Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-11-21 / 47. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 szeptember 377. 39. szám. ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai esperesi kerület papságának és a papa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katboükus Kör. ídeigl. telelös szericesztö: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóezky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A római kérdés. Mikor lesz vége az öldöklésnek, ama borzalmas vérveszteségnek, mely gyászt hozott az emberiségre, mely — mint a pápa mondotta — árnyékot vet Európa becsületére ? Ez a kérdés foglalkoztatja mindazon fensőbb, nemesebb érzelmektó'l áthatott egyéneket, akik fájdalommal szemlélik a földi érdekekért harcoló népek küzdelmeinek hiábavalóságát s kiutat keresnek abból a bizonytalanságból, melybe az igazságszeretet hiánya, a Tízparancsolatból folyó erkölcsi elvek súlyos megvetése, a kapzsiság s a minél nagyobbmérvű uralomvágy sodorta az európai nemzeteket. Hová lett a műveltség s kultúra, mely finomítja a lelkeket, hová a civilizáció, a polgáriasodás, mely eloszlatja a sokat emlegetett középkori sötétséget s áldásos tevékenységével közelebbi kapcsolatba hozza az emberiséget ? A műveltség s kultúra és a civilizáció is romokban hever s egyhamar — mint óhajtjuk — nem is emelhető' ki onnan. Az orosz, francia és angol vezérállamférfiak ugyanis, akik fó'-főmozgatói a jelen világküzdelemnek, újból és ismételten kijelentik, hogy a négyesszövetség részéről le nem teszik a fegyvert, amíg ó'k nem győztek. S ha nem győznek, vájjon miként felelnek majd Isten és a történelem előtt az ártatlanul kioltott sok-sok miljió életért? A körülmények igazolják, hogy e kérdés az ő lelkiismeretüket éppen nem nyugtalanítja. Az emberi nem földi boldogságának azonban nem az örökös harc, a háború, hanem az örök béke az ideálja és életeleme. Csakis a szakadatlan béke állapota az, melyben a legszebb emberi javak: a civilizáció, kultúra virágozhatnak s a földi boldogulásnak feltételeit az emberiséggel közvetíthetik. Igaz, hogy míg az ember ember lesz, a háború tényleg meg nem szünhetik, mert ellentét mindig akad az egyesek és a népmilliók között, mely ellentét más úton, mint fegyveres erővel meg nem szüntethető: mindazáltal nagyon el van terjedve azon meggyőződés, hogy a nemzetek közt felmerült összeütközés békés úton, békés eszközökkel is elintézhető. E meggyőződés alapján keletkeztek a békeegyesületek, így jött létre a hágai békeszerződés, a nemzetközi békebiróság, amelynek feladata volna a nemzetek közt támadt súrlódások, összeütközések jogossága, avagy jogtalansága felett ítélkezni s ezáltal a háború kitörésének elejét venni. Mint a jelen világháborúban tapasztaljuk, a hágai békeegyezmény csődbe jutott, a nemzetközi jog megállapítása üres ígéretnek bizonyult, mert hiányzott hozzá egy felsőbb tekintély szentesítése, olyan tekintélyé, amely egyik szerződő fél, tehát egyik nemzet számára sincs lekötelezve; hanem minden befolyástól menten, csupán az erkölcsi elvekre támaszkodva mondaná ki az igazságos ítéletet. Ily független, minden idegen befolyástól ment, magasabb tekintély a: pápa. TÁRCA. Hóeséskor. A levegőben pelyhek kergetőznek; fehérek, mint a lelkem álmai. .. Az égről jönnek lassú szárnyveréssel s reszketve félnek földre szállani. De haj! kifárad apró, gyenge szárnyuk, a sárra hull a tiszta csillogás; czUstös mezbe öltözött a tájék, gyémántszemektöl szikrázó, csodás ... Mi lesz belőled, táncos hópehely, midőn a gyilkos élet rád tipor ? Nincs égetőbb, mint síró gyász helyett kacagva tartott, víg halotti tor . . . Hogy' visszavárod majd a szárnyaid! Hogyan szeretnél égbe szállani! (Zokogni tudnék sorsotok miatt, lelkemnek féltett, tiszta álmai...) Tomor Árkád. Hz Ur esodásan működik . . . — Irta: Madarász József. — 1. A fúrógépet megállították. — Háromszázhatvanöt méter mélyen finom a kőszén! — kiáltott fel a bányafurást vezető Taranyai Andor mérnök s örömének kifejezéseül összedörzsölte tenyereit. A fáradságos munkát siker koronázta. Ez a munkásoknál nem maradt hatás nélkül. Azok hurrázva dobálták kalapjukat fejük fölé. A nap hajló sugarai még elég erősen tűztek barnára égett arcukra, amikor a mérnök köré gyűltek. — A talaj mélyebben kissé vizenyősnek mutatkozik. Ez azonban nem akadály. A szivattyúk legyűrik. A fúróval felszínre hozott földrétegek hü képet adnak a földgyomor rejtett kincséről. A kőszén-ér elég nagy átméretü. Nagy, hatalmas tőzegréteggel van borítva, de kiaknázható. Számításom szerint százhúsz évig munkát ad az új bánya. A mérnök nyilatkozatát újabb tetszésnyilvánítás követte. Egy pillanat müve volt az egész és Taranyait vállukon hordozták az örömben uszó emberek. Nyugovóra dűlt az idő s a munka emberei faluik felé indultak. Szapora lépésekben törték az utat, hogy a legújabb jó hírt övéiknek mentől előbb értésükre adhassák .. . Enyhe esti szél fújdogál, a völgyből föl, a hegyoldalon. Amint a fuvalat oda ért, ahol aznap a föld gyümölcsét tárták föl, hirtelen vad táncot kezdett járni, mint az eszét vesztett ember. Haragosan magasra szórta fel a száraz avart, falevelet s egyhelyben forogva megvárta, míg tölcsérébe hullanak vissza, azután ismét száz és száz méterre fújta szeszélyesen föl a magasba. A dervistáncot megunva, egy gyors fordulattal szelíden szálló szellővé változott. \ Azt a helyet, ahol a bányát megnyitották, nagy körzetben három falucska övezi Lakósai nagyon szegény lengyel földmfvesek.