Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-10-31 / 44. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915. október 10. hetnék, de kizárólag önérdekeik szolgá­latában koptatják le minden testi-lelki erejüket, nem átallják még a vallást sem önzó' céljaik szolgálatába állítani, olyan bűn, melynek lélektani okokból szükségképpen szörnyen meg kell magát boszulnia. Ilyen épületességek porba döntik az idealizmust, minek logikus folyomá­nnyá a lelkek örvénylő vigasztalansága, érzékszerveinek az ethikai törvények parancsszava iránti elzsibbadása. A szélvihar máris sok dudvát sö­pört el, sok szemet, amely szántszán­dékkal csukódott le a természetfölötti látása elől, nyitott ki villanyütésszerűleg, sok lelket emelt ki a hínárból s a mo­csarak, fertők helyén most a vallásos gyökérszikek feselnek szárba, virágba, érnek gyümölcsbe . . ., csak a materia­lista cinizmus pokoli hajója fut továbbra is szennyes vizeken . . . Az élet mindenfelé a vallásos szel­lem jegyeit akarja ragyogtatni, mélyülést keres minden lélek, csupán a pénz zsol­dosainak lelki akarata marad a réginek: nyilván azért, mert a nemezis sehogy­sem akar undok játékaikba beleszólni. A helyzetüknél fogva arra hivatot­tak, hogy rinocerosbőrvastagságu' ábrá­zatukról a maszkot levakarják, pokolian okos számításaikat keresztezzék, kímé­letlenül áthúzzák, az édes tétlenség fény­űzésének hódolnak. A hatósági tilalmak fejük fölött meg-megvillanó villámai meg csak tiszavirág-életű sikereket eredmé­nyeznek . . . Igazán ideje volna már a rut önzés bűnköréből való kibontakozásunknak, ahol az acéljellemek oroszlánkarmai is mint a vaj úgy megolvadnak, a vaslel­kek a hínárba hullanak, s azon belátás világosságának szívünk kellős közepébe történő bebocsájtásnak, hogy az vagyunk tulajdonképpen, amit szeretünk. Ha kizárólag az anyagot szeretjük, anyag vagyunk; ha csak érdekeinket, szenvedélyeinket, járulék; és csak, ha embertársainkat szeretjük, mondhatjuk: emberek vagyunk. P. Agnell. = Püspöki körlevél. A veszprémi biborospüspök ezévi XVII. sz. körlevelének tartalma ez: a békeima, a III. hadikölcsönre felhivás, Mindenszentek és Halottak napján gyűjtés elrendelése, a tanítók felmentése iránti kérvény felszerelése, az 1915. év II. felére járó kongrua szétküldése, a pósta­csomagok fekbére, papi lelkigyakorlatok ideje, a 31. népf. par. gyűjtése, a zsinati vizsgálók kinevezése újabb 5 évre, ugyancsak 5 évre a plébánosi konzultorok kinevezése és sze­mélyi változások. A 3 mise. — Halottak napján. — * Idén először történik az egész világon, hogy a katholikus egyház felszentelt papjai, az áldozárok, tehát ugy világiak, mint szer­zetesek halottak napján (úgymint karácsony­kor) három misét mondhatnak. Az erre vonatkozó apostoli konstitúció, másszóval pápai rendelet már 1915. évi aug. 10.-én kelt és részletesen körülirja ezen újabb privilégium igénybevételénél követendő el­eijárást. Ez természetesen inkább az áldozá­rokat érdekli, de azért egyet mást ebből le­közlünk, hogy a hivek is tisztában legyenek a három mise szolgáltatásának a körülmé­nyeivel. A 3 mise közül az elsőt a pap szaba­don felajánlhatja tetszésszerint s igy ezért misepénzt is fogadhat el. Ez tehát a hivők által igénybevehető az ő halottaik lelkiüdve javára. A második misét az összes halottakért tartozik mondani a pap. A harmadikat végül a pápa szándé­kára kell felajánlani. Mindhárom mise fekete színben mon­dandó. A 4 Requiem-formulából az első mi­sénél az I., a másodiknál a III., a harmadik­nál a IV. formula veendő; utóbbinál a Dies irae sequentia nem tetszés szerinti, hanem kötelező elmondásával, de csak egy orá­cióval. Ha a pap bármely okból csak egy mi­sét mond, szóval a három mise engedélyé­vel és jogával nem kiván élni, vagy abban akadályozva van, akkor az I. formula ve­eendő. Ha pedig az egyik misét mint énekes nagymisét óhajtja szolgálni, szintén az I. formulát kell vennie nagymiséül, de ez eset­ben előtte mondhat akár két csendes misét vagy pedig egy csendes misét előtte, egyet meg utána. Mindhárom szentmisére u. n. oltár­kiváltság van, azaz búcsúval van kapcsolatban. Pápán, mint értesülünk, csaknem az összes áldozárok élnek a joggal és kedden három misét mondanak. A ferencrendi atyák vidéki templomokba is kijárnak. A plébániai istentiszteletek rendje ez lesz: Kriszt Jenő esperesplébános az első misét 7 órakor mondja a kálvárián, a má­sodikat 9 órakor és a harmadikat 11 órakor a nagytemplomban. Kreutzer Ferenc káplán 7 órakor a kálvárián, 8 órakor a plébániatemplomban és 10 órakor az Anna-kápolnában misézik. Németh Imre káplán 7 órakor a kál­várián, 8 órakor és fél 9 órakor a plébánia­templomban tartja a miséit. A főistentisztelet az esperes 9 órai miséje lesz, mely után a felállított tumba körül megtartatik az Absolució, másszóval Libera is. Egyéb, Halottak napjára vonatkozó intézkedés a Hirek rovatában olvasható. = Plébániacsere. A kisgörbői és ker­cseligeti plébánosok javadalmat cseréltek. Az új kercseligeti (Somogyin.) plébános, Tamási István Pápán született 1873-ban. Atyja Ferenc, ny. levélhordó csak nemrég halt meg Pápán. Iskolaszéki gyűlés. — 1915 okt. 24. — A pápai r. k. hitközség iskolaszéke Kriszt Jenő esperesplébános elnöklete alatt mult vasárnap délután igen láto­gatott ülést tartott, melynek, mint már mult számunkban említettük, a Temető­ügy volt a legfontosabb tárgya. A gyűlés lefolyásáról a következő­ket jelenthetjük: A katonai járványkórházból a kál­váriái temetőbe való temetkezés ügyé­ben, hosszabb vita és fontolgatás után, az iskolaszék úgy határozott, hogy mint a pápai r. k. hitközség kormányzó tes­tülete, tekintve a rendkívüli viszonyokat, amelyek a háború folytán előállottak, tekintve továbbá a közegészségügy álta­lános érdekeit, kivételesen megengedi, hogy a katonai járványkórház halottai a háború tartama alatt, illetve az ideig, amíg a háborús állapot alatt a kórház­ban halálesetek fordulnak elő, — a kálváriái kath. temetőben temettessenek el tekintet nélkül az elhaltak hitfeleke­zetére s számukra ott helyet is jelöl ki, kijelenti azonban, hogy emez, a rend­kívüli viszonyok követelte hazafias cse­lekvény semmi körülmények közt és soha precedenst nem alkothat, azaz elő­vélelmet nem teremhet, hogy a temető ezáltal katholikus jellegét elveszíté. Elhatározta az iskolaszék, hogy a honvédelmi minisztériumtól kérni fogja az alsóvárosi iskolából, annak katonai kórházzá való átalakítása következtében kilakoltatott hitoktató után felmerült lakbér megtérítését, miután nem kíván­ható a hitközségtől, hogy az iskola készséges átengedése mellett még anyagi áldozatot is hozzon. Pados József iskolaszéki tagnak, mint legutóbbi iskolalátogatónak a je­lentése alapján szóba került a gyerme­kek, különösen az elemi fiuiskolások fegyelmezetlensége, melyet az elnök is kifogásolt. Mátz József tanító védte ugyan a tantestületet, de az elnök újabb felszólalására mégis csak kimondotta az iskolaszék, hogy a gyermekek fegyel­mezésére nagyobb gond fordítandó. Szóba került Bősze Mihály iskola­széki tagnak az ügye is, akit a bíróság egy vétségéből kifolyólag hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére is itélt; az Ítélet végrehajtásának felfüg­gesztéséért kegyelmi kérvény lett be­adva. Miután az iskolaszék többsége úgy találta, hogy az iskolaszék reputá­ciójának és tekintélyének megóvása vé­gett nem várhat a kérvény sorsának eldőltére, Bősze Mihály lemondott isk.­széki tagságáról. Elnök kijelentette, hogy miután az iskolaszéki tagok mandátuma az 1915. év végével lejár, de a mos­tani viszonyok között új választás alig lesz tartható, Bősze tagsági helyét is egyelőre betöltetlenül hagyja, hogy azt ügye tisztázása után esetleg újból elfog­lalhassa. Blau Henrik, izr. polgári és elemi iskolai igazgatónak a város összes iskola-

Next

/
Oldalképek
Tartalom