Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-14 / 11. szám

1915 március 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. dor, karnagy. Előadja az intézet nagyzenekara. 10. »A Naphoz«, irta Pásztor Árpád, szavalja Ferenczy Sándor III. é. n,- 11. Rákóczi induló, szövegét irta Fáy Elek. Énekli az intézeti nagyénekkar. A hazafias érzelmű m. t. közönséget szívesen látja vendégül az intézet tanári kara és ifjúsága. hírek. Egy éjszaka a katonakórházban. Este van. A sötétség belepi a földet. A csonka, hibás hősök már nyugodni térnek. Takarodó után a lámpákat eloltják a kórház lakói s szemüket sorban, egymás után behunyják. Minden ágy vendége álomba merül, csak egy nem, ki éjjeli szenvedő. Idegbajban szenved, kit a sürü horkolás tesz álmatlanná. Bántja őt a többi mély álma, a nyugvók csendes lélekzetvétele. Vérét korbácsolja fel, ha szomszédja álmában beszél. Érdekes álmok ezek, visszatükrözik az élet. Jó ideig kell végig hallgatni, mert a sötét éj hosszú és rideg. Az ötvenhatos ágyon fekvő beteg álmában egy biplánt szerzett s repül vele eszeveszettül. Majd gép nélkül száll tovább titkos szárnyaival, míg egy magas fán fennakad. Üldözői utolérik, de kibékül velük s amint jobbjával nyul, ágya mellett megragadja a vizespalack nyakát és — felébred... Négy számmal odább egy öreg népfelkelő hős haditények közepette érzi magát. Csonka karjával hadonáz, mint nemrég fegyverével — oroszt kaszál. Alig behegedt sebét az ágy lábához üti, nagyot kiált — ki áldóját! várj csak, ezt visszaadom . . . Leszáll az ágyról, csalódva tekint széjjel az éji sötétben. Csonka karját tapogatja, mely álmának visszhangját adja... Lefekszik és alszik tovább ... Ne szorítsd a birka nyakát, mert kiadja a páráját, te bamba kölyök — adja az ultimót az ápoló a sarokból, aki kötelességszerűen pár percre elaludt. Neki békés mestersége a birkanyáj őrzése valahol a délibábos alföldön. Otthon van a tanyán, ép haza ért a birkanyáj . . . Ő ébren marad. A terem hátsó részén ép az utolsó ágyon egy pelyhes állu fiú fekszik. Önkéntes, merész és bátor. Alig 18 éves. Vére a harctér felé húzta szegényt. Borzasztó árt adott érte: ballábát és jobb kezefejét. ő az iskola padjai között ül, tanára szavát hallgatja, csupa szem és fül. Majd verset szaval s a gesztust csonka kezével adja. Amikor az utolsó rim elhangzik, megrázkódik és behunyt szemmel lelép a padlóra és hanyatt vágódik ... Az ápoló fekhelyére teszi . . . Az éji zene tovább folyik rendben; kint havaseső esik és nekiverődik az ablaktábláknak, mert a szél fuj . . . Hajnal felé szürkül az ég, világosság tör befelé. Az álom elszáll hónába, hogy ismét eljöjjön a jövő éjszakára; ébredés ül a betegek arcára. A nappali élet kezdetét veszi, mely egyhangú, mint az orsó pergése a fonóban, de itt sohsem szól a nóta. Téli hangulat az úr itt nyár derekán is, bár mindenki őszt mutat — nyomorékon. Nyarat vesztett lelkek éldegélnek a sárguló levél egyszerűségében. A tavasz sem segít e semmittevésen. Kit legjobban bánt ez az élet, az a szegény idegbajos, megszokni ezt neki nehéz. Teste életerős szint mutat, a lelke ép, de a szive fáj; elsorvad »mint a virág, melyen titkos féreg foga rág..,« Madarász József. — Alispánválasztás. Mult hétfőn Veszprémvármegye alispánjává az ellenjelöltek visszalépése íolytán egyhangúlag dr Véghely Kálmán, eddigi vm. főjegyző lett megválasztva. Tiszteletteljesen üdvözöljük az új alispánt, kinek eddigi közszolgálatából bizton következtethetünk arra, hogy mint a vármegye első tisztviselője is fényesen helyt fog állani és beváltja a megválasztatásához fűzött reményeket. — Körmendy — enyingi főbíró. Körmendy Bélát, kit a pápaiak joggal mondhatnak a magukénak, hétfőn enyingi főszolgabírónak választották meg. Előléptetése őszinte örömmel tölt el bennünket, ámbár mi nem így gondoltuk megoldani Körmendynek már rég megérdemelt előléptetését. Mint vérbeli ujságiró a pápai helyisajtó felvirágzása körül is szerzett érdemeket, lévén annak idején a Pápai Lapok-nak hosszú éveken át felelős szerkesztője. Új állomáshelyén is bizonyára nemcsak buzgó hivatalnok lesz, hanem a szép és nemes ügyek mindenkori előharcosa. — Előléptetések a vármegyén. Dr Véghely Kálmánnak alispánná történt megválasztása folytán dr Bjbó Károly másodfőjegyzőből első főjegyZf| lejt, Dr. Horváth Lajos első aljegyző másodfőjégyzőnek, Kecer Imre másodaljegyző első aljegyzőnek, Bottka István harmadaljegyző másódaljegyzőnek lépett elő. Bottka helyére harmadaljegyzó'nek dr Porubszky Elemér, közigazgatási gyakornok lett megválasztva. — Közszemlére kitett költségvetés. A helybeli r. k. hitközség 1915. évi költségvetése holnaptól kezdve a fennálló szabályzat szerint 15 napi közszemlére lesz kitéve a belvárosi r. k. fiúiskolában, hol az az iskolaszolga közbejöttével bárki által megtekinthető. Esetleges kifogások az elnöknél a plébániahivatalban jelentendők be, mert 15 nap múlva a költségelőirányzat az egyházmegyei főhatósághoz lesz felterjesztve jóváhagyás végett, ellenben az emelt kifogások jegyzőkönyvbe vétetnek s ugyanakkor felterjesztetnek Veszprémbe — Képviselőnk megbízatása. A v. tanács megbízta s illetve felkérte dr Antal Gézát, városunk országgyűlési képviselőjét, hogy a város közélelmezésének biztosítására vonatkozó iratoknak a belügyminisztériumból való leküldését sürgesse meg. — Tanítók felmentése. A napokbarr besorozottak közül azon tanítók, kik 1915. január 1-től tanítói alkalmazásban állanak, az illetékes tanfelügyelőség, illetve egyházi hatóság előterjesztésére a népfelkelői szolgálat alól fel lesznek mentve. — Hasonlóan lelmenthetők mindazok az állami vagy egyéb közhatóságoknál, közhivataloknál, közintézeteknél, továbbá a közérdekekből fontos intézményeknél, vállalatoknál és üzemeknél vannak alkalmazva. — R. k. iskolaszéki ülés. Tegnap délután a pápai r. k. iskolaszék Kriszt Jenő esperesplébános elnöklete alatt ülést tartott, mely lapunk zártakor még folyt. Hogy azonban néhány fontosabb eseményről még a mai számban adhassunk hirt, az e célra fentartott helyen leközöljük a kiszivárgott hírekből a következőket: Gaál János templomatya helyére egyhangúlag Botka Jenőt választották meg templomatyának. Botka eddig iskolaszéki gondnok volt s mint ilyen egy évtizednél hosszabb időn át a legelismeretreméltóbb odaadással végezte a sok utánjárással összekötött terhes tisztséget. Botka gondnok helyére Somogyi Józsefet választották. Gondoltak ugyan Keresztes Gyulára is, őt azonban nemrég a mezőgazdák bírónak választották meg s így nem rendelkezik fölös szabadidővel. Somogyi Józsefben a hitközség ismét igen buzgó, a közügyet szivén viselni tudó gondnokot nyert. A hitközség mindkét új tisztviselője a legnagyobb készséggel fogadta el a választást. Somogyi nyomban letette az esküt is, ellenben Botka megválasztásának az érvénye az egyházi főhatóság jóváhagyásától, illetve megerősítésétől függ, s az új templomatya majd annak idején az Ur oltára előtt teszi le az ünnepélyes esküt. — Az iskolalátogatók jelentésének tudomásul vétele és új iskolalátogatók kiküldése után hosszabb eszmecsere indult meg a városi tanácsnak a kálváriái temetőalap kiadására vonatkozó elutasító véghatározata felett. Az új temető összes gondjai és anyagi terhei ugyanis a hitközségre nehezednek, az alap pedig a város kezelésében van. Erről, valamint a többi kisebb ügy tárgyalásának eredményéről azonban csak jövő számunkban írhatunk bővebben. — Elnökválság

1. Mult számunkban már közöltük, hogy a pápai Polgári Körben elnökválság van. Alig két hete, hogy a legutóbbi közgyűlésen Hercz Bélát, a kör két éven át volt fáradhatatlan elnökét egyhangú lelkesedéssel újra megválasztották, Hercz Béla nemcsak lemondott tisztségéről, hanem a tagok sorából is kilépett. Mult vasárnap többen felkeresték, hogy szándékának megváltoztatására .bírják, de Hercz Béla, bár megtette azt, hogy tagnak megmaradt, az elnöki tisztséget semmi körülmények között tovább vállalni nem volt hajlandó. Ezek után a mult héten választmányi ülés volt, irályén elismerték Hercz Béla eddigi elnök odaadó fáradozását és a kör felvirágoztatása körüli hervadhatatlan érdemeit, egyben elhatározták, hogy tekintettel a háborúra, azaz a tagok jórészének távollétére, az elnöki tisztet egyelőre betöltetlenül hagyják s a kör vezetését ifjabb Kunszt Henrik ügyvezető alelnökre bizzák. — Köszönet. A Pápai Takarékpénztár az irgalmasrendi kórház támogatására 120 koronát volt szives adományozni. — Ugyané célra a Pápakovácsi község gyűjtés útján 1 zsák krumplit és 1 zsák babot ajándékozott. Mely szives adományokért hálás köszönetet mond az intézet igazgatósága