Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-07 / 6. szám

X. évfolyam. Pápa, 19*5 február 7. 6. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági ét» társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. felelős szerkesztő: Szentgyörgyl Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Imádkozzunk . . . — XV. Benedek imája. — Mélyen megdöbbenve a háború borzalmai felett, amely felforgatott népeket és nemzeteket, végső oltalomért a Te szerelmetes szent Szivedhez menekülünk, óh Jézus! Tőled az lrgahnasság Istenétől esedezünk sóhajok közt, hogy szűnjék meg suhogni felettünk e rettenetes ostor; Hozzád, a Békesség Fejedelméhez esedezünk, vágyakozva a békéért. A Te isteni Szivedből sugároztad e világra a szeretetet, hogy minden egyenetlenkedés multával, csak a szent Szeretet uralkodjék közöttünk, emberek között. Mikoron e földön valál, Szived a leggyengédebb részvéttől dobogott a szükségben vergődő emberi nem iránt. Óh hadd induljon meg értünk e Sziv most, az oly gyászos gyülölségnek és oly rettenetes öldöklésnek órájában. Szánjad meg azt a sok anyát, akik fiaik sorsáért aggódnak kinosan; szánd meg azt a sok apavesztett árvát, családot; könyörülj nyomorúságán Európának, amelyet oly véres romlás fenyeget! Óh, ihlesd meg az uralkodókat és a népeket a békülékenység tanácsaival; simítsad el a civódást, amely szaggatja, tépi a nemzeteket, óh tedd hajlandókká az embereket a béke csókjára, Te, aki a saját drágalátos Véred árán tetted őket testvérekké. És valamint egykoron Péter apostolnak esdő kiáltására: »Ments tneg Uram minket, mert elveszünk /«, kegyelmes könyörülettel feleltél és lecsendesítetted a háborjó lullámok felett a vihart, azonképpen most is mélységesen bizó könyörgésünkre felelj kegyelmesen, visszaállítván a felfordult világ felett a nyugalmat és a békét. És te is, óh Szentséges Szűz, amint rettenetes megpróbáltatásainkban más időben is tetted, segits minket, oltalmazz minket, ments meg minket! Amen. Kath. fiuinternátus ? Egyelőre kérdőjelet teszünk a cím után, mert még nem egészen befejezett tény előtt állunk. Kránitz Kálmán veszprémi segédpüspök úr, mint lapunk más helyén is olvashatni, a hét elején Pápán járt és a biboros-megyéspüspök úr megbízásából megszemlélte a Szentilonay-házat, melyet tudvalevően át fognak alakítani s a nemes alapító intencióinak érintetlenül hagyása mellett rentábilisabb alapokra fektetni. Az átalakításra három terv áll rendelkezésre, de mindhárom terv szerint a házban 11 férfi és 9 nő nyerne teljes ellátást, vagyis nem ugy, mint eddig lakást és pénzsegélyt, hanem lakást és élelmet. E mellett, az első terv szerint 100 tanuló részére Menzát, azaz diákasztalt létesítenének, melynél sok szegény, középiskolába járó fiu, vagy tanítójelölt nyerne jutányos áron ellátást. A második terv szerint 40 deák számára internátus létesülne. E negyven TÁRCA. .Mindenütt jó, de legjobb itthoni' — Dal azokhoz, a kiket illet. — Sok hős fia van e hazának, Mellette kik híven megállnak; S mostani nagy aggodalmába: Nincs lelkük itt hagyni magára. Mert szivük azt dobogja titkon: Mindenütt jó, de legjobb itthon! Szent hazaszeretet, tenéked: Ezek a legjobb, leghűbb néped. Katonák ők, hősök egy szálig, S kint védnék a hazát halálig, De szivük azt dobogja titkon: Mindenütt jó, de legjobb itthon! 1 ... Vannak, a kik kint, a határon, Sőt idegenben, vizen-sáron Lövész-árkokban, hol bujkálnak ... Hátat fordítván a hazának. Mit tartok róluk ? Az én titkom ... — Mindenütt.jó, de legjobb itthon! Óh az én hőseim ti vagytok, Kik minket itthon vigasztaltok! S hogy ne féljünk: kardosan, bátran, Jártok aszfalton, kávéházban. Jobbra, balra sántítva titkon . . . — Mindenütt jó, de legjobb itthon! Én hőseim ti, ifjak, bátrak: Jó, míg titeket itthon látlak. Honszerelem addig, tudom, van, Míg ti itthon szerettek jobban! Míg szivetek azt veri titkon: Mindenütt jó, de legjobb itthön! Szabolcska Mihály. Üzenget a puszta. — Irta: Sütő István. — (Folytatás). V. Tóth Mihály, a kis parasztlánynak, Boriskának édesapja, egy napon estefelé behivatta lányát az első szobába. — Mit akar, édesapáin ? — kérdezte a lány . . . — Nem találom sehun a fekete selyemnyakravalómat, pedig nem tudhatja az ember, hogy mikor lesz rá szüksége. Boriska odapördült az almáriumhoz, kinyitotta az ajtaját és egy-két percnyi keresés után meglobogtatta kezében a selyem-nyakravalót. — Itt van ni! — Megvan? Hát akkor csak tedd et — mondotta nyugodtan az apja. A lány eltette a kendőt és becsukta az almáriom ajtaját. Egy percig csönd volt. Boriska és az apja egymásra néztek. Végre megszólalt az apja. — Gyere ide kis lányom, beszédem van veled. És megsimogatta Boriskának az arcát, haját. — Mondd csak, szeretnél-e férjhez menni ? —j Egy kicsinyt — felelte az apjának a leány és nevetni kezdett. Persze az ispánra gondolt. — No azért kérdem — lolytatta az apja — mert kérőd van ám. Igenis! — És belenézett a lánya szemébe.