiber Jenő, Bors István, Balogh Miklós, Geiling Zoltán, Hancsics Boldizsár, Füredi Fábián, Lép István, Szijjártó Gyula és még sokan mások. — Az Omnibuszdljak emelését kérte Szende és Társa szállodás. A tanács a viteldíjat 70 f-ben, a nagy bőröndökért pedig a járandóságot 40 f ben állapította meg. — Nem hagyjuk szó nékül, hogy a legtöbb halálesetről, melyről gyászjelentéseket adnak ki, a Pápa és Vidéke szerkesztősége nem kap u. n. partecédulát. Egyszer már emiitettük, hogy a Pápán elhalt hősök és beteg katonák gyászjelentéseiből egy példányt sem kapunk, — foganatja azonban a rovásszámba menő megjegyzésnek eddig nincsen. Túltesszük magunkat a mellőzés keltette neheztelésen s a mennyire magánúton nyerhetünk értesülést, e mellőzés dacára is megemlékezünk úgy hős katonáink, mint más, köztisztelt polgártársaink haláláról. Ám vessenek magunkra azok, kiknek tiszte volna a nyilvánosságnak szánt s éppen a halálhírnek minél tágabb körben való elterjedése céljából (bizonyára jó pénzen) nyomtatott gyászjelentések szétküldése. Ha mindezek dacára mi irunk, a mi kötelességérzetünk értéke pont annyi százalékkal emelkedik, mint a mennyivel amazoké alább száll.