Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-01-24 / 4. szám

X. évfolyam. Pápa, 19x5 január 24. 4. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katbolikus Kör. Ideigl. felelős szerkesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Véres csőd. II. Azzal a kultúrtörténetben páratlan előretörtetéssei, amelynek a mindjobban differenciálódó szellemi világban szemtanúi voltunk, s amelynek útjára sokszor lázas örömmel szórtunk virágot, parallel folyt egészen más irányú munka is, amely mindjobban szélesedő szakadékokat vájt Európa politikai határvonalai mentén, lassan-lassan aláaknázta az egész kontinenst. Szerbiának csak az aláaknázáshoz szükséges földmunka jutott, Belgrádban csak a fölrobbantáshoz szükséges áramot zárták, de a mérnöki, titelmi munkát más kezek végezték. Az aknákat kultúrnemzetek szolgáltatták, jelentékeny része egyenesen onnan került ki, ahol igen sokan a kultúrélet leggazdagabb forrását látták. E két nagyon különböző munkát ok és okozati viszonyba hozni a legnagyobb igazságtalanság volna éppen a kultúrával szemben. Egy igazság azonban borzalmasan erős megvilágításban állt elénk: a kultúrát a morális talajából kiszakítani s aztán az emberiség élete elé egyedüli cél gyanánt tűzni, a kultúrában egyenesen világnézetet látni — ez a legbiztosabb út a világháborúhoz! •Világnézettől ugye azt várjuk, hogy az egyes egyén életét csak úgy mint nagyobb egységek, mondjuk nemzetek életét a lehető legkisebb zökkenésék, súrlódások között vezesse. Világnézet nem lehet a felhőkbe függesztett, legfölebb léggyökerekkel táplálkozó rendszer, amely az emberben csak gondolatokat kiváltó agyat lát, de egyéb kapcsolata a valós élettel nincsen 1 Szép dolog lehet ezt a rendszert mondjuk egy tudós ablakából elnézni, de az emberiség hajtó erejét, evangéliumát látni f °nne végzetes tévedés! Pedig mi mind sűrűbben hallottuk prédikálni ezt az evangéliumot. A intellektualizmus folytonos fejlesztése földíszítve esztétikával minden tekintet nélkül az erkölcsi világra: ez az élet célja. Még pedagógiai berkekben is föl-föl* csendült ez az evangélium. A világháborúban nem fogja ugye senki a kultúrélet egyik megnyilvánulását látni. Gondoljunk csak építészeti műremekek pusztulására, könyvtárak égésére s arra az ezer meg ezer kultúrtényezőre, akiknek átlőtt fejében még sok zseniális, nagy előrehaladást jelentő gondolat született volna meg! S ime a legfejlettebb, világnézet magaslatára emelt kultúra fénye mellett dúl a legborzalmasabb háború, amelyhez képest a világtörténelem többi háborúi mintha sakkjáték volnának 1 Igen-igen, jó urak, fanatikus apostolai a »kultúrás világnézet«-nek, csak ki azzal a »confiteor«-ral: csődbe jutottak evangéliumokkal ... A Szajna parti kultúrgócpontban, amelyet gall büszkeséggel neveztek el Európa agyának, nem tudták meglátni a pánszláv expanzív politika nagy jogtalanságát, nem látták meg a kalmár-politika, de még a királygyilkosság immoralitását sem 1 (Azaz hogy nem akarták.) A »reváns« vágyától lihegő francia diplomacia asszisztens gyanánt tudott odaállni ahhoz a haramia-stílü akcióhoz, amely kész lábbal tiporni egy TÁRCA. Üzenget a puszta. — Irta: Sütő István. — I. A puszta kiskirálya, az ispán, ádvent első hetében beruccant az intézőhöz a szomszéd faluba disznótorba. Csak két óráig nyargalt a csilingelő szánkán. Szokásszerint reggelig itták az áldomást és ütötték a nemzeti csöndest. Akkor hajde! vissza a maga birodalmába, a pusztára. Az uton a decemberi szél fütyörészett neki altató dalt. Egy hét múlva ravatalon feküdt. Meghűlt, tüdőgyulladást kapott és meghalt. A temetésén az intéző és a megboldogultnak tiszttársai azon vitatkoztak, hogy hol hült meg az ispán ? A disznótorban-e vagy pedig hazamenet az uton ? A kocsis ugyan erősítette, hogy de bizony melegük volt az uton; csakhogy a kocsis szava nem irányadó. Az ispán pedig hallgatott. így hát megoldatlanul szállt a sirba a rejtély: hol szerezte az ispán a halálos nyavalyáját ? Január közepén már megérkezett az új ispán. No nem sok reményt lüztek hozzá. Első sorban, mert új ember volt, csak egy éve rázta le magáról az akadémia porát, másodsorban pedig sült városi gyerek volt, aki csak regényekből, vagy legföljebb a vonat ablakából nézett farkasszemet a pusztával. Nehezen fűlik hozzá a foga, az bizonyos. De hát a bizonyítványai és különösen a protekciói határozottan kitűnők voltak. Majd megválik, mi lesz belőle. Az új ispán a vonatablakából nézte a pusztát. Az ő pusztáját. Valami kis izgatottság vett rajta erőt. Amit hallott és olvasott a pusztáról és annak különös életéről, az most mind ott zsibongott a fejében. Milyen lesz a puszta? Megvan-e még a romantikája és hamisítatlan juhász-világa? Tipródnak-e, dobognak-e íöldjén duhaj legények, kibugyan-e a vér a fűszálra akár virtusból, akár kapzsiságból ? Nézett kifelé az ablakon. Tekintetével szinte falta a tájat. Azonban nem láthatott messzire, mert szemének útját állta egy erdő, amely mint óriási fekete árnyék nyújtózott végig a vasúttal párhuzamosán. A feketeség végén toronykereszt csillámlott. A falut azonban nem lehetett látni, mert eltakarta az erdő. Az ispán szeme odatapadt. Ez lesz hát az ő'új otthona. Kissé csalódottan ült vissza a helyére. Csak ekkora a puszta? A vonat beért az állomásra. Az ispán kiszállt és körülnézett a perronon. Utas egy árva lélek se volt rajta kivül. Az állomásfőnök szapora, tipegő lépésekkel sietett a vonatvezetőhöz. , Metsző hideg volt. Az állomásépület oldalánál egyetlen alkalmatostág, -egy uri szán ácsorgott. A kocsis föl-alá járt és összeverte a tenyereit. — Ez rám vár — gondolta az ispán és odament hozzá. — Mondja csak barátom, kit vár ? —kérdezte tőle. — Az új ispánt — hangzott a válasz csak úgy félvállról.