Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-08-08 / 32. szám

pápa és vidéke. 1915 augusztus 8. — A Tókertek tolvajai. Mindsüilibben merülnek fel panaszok, hogy a Tókertekben állandóan garázdálkodnak a tolvajok. Nemcsak sokat elvisznek a terményekből, hanem még többet tönkretesznek, eltipornak, kiszakítanak. A rendkívüli drágaság, az élelmiszer hiánya, de a megmunkálás nehézségei igazán indokolttá tennék, ha kivételesen ez évben erősebb őrizetet rendelnének ki a keitekbe. A tetten ért tolvajok ellen pedig a legszigorúbb mezőrendőri büntetést kell alkalmazni. — Kreizler Lilly, Gáty papa volt növendéke, ki egyik budapesti zeneiskolán képezteti magát a liegedüművészetben, a napokban Kapuvárott rendezendő jótékonycelu hangversenyen való közreműködésre meghívást nyert. A fiatal hegediijátékos, kinek alapos teknikáját már Pápán is többizben élveztük, dr. Kreizler Károly, pápai gyakorló-orvos leánya. Biztosra vesszük, hogy a művésznői pályára termett kis földink városunkra csak dicsőséget fog hozni. — A hős marcaltőiek. Mult hétfőn este 6 óra táján egy marcaltői polgár azt jelentette Szaiff Aladár marcaltői jegyzőnek, hogy kukoricaföldjében két gyanús egyén bujkál; alighanem szökött hadifoglyok Elletnek. A jegyző intézkedésére nyomban többen kimentek a jelzett helyre és csakugyan találtak ott 2 szerbet, kiket aztán az elébök siető nép nagy harci örömrivalgása között bekísértek a faluba, hol éjjelre elzárták, másnapra pedig behozták őket Pápára. A marcaltőiek most várják a jutalmat és eleve is azon törik a fejüket, hogy tulajdonképen kit illet majd a 15 — 25 korona? A nyomravezetőt, vagy az elfogót ? — Építési engedélyek. A m. k. póstaés távirdaigazgatóság a vasúti raktár mellett egy anyagszertárépület, Mikóczy Ferenc (Temető-utca) pedig egy uj pajta emelésérc építési engedélyt nyert. — Az egyházi hét. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján közöljük a következő nyolc nap adatait: az egyes napokünnepeit, vagy szentjeit, végül a szentségimádások helyeit. (Aug. 8.—aug. 15.) Aug. 8. vasárnap, Pünkösd utáni tizenegyedik és augusztusban második vasárnap (megemlékezés szt. Cirjék, szt. Largus és szt. Szmaragd vértanukról). Aug. 9. hétfő, szt. Lőrinc vértanú vigiliája (megemlékezés szt. Román vértanúról). Aug. 10. kedd, szt. Lőrinc vértanú, másodosztályú ünnep egyszerű nyolcaddal. Aug. 11. szerda, szt. Tibor és szt. Zsuzsánna vértanuk. Aug. 12. csütörtök, szt. Klára szüz. Aug. 13. péntek, szt. Ipoly és szt. Kasszián vértanuk. Aug. 14. szombat, a Boldogságos szüz Mária mennybemenetele ünnepének vigiliája (böjt inegtartóztatással, megemlékezés szt. Özséb hitvallóról. Aug. 15. vasárnap, Pünkösd utáni tizenkettedik és augusztusban harmadik vasárnap, a Boldogságos Szüz Mária mennybemenetelének ünnepe, (Ujholdvasárnap) elsőosztályu ünnep közönséges nyolcaddal (megemlékezés vasárnapról). A szentségimádás helyei: Veszprémfajsz (Nemesvámos leányegyháza), Németbarnag (Vöröstó leányegyháza), Nagyvázsony, Kislőd, Városlőd, Márkó, Gyulafirátót és Tűrje. —• Figyelmeztetés! Á »Leányegylet« elnökségét több oldalról figyelmeztették, bogy liamisitott gyüjtőivvel az egyesület nevében pénzt gyűjtöttek. Kérjük a t. nemesszivü közönséget, hogy csakis az elnök sajátkezű aláírásával és egyleti pecséttel ellátott ivekre szíveskedjenek adakozni. Gyanús ivvel jelentkező egyént a rendőrségnél jelentsék fel. — Aszfalt a zárdától a nagytemplomig. A Korona-utcában levő zárda és a nagytemplom között levő uton egyes útszakaszokon még nincsen aszfaltjárda. A tanács elhatározta, hogy a képviselőtestületnek javaslatba fogja hozni a Salétrom-utca keleti részétől az Irhás-utcáig és onnét a Korvinutca sarkáig terjedő útszakaszon az aszfaltjárdának közérdekből való megcsináltatását. A várost tehelő harmadrésznyi kiadás a v. főmérnök számítása szerint 1133 K 40 f-t fog kitenni. — Halálos elgázolás. Orbán Gyula 5 éves fiúcska, egy celli-uti gazdának a gyermeke, ki apjának kocsiján a vaszari-ut mentén levő földre kocsizott, a kocsis vigyázatlansága következtében leesett a kocsiról melynek kerekei keresztül mentek rajta. Néhány órai kínlódás után meghalt a kis fití, kit szerdán délután el is temettek már. — Iparengedély-váltás, özv. Mészáros Györgyné (Muszi Ferenc üzletvezetősége mellett) a borbély-, Berger Antal és Molnár Elekné, szül. Berger Róza társcég a cipész-, Braun Dezső a sütő-, Grácsman Ferenc pedig szintén a cipész iparra váltott engedélyt. — Beszüntetett Iparok. Az elmúlt héten a v. tanács tudomásul vette azokat a bejelentéseket, melyek szerint Mochschonner Jenő hentes, Szecsődi Ferenc lakatos, Erdélyi Sándor női szabó, Biró Károly hentes, Szabó Móric bognár és özv. Fejes Pálné férje kovács-iparát beszüntette. — Karhatalom. A v. tanács elrendelte Csillag Ferenc kádár Orlovits Márton nevü, nagyteveli származású szökött tanoncának karhatalommal való visszakisértetését és megkereste a pápai főszolgabírót a rendelet végrehajtásába. Háborús mozaikokból... VI. Csatát vivnak, örökös harcot a vonat kerekei az úttal, a vaspálya sineivel. Eszi, rágja, marja egymást a megmunkált vasérc. Zug, morog, kattog végnélküli utján, küzd az enyészet fogával, a vörös rozsdával, míg hátán az embereket ritka türelemmel hordja.. Nagyon sok az utas. Kis állomásokon csak felszállnak; nagyokon pedig önti a kocsiajtó a töméntelen embert, asszonyt a pályaudvarra s onnét azok sebes árként hömpölyögnek a kijárat felé... Nagyon sok a teher az izmos tengelyeken, azt még súlyosbítja a sok élelmicikk is, amit tarka kendők, fehérvásznak takarnak le s amit a siró-rivó vas nem bir megérteni: mire jó mind az? A női szakaszban szemközt ül a padon két asszony. Szemükben valami bánatos borongás ül; nagyon hasonló a búcsúzó napsugarakat követő első félhomályhoz. Kint az éjszakába csak a vonat robogása önt életethangot; a merev petróleum-lámpa felülről bágyadtan szórja sugarát a gondolkodó nőkre s rá-rácsapódik a pályatest mentén meghúzódó gyümölcsfákra s ebben a gyorsan tova futó fényárban egy helyen a barack kikirics színével kíváncsian kacsint be az ablakon. Az asszonyok a homályos üvegtáblákon fürösztik tekintetüket, de véletlen találkoznak a szemek... Látszik, hogy bensőjében küzd mindenik s néha nagyon is fürkésznek valamit arcuk teljében . .. — A maga ura is katona? — szólalt meg végre az egyik bátortalanul, de nagyon kiérzett a vágy; vajha igennel felelne kérdésemre. — Az enyém is — felelte — a mozgósítás óta . .. — Hol van ? — Harctérre készül most már negyedszer . . . Búcsúzni megyek hozzá . . . Egy laktanyában van férjük s ma-holnap indulnak a frontra ... Az asszonyok arcán valami bíborszín ömlött át s közel húzódtak egymáshoz, mint ahogy a régi ismerősök szoktak s beszélgetnek .. . A kocsi nagyot zökkenik s a másik percben már tul van a vonat ismét egy kis állomáson ... A kupé megelevenedett. A zsongásban hallani leltet sokszor az asszonyok néha hangosan emelkedő beszédéből.. — Az én apjukom nagyon jó entber ... — Az én Gyurim is . .. a gyerekek . . . áldott jó fiuk .. . még kicsinyek .. . nincs aki a gazdaságot vezesse ... a termés . . . stb. Minden szóba kerül, kiöntik egymásnak bujukat, bánatukat s mindent, amit nehéznek éreznek, azután, mint édes testvérek, egymást vigasztalják . . . Ezalatt a vonat rohan, kéménye szórja a sziporkát s a gőz belesipol az éjszakába ... VII. Ő is csak onnét való legény, ahol jobban ismerik a kancsuka-ütés fájdalmát, mint a nap éltető-, nálunk néha perzselő hevét. Gondolkodása nem állt valami magas műveltségi fokon. Tudománya nem állt egyébből, minthogy a cár a leghatalmasabb, talán egyedüli ur a földön — vagyis őt igy tanították. Ők csak örökös rabszolgák otthon, akiknek egyéb dolga nem lehet: dolgozni és dolgozni, harcolni az » Atyuská«-ért, ha ugy dül a sor . . . Az első hívó szóra ő is »ott« volt azon a helyen, aminek a nevét olyan nehezen lehet leírni, mert nagy fájdalommal jár: ahol a vér patakzik, ahol hullaszag tölti meg a levegőt, ahol a sírokon majdan anyák hullatják forró könnyeiket, ahol az itthagyott mátkák szive hasad meg gyászos bánatukban, ahol egy egész világ temetkezett jeltelen sirba, ahol majd a történelem szellem krónikása mártja az oda zarándokló ezreknek szivébe az emlékezés tőrét — a világháború nagy csataterén . . . A levegő még akkor illattal volt tele, amikor fogságba jutott. A nap az égen vigan rázta fényes üstökéből az aranysugarakat s virágos volt a mező, zöld, hűvös az erdő alja, ahol a két ellenséges csapat szemben feküdt. Janó félt nagyon. Remegett életéért. Ha nem is bántják — gondolta — valami mérges légü kazamatába dugják s ott