Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-01-24 / 4. szám

1915 január 24. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. Hírek. — Személyi hir. Dr Vértesy Gyula, Veszprémvármegye k. tanfelügyelője néhány nap óta városunkban tartózkodik. Tegnap a zárdai hitközségi iskolákat és a r. k. elemi fiúiskolát látogatta meg, holnap pedig a r. k­tanítónőképzőbs megy. — Tábori misék. Talán így lehetne nevezni azokat a miséket, melyeket a sebe­sült s járni nem tudó katonáknak tartanak egyes pápai hadikórházakban. Volt már az áll. polgári iskolában, hol Kriszt esperes, a r. k. főgimnáziumban, hol dr Teli igazgató, a kollégiumban, hol Blazovich tanár misézett. Ilyen istentiszteletet s szentmisét tartanak vasárnaponkint a grófi kastély kápolnájában. Itt harmonium-kiséret mellett a zárdai növen­dékek énekelnek, ami nagyban emeli az áhítatot. — A gyógyulás utján. Egy régi is­merősünk, volt pápai káplán, Maár János, szűcsi plébános közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt szinte hirtelen és nagyon ko­molyan-megbetegedett. Nem is egy, hanem egyszerre három veszedelmes kór döntötte ágyba a fiatal plébánost és csak szülei gon­dos ápolásának s kezelőorvosa, Parányi dok­tor lelkiismeretes gyógykezelésének köszön­hető, hogy egy hónapi igen súlyos betegség után immár annyira felgyógyult, hogy teljesen kivül van a veszélyen. Szívesen üdvözöljük öt a gyógyulás utján, kivánva neki a mielőbbi teljes felgyógyulást. — A marcaltői plébánia átadása. Kriszt Jenő esperes mult pénteken adta át a marcaltői plébániát Varga Sándornak, ki szerdán délután érkezett új működési helyére. Kreutzer Ferenc, pápai káplán, aki admi­nisztrátori minőségben 80 napot töltött Mar­caltőn, előbbi állomáshelyét újra elfoglalta. — Dr Pados Gábor. A szép fekvésű balatonmenti plébániák egyikét, Kőröshegyét egy földink nyerte el: Dr Pados Gábor, nemesvámosi plébános, aki Pados József, tekintélyes alsóvárosi polgártársunknak fia. Gratulálunk! — Himen. Zala István, losonczi áll. tanítóképezdei rendes tanár eljegyezte Gaál Margitot Temesrékason. A vőlegény 4—5 év előtt Pápán tanárkodott; a menyasszony, Gaál János templomatya unokája, szintén járt Pápán iskolába, az irg. nővérek polgári isko­lájának II. osztályát végezvén itt. Az eljegy­zéshez gratulálunk! — Járhatlan utak. A kalváriára vezető uton nemcsak a halottakat kisé­rik el utoljára, hanem azon élő embe­rek egyéb alkalmakkor, így séta cimén, de meg mint a vasút és egyes gyárak­hoz vezető közlekedő uton is járnak. Azaz járnának, ha lehetne. Különösen az u. n. kerekeskápolna és az első stá­ció közötti részen olykor feneketlen sár van, hogy valóságos művészet kell, azt életveszély nélkül meglépni. A plébánia most a tanácsot megkérte, hogy hozassa jókarba az ut fennemlített részét és hisszük, hogy a tanács, mely csak nem­rég vett fel pénzt útjavításra, nem fogja kifelejteni ezt a néhány métert a javí­tandó utakból. — Városatyák választása. A v. képviselőtestület egy negyedrésze idén újból választandó. A választást az al­ispáni hivatal 1915. évi február 3.-ára tűzte ki. Ez a választás természetesen sok tekintetben el fog ütni az előző éviektől, mert a háború sok választót (s így sok választhatót) elvont a válasz­táson való részvételtől. Igaz ugyan, hogy tervbe volt véve a választásnak jobb időkre való halasztása, ezt a tervet azonban nem lehetett keresztülvinni. A választás elnöke tudvalevőleg Baranyay Zsigmond lesz, amiről már annak idején hirt adtunk. Hosszas beteges­kedés után végre t Hédly Antal. visszaadta lelkét Teremtőjének városunk egyik köztiszteletben álló derék szabóiparosa, Hédly Antal. Az öreg úr 62 évet élt meghitt boldog családi életben. Igénytelen, egyszerű, jámbor és mindenkit megbecsülő, tisztelettudó férfiút vesztettünk benne. Temetése mult szerdán délután folyt le igazán osztatlan részvét mellett. Az elhunytnak gyermekei között ott láttuk fiát, Pater Jeromost is, a ferencrendiek pozsonyi házfőnökét, lapunk­nak ékestollu munkatársát, kinek ez uton is kifejezzük mély részvétünket. A csendesen elhunyt pedig nyugodjék békében! — Behivás. A november végi bemutató szemlén alkalmasnak talált egyének közül az 1883—86. között születettek febr. 15.-ére, az 18.78—82. között születettek pedig március 1-ére bevonulni tartoznak. — Katonatemetés. Ismét egy sirha­lommal több azon a külön soron, melyben a hőseinket temetik künn az alsóvárosi te­metőben. Mult szerdán temették Tóth Lajos, pápai származású kőmivest, ki hosszas szen­vedés után a pápai bencés gimnáziumban levő ideiglenes hadikórházban lehelte ki lelkét. Holttestét az irgalmasokhoz szállították s onnét temették katonai dísszel. A ravatalnál a r. k. főgimnázium énekkara, a simái a kollégiumi kántus énekelt. A temetésen rend­kívül sokan vettek részt, kik a fiatalon sirba dőlt hőst személyesen ismerték. Ny. b.! — Ghiílány báró appellációja. Báró GhilLány Imre, m. k. földmivelés­ügyi miniszter hirdetmény utján appellál mindazon polgárok hazafiasságára, kik saját háztartásuk részére lisztnek a ma­guk termését őrletik be, és hosszú in­dokolás kíséretében utalva a háború folytán előállott terményhiányra, elvárja tőlük is, hogy buza- és rozslisztüket egyharmadrészben árpa-, burgonya-, illetve tengeriliszttel keverve fogyasszák épp úgy, mint azok kénytelenek, akik a boltokból szerezhetik csak be liszt­szükségletüket. A miniszter kijelenti, hogy amennyiben ez a felhívás kellő eredményre nem vezetne, úgy a kor­mány kényszerítve lesz rendeleti uton életbe léptetni ezt a lisztkeverést, illetve a már meglevő rendelet hatályát kiter­jeszteni rájok is. — Tandíj elengedés. A v. tanács Ma­róti Sándorné Sándör nevü inasfia után járó ipariskolai tandíjat és tanszerköltséget annak szegénységére való tekintettel elengedte. — Pilótaföldink halála. Dacára, hogy a napilapok bőven foglalkoztak az esettel, mi is megörökítjük lapunk­ban, hogy Takács Béla pápai születésü cs. és k. okleveles pilóta a Kárpátok­ban katonai szolgálati repülés közben gépével lezuhant a magasságból és meg­halt. Temetése Budapesten volt s a családot a temetésen fivére, Takács József képviselte. — A mentőkocsi. A nemrég beszer­zett s mégis már annyi szomorú aktusban résztvett városi kocsit, melynek eddig még csak megfelelő fedett helyiséget sem adhat­tak, a városi tanács átadta a Tűzoltótestület gondozásába és kezelésébe. — A szemétfuvarozás. Minden vá­rosnak, s így Pápának is sok gondot okoz a város szemétje. A v. tanácsban már régen meg volt a jóakarat ezt a szemétügyet gyö­keresen megoldani, azaz házi kezelésbe venni, sőt erre nézve már szabályrendelettervezetet is terjesztett a v. képviselőtestület elé, ott azonban egy izben a polgárságra háramló újabb terhek miatt adták vissza a tanácsnak, hogy mindenféle bizottságok elé vigye azt, másodízben pedig a városra háramló befek­tetések miatt vették le a napirendről, úgy találván, hogy a mostani körülmények között a városi büdzsé nem bir ki befektetéseket, kölcsönt pedig tilos felvenni. A v. tanács ezek után két helybeli vállalkozóval, Győrök Imrével és Vinkler Istvánnal kötött szerző­dést, melynek alapján nevezettek hetenkint kétszer, szerdán és szombaton egész napon át kifuvarozzák a város szemetjét a kijelölt helyre. — Pápaiak zagrebi házassága. Ta­kács János pápai cipész és Pittmann Ilona, Pittmann Mihály pápai kéményseprő leánya már régen, még a háború kitörése előtt el­jegyezték egymást. A vőlegény bevonulása útját állta egyelőre az egybekelésnek. Most, mint sebesült a vőlegény egy zagrebi kór­házba került, honnét nemsokára gyógyultan visszatér a harctérre. Miután Pápára nem eresztették haza, a menyasszony megy el Zagrebbe s ott meg lesz az esküvőjük. Az iratok már elmentek a K. u. k. Feldsuperi­orat cimére a horvát fővárosba. — Áthelyezett kerítés. Az Erzsébet­ligetbe bejárnak az Erzsébetváros lakóinak a baromfiai s ott — állítólag — nagy kárt tesznek. A v. főmérnök azt a javaslatot tette a v. tanácsnak, hogy a ligetnek a Hunyady­utca felől leendő elkerítésére helyezze át az Esterházy-ut bejáratának mindkét oldalán létesített díszkertecske kerítését s annak he­lyére a mostaninál még díszesebb vasrácsot készíttessen, melynek a költsége csekély 428 K lesz. A v. tanács a javaslatot elfo­gadta és az összeget a vízvezetéki pénztár (!) terhére utalványozta. Nevezett pénztár 1916­ban visszakapja a pénzét. — Milyen hitű a vallásalap? A val­lásalap meg lett terhelve pápai r. k. hitköz­ségi adóval, melyet azonban nem volt haj­landó megfizetni. A vármegye közigazgatási bizottsága elé kerülvén az eset, ez úgy dön­tött, hogy a vallásalap nem tartozik fizetni hitközségi adót, mert mint jogi testületnek nem állapítható meg a vallása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom