Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-11-28 / 48. szám

4. pápa és vidéke 1915 november 14. Kedveseink sokan elhullottak a csaták nagy tüzében. De a vér bosssúért kiált fel az igazságos Istenhez! Hálaként zengjen fel a »Tedeum« a magyarok Istenéhez, hogy legyen velünk továbbra is. Szálljon a dicsérő ének mindenhol az ország határai között, a Kárpátoktól a kék Adriáig . . . Hadd lássa az ellenség, hogy élünk még és élni akarunk. Mint ahogy ők egyenes útjukat Budapest felé szabták, hogy majd a békét nekünk innen diktálják, úgy vettük mi utunkat most Pétervár felé és majd mi fogjuk a várva várt békét nekik diktálni. Nem is lett volna nekik rossz elrabolni tőlünk aranyt rengő Alföldünket, a vérrel áztatott szent Kárpátokat, ahol annyian a vérüket hnllatták azért, hogy megmentsék az ellenségtől . . . A lekicsinyelt, lenézett turulmadár meg boldogan tárja ki szárnyait az elfoglalt várak ormain és azt üzeni az orosz cárnak: vigyázzanak, mert a turul erős lett! és már nem messze röpköd Pétervártól . . . Lóskay István csonkakaru honvéd. Gróf Esterházy Pál emléke Pápateszéren. A mostani világháborúban hősi halál által megdicsőült, boldogemlékű Esterházy Pál gróf emlékének a pápateszéri róm. kath. plébániatemplomban megható kegyelettel áldoztak a hős halálával mélyen sújtott hivők e hó 20.-án. Gerstner Ignác esperesplébános, a boldogult hősnek gyermekkori nevelője s későbbi lelki vezetője, tisztelete és hálája jeléül a templom szentélyének falába egy, az Esterházy-család címerével koronázott és a dicsőült hősnek élethű arcképével díszített, fekete márványból készült díszes emléktáblát állíttatott a következő felirattal: SZERETET ÉS HÁLA EMLÉKE. GRÓF ESTERHÁZY PÁL PÁPA-UGOD ÖRÖKÖS URA II. Vilmos német császár nevét viselő 7. huszárezred kapitánya. — Signum laudis és II. osztályú vaskereszt vitéze. — 32 éves korában Dzievietnik melletti csatában hősi halált halt 1915 június 26.-án. — Emléked örökké él! A kegyeletes emléktábla leleplezését szentmise előzte meg, melynek végeztével, az iskolásgyermekeknek jólszervezett énekkara szép alkalmi énekei és szavalása után, az ősz Esperes a meghatottságtól remegő hangon benedicálta a díszes emléket. Majd az O általánosan ismert magasszárnyalású szónoki tehetségével méltatta a dicsőemlékű hősnek Pápateszérrel tett számtalan sok jótéteményét, igazi példás vallásosságát és a halálával a község veszteségét. Hálás szavakkal emlékezett meg a hősnek mélyen sújtott özvegyéről: Andrássy Ilona grófnőről is, ki férje iránti rajongó szeretetétől lelkesülve, a háború kitörése óta, mint vöröskeresztes ápolónő szolgálja a legnagyobb önfeláldozással hazáját s kiben valósággal szerető anyát veszített a község. A remek szónoki beszéd hatása alatt szem nem maradt szárazon. A szép ünnepély a Hymnus eléneklésével ért véget. A kegyeletes ünnepély fényét megjelenésükkel emelték: Jankovich Bésán Endréné bárónő, ki az emléktábla feldíszítéséhez egy gyönyörű élővirágkoszorút készíttetett, Cziráky György és Esterházy Péter grófok, Szentkereszty Béla báró, Wüest Ferenc, a pápai hitb. uradalom igazgatója és a környékbeli községek kiküldöttjei. Pápateszér, 1915 nov. 24.-én. Pintér József. Püspöki körlevél. Báró Hornig Károly, veszprémi biborospüspök f. é. november 20.-án bocsátotta ki XVIII sz. körlevelét, melynek elején szives köszönetet mond a névünnepe alkalmával küldött gratulációkért. A szt. Benedek-érem megáldására vonatkozó pápai rendelet közlése után a körlevél hozza a pótszemlén bevált népfelkelők felmentése, valamint a csalángyííjtésnek a kath. iskolákban is kötelezővé tétele tárgyában kiadott közoktatásügyi miniszteri rendeleteket. A Magyar Nemzeti Muzeum Érem- és Régiségtára igazgatójának a használhatatlan, de műbecsű egyházi tárgyak mikénti beváltására vonatkozó kérelme után a körlevél közli a belügyminiszternek egy döntését a felekezeti iskoláknak a politikai község által való segélyezése tárgyában, nemkülönben a közigazgatási bíróságnak a felekezetnélkülivé vált katholikusok egyházi és iskolai adózása tárgyában hozott elvi jelentőségű Ítéletét. A biborospüspök ezután ajánlja az. Országos Állatvédő Egyesület által az 1916. évre kiadott Gyermeknaptárnak az iskolai könyvtár vagy jóviseletű gyermekek jutalmazása céljából való megrendelését. Miután még tudatja Karsay Károly, egyházmegyebeli áldozárnak okt. 16.-án bekövetkezett halálát és a megüresedett zalaszentmihályi plébániajavadalomra dec. 10-re Néhány év szorgalmas munkája itt is meghozta gyümölcsét. Valóságos kis kánaánt varázsoltak a régi sivárság helyébe. Kánikula van. A mezőkön dolgozó emberekről csurog a viz. A virágok, amelyek az aratásban a kasza élétől megmenekedtek, tikkadtan hajtják le fejecskéiket . . . Az éj homályból szőtt palástja halkan leszáll a néma föld fölé a nagy meleg után. A sötétség leple alatt a hideg muszka föld felől hűvös szél rohanja meg orvul a langyos levegőt. Nehéz járású, lomha, vastag felhők nehezednek a hegycsúcsokra, mintha agyon akarták volna őket lapítani. Már egyszer volt itt ilyen időjárás. Abban a borongásban mint a villám fénye cikkázott át a »mozgósítás« s aki katona volt, az ment, elverni a fellegeket az ormokról, a napfény elöl ... A fáradságos munka azért folyt rendesen tovább, megfogyott erővel, de nem szenvedett nagyobb akadályt. A honmaradottak elvégeznek mindent — most hordják a termést . . . A falu békéjét is megzavarta az ütközetek ótomszárnyu madara. A föld megremeg. Talán a porladó apák élednek hosszú álmaikból fiaik védelmére? Vagy a föld gyomra Kérem, bocsásson meg, édesanyám, lelkem, Édesapám, kérem, rám ne nehezteljen, Hogy most csak az egyszer loppal cselekedtem S önként huszár lettem!« Erőt vesz az öröm a keserűségen, Hogy a szülők szive föllobogva égjen A hazaszeretet szent öröktüzében S boldog büszkeségben. »Fiaim — szól atyjuk — emberül neveltem, Bennök él hős honvéd nagyatyjuk s a lelkerp,» De hogy te nem küldesz engem katonának Anyjukom, csodállak. Azt csak nem tűröm, hogy nálam öregebbek Szemet szúrjanak ott ennek a gyereknek; Nehogy fiaimnak szégyenére váljak, Beállok huszárnak!« Patyi István. Az Ür esodásan működik . . . — Irta: Madarász József. — II. A völgybe rejtett kis faluban megvál-. tozott minden. De nemcsak ott, hanem a környékén is. A nap ugyan most is csak oly hevesen süt, mint azelőtt, de mégis más, szinesebb lett a táj . . . A sokféle madár csiripel, csipog, .énekel a viruló fákon. A méhecskék zümmögve döngenek virágok kelyhéből megrakodtan a levegőben s ezek a hangok az üde levegőben élvezetes harmóniában olvadnak össze . . . Vaszyliv Gregor barátunk fölött is elrohant vagy két évtized s ezalatt, ntég az évtizedek elején elhalt az anyja. A szorgalmas munka gyümölcseként egy kis vagyonka is maradt halála után a legény kezei között a házon kívül. O még szorgalmasabb munkával szerzett hozzá, évrőlévre gyarapította, míg tekintélyes gazdává nőtte ki magát a faluban. Ekkor megnősült s atyafisága révén kibékült vele a falu is. A vizben szűkölködő vidék termékenyítésén fáradozott már akkor, amikor a bánya révén vérmes reményt tápláló nép még fel sem ocsúdott az első meglepetéséből a szerencsétlenség után. Megvárta tehát a kedvező alkalmat s amikor a béke galambja az olajággal elkergette a gyűlölködést s elhintette az egyetértés magvát a faluban, előállott tanácsával. Egy alkalommal ajánlotta gazdatársainak, hogy a bányavizet használják fel a határ öntözésére s e célból ássanak csatornákat a földek közé. Ugy is történt.