Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-08-01 / 31. szám
4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 augusztus l. tudásnak és lelkiismeretességnek, szinte egyedülálló példája a kimerülésig fáradhatatlan buzgalomnak, aki ismerte pedagógiai szaktudását, nyájas, lebilincselő modorát, végtelen kedvességét, aki tudta, bogy a gyógyíthatatlan kórnak már rég kiszemelt áldozata, az a ravatalt nem nézhette anélkül, hogy szíve el ne szorult volna. Hát így kell elpusztulniok legjobbjainknak is? Hol keressenek és találjanak vigaszt a bánatos szülők, testvérek és rokonok, mikor még a távolabbállók is vigasztalhatatlanoknak érzik magukat? Tán az általános részvétben, mely a haláleset hirére és a temetés órájában oly impozáns módon megnyilvánult ? Ez ugyan enyhítheti a fájdalmat, de meg nem szüntetheti. De majd a jó Isten, ki belát a szívekbe, meg fogja tudni vigasztalni mindazokat, kiket e haláleset mélyen megszomorított. Örökítsük meg, hogy Tekenyén, Olaszfalun és Sümegcsehiben működött, mint tanítónő és gyógyíthatatlan betegsége miatt nemrég nyugdíjba ment. Korai halálát id. Kreizer József, pápai tekintélyes kályhagyártulajdonos és neje Rácz Mária, mint szülők, továbbá Kreizer Anna, József és Mária, mint testvérek gyászolják. Legközelebbi rokonai között van Rácz Ferenc, t. kanonok, dabronyi esperes, Ács János, dabronyi tanító és neje és mások. A temetés óriási részvét és fényes egyházi gyászpompa kifejtése mellett fentjelzett napon d. u. 5 órakor ment végbe; az alsóvárosi sírkertben helyezték örök nyugalomra. Ny. b! Hálanyllatkozat. Mindazoknak, akik mérhetetlen gyászunk lesújtó óráiban jóleső részvétükkel megvigasztaltak bennünket, ezúton mondunk sajgó szívünk mélyéből hálás köszönetet: Kreizer-család. Somogyi Gizike. Még be sem hegedhettek a sebek, miket Károly fiuk nemrég történt elhalálozása ütött a szülők szívébe, Somogyi József, dohánygyári ügyelőt és nejét újabb fájdalom érte. Kis, 5 éves Gizike leányukat is magához szólította az Úr. Mult csütörtökön délután végbement a temetés is. Igazán nagy részvét nyilvánult meg a bánatos szülők irányában. Nemcsak a kiterjedt rokonság és a szomszédság volt erősen képviselve, hanem tekintettel arra, hogy a gyászoló apa a közélet terén vezetőszerepet tölt be, mert hiszen városi képviselő, iskolaszéki tag, sőt gondnok, felsővárosi r. k. olvasóköri alelnök, a dohánygyári tiszti és altiszti kar, valamint munkásosztály képviseletén kivül az iskolaszék, a tantestület és az egyesületek tagjai közül is sokan megjelentek, ezzel is vigasztalni akarván a mélyen elszomorodott szülőket és testvéreket. A kis halott, kit a kálváriái temetőbe kisértek, egyébként Somogyi Anna, pápai r. kath. hitközségi rendes tanítónőnek a kis nővérkéje volt. Hálanyllatkozat. Alig 5 éves korában elhalt Gizi leányunknak mult hó 29.-én végbement temetése alkalmából az őszinte részvét oly sok jelével és annyian kerestek fel bennünket, hogy köszönetünknek csak ily úton adhatunk kifejezést. Somogyi József és neje. HÍREKPorciunkula. A hit és józan ész mesterei — a szentek — kiüresítik magukból az emberi gondolatokat és vágyakat, hogy Krisztus-hordozókká váljanak. Rajtuk, bennük és általuk lép időbe és térbe a hit aeroplánján Krisztus gondolata, érzése és akarata. Különb hangszere, kifejezőbb művésze nincs Krisztusnak assisi szt. Ferencnél. Már Dante figyelmeztet: szülőhelyét ne nevezzük Assisinek — régi neVe Ascesi — v. i. fölmenetnek, hanem napkeletnek, mert Assisi szült si világnak új napot ... A város alatti kies völgyben találjuk az angyalok királynéjának kisded kápolnáját, Porciurikulát, hol szt. Ferenc lelkében világokat felölelő gondolatok támadtak, szíve a legnagyobb áldozatra gyulladt. Porciunkula ünnepén, azaz aug. 2.-án tűnnek szemünkbe igazán szt. Ferencnek az emberiség iránti kimondhatatlan szeretetének lávalángjai. Az a nagy kegyelem, melyben a ker. katholikus hivők e napon részesülnek, ritkítja párját. Többször nyerhetnek teljes búcsút, annyiszor, ahányszor a kis Porciunkulát, vagy más, akármelyik ferencrendi templomot meglátogatják. Ezt a nagy búcsút, melyet szt. Ferenc a kis Porciunkulában magától az isteni Üdvözítőtől nyert, III. Honorius pápa erősítette meg 1223-ban. XV. Gergely pápa 1622-ben szt. Ferenc rendjének összes templomaira kiterjesztette. XI. Ince pápa 1687-ben megengedte, hogy az elnyerendő búcsúk a meghalt hívőkre is alkalmazhatók legyenek. Augusztus 2.-án tehát fölséges ünnepnapra virradunk. Minden ferencrendi templom egy kis Porciunkulává magasztosul. A helybeli ferences templomban az istentisztelet rendje a következő: a délelőtt folyamán 5 órától 11-ig bezárólag minden órában szt. mise, 9 órakor ünnepi beszéd, melyet Stenger Gyula csóti plébános mond, közvetlen utána ünnepélyes nagy mise. Délután 7 órakor litánia. — Uj címzetes püspök. Dr. Rédey Gyulát, a veszprémi székeskáptalan nagyprépostját a király olchini cimzetes püspökké nevezte ki. A kitüntetés ismét méltó embert ért. Dr. Rédey az egyházmegye egyik legjobb szónoka, kit a pápai hivek is többször hallgathattak. így bérmáláskor, továbbá zászlószentelés alkalmából ő mondotta Pápán az ünnepi prédikációt. Nagy tudású, széles látkörű főpap, kit jószíve és bőkezűsége címén is mindenki igen nagyrabecsül. Az új püspök életrajzi adataiból közöljük: 1849 jan. 15. én született Sümegen, s éppen ma 44 éve, hogy pappá szentelték. Egy hónapig volt Somogysámsonban káplán, azután Bécsbe került az Augusztineumba, hol teologiai doktor lett. Még egy évi káplánkodás után (Felsőőrsön)| 1875-ben bekerült a püspöki udvarba. Elébb szentszéki jegyző, majd püspöki titkár lett; 1888-ban pápai kamarássá nevezték ki. Már 1890-ben (tehát 41 éves korában) kanonok lett. Még 1897-ben c. apát lett, 1906-ban hantai prépost és 1911-ben nagyprépost és püspökhelyettes. Ujabb kitüntetéséhez, mely bizonyára széles körben kelt megelégedést, tni is gratulálunk! — Személyi hirek. Dr. Hanauer A. István apát, a budapesti szt. Imre-kollegium igazgatója, továbbá Mórocz Emilián, komáromi főgimnáziumi igazgató a hét elején néhány napot Pápán töltöttek, mint szülővárosukban. Varjas Endre, szatmáregyházmegyei pap, internátusi igazgató, földink hosszabb tartózkodásra Pápára érkezett. — Kinevezés. A hivatalos lap f. évi július 24.-Í száma szerint a király Esterházy Sándor gróf, volt honvédtisztet elébb viselt tiszti, rendfokozatába, szolgálati viszonybeli hadnaggyá nevezte ki a lovasságnál. — Kitüntetés. Dr. Geöbel Károlyt, a 12. gyalogezred tart. hadnagyát, aki Galamb József, pápai tekintélyes ügyvéd veje, a király az ellenséggel szemben tanúsított hősies magatartása elismeréseül a »Signum laudis«szal tüntette ki. — Ma egy éve micsoda felfordulás volt mindenütt. A tartalékosok, a népfelkelők százszám igyekeztek minden egyes vonathoz, hogy a mozgósítási parancsnak eleget tegyenek. Egy esztendő leforgása óta sok babér övezi a hadsereg homlokát, de még mindig százszám vonulnak a harctérre a népfelkelők. Épp most folyik a 42—50 évesek összeirása. Néhány hét múlva ezek is sor alá kerülnek és nemsokára ők is táborba szállnak. Lám, egy esztendő, ami az örökkévalóságban semmisem, egy porszemnél is kevesebb, egy nemzedék életében milyen változásokét idézhet elő. — Hir az orosz fogságból. Nunkoviis Dénes magyargencsi földbirtokost és családját a mult héten örvendetes sürgöny kereste fel. Elveszettnek, sőt elesettnek hitt fiától, ifj. Nunkovits Dénestől, a pápai 7. honvédhuszárezred zászlósától Moszkvából távirat jött, melyben tudósította övéit, hogy könnyű sebesülten orosz hadifogságban van. Hogy hozzátartozói, kik az elesettnek jelzett zászlós holttestének hazahozatalára is megtették már az előintézkedéseket, leírhatatlan örömöt éreznek, tán felesleges is említeni.