Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-07-11 / 28. szám

2. pápa és vidéke 1915 augusztus 6. Mindezek alapján nem csak kérjük, de várjuk is az intéző köröktől, hogy sürgősen megteszik azokat az intézkedéseket, amelyeket a társhatóságok szerte az országban megtesznek, és tekintet nélkül a károgó vészhollókra, akik tudják miért kárognak — bevezet bennünket, gondjaira bizott lakosságot abba az állapotba, amelyben más vidékeken már régen élnek, s amelybe eljutni nekünk nem csak érthető, de jogos vágyódásunk. y. A hadseregnek felajánlott tiszteletdíj. A pozsonyi kerületi parancsnokság 480 K évi tiszteletdíjat utalványozott ki Kriszt Jenő pápai esperesnek és két káplánjának, amiért a pápai katonai kórházakban fekvő sebesültek és a helyőrség körül felmerülő r. k. katonai lelkészi teendőket ellátják. Nevezett áldozárok, kik e honoráriumot sem nem kérték, sem nem várták, azt el sem fogadták, hanem arról a hadsereg javára lemondottak. Bár igen szép téma nyilnék nekünk, hogy ezt a nemes cselekedetet illő kommentárral kisérve, követendő példaképen felállítsuk, nem tesszük,' hanem csak 'A lemondást tartalmazó levelet közöljük amint következik: 375 — 1915. sz. A pápai plébániától. A m. kir. honvédállomás Nagyságos Parancsnokságának Helyben. Nagyságos Parancsnokság! A 127. szám — háp. kt. 1915. julius 7.-én kelt átiratára van szerencsém hivatalos tisztelettel a következőkben válaszolni: Miután a nemzet mostani nehéz megpróbáltatásában, midőn ellenségeink száma a jellemtelen olaszszal is szaporodott, mindenki, aki hevülni tud hazájáért, áldoz a magyarságért munkát, vagyont, vért és életet, én alulírott esperesplebános Kreutzer Ferenc és Németh Imre káplánjaimmal együtt a katonaság körül teljesített veritékes munkánkért, midőn nagy számú szükségkórházainkban könnyeket törlünk le sebesültjeink szeméről és őket a szentségekben részesítjük, vagy nekik tábori miséket tartunk, vagy a csatatérre induláskor honvédhuszárainkat meggyóntatjuk, megáldoztatjuk és őket sz. beszéddel buzdítjuk, hogy dicső zászlónkat vitézül lobogtassák a csatasíkon és katonai hűségesküjüket híven megtartsák, nem kívánjuk Isten adta tehetségeinkkel a magunk hasznát gyarapítani s hazánk érdekében ezennel lemondunk a kincstár javára vitéz hadseregünk részére a pozsonyi kerületi parancsnokság által számunkra kegyesen kiutalt évi 480 kor. tiszteletdíjról. Midőn vitéz katonáink sok szenvedés közt küzdenek és sokan közülök vértanúhalált halnak, véráldozatot hoznak, ez a legkevesebb, amit mi Pápa városi rórti. kath. lelkipásztorkodó papok teszünk, midőn kedves kötelességünknek ismerjük hazafias működésünkért minden anyagi jutalmazást magunktól elhárítani, katonáink javára a fent jelzett pénzösszegről lemondani, mert mi önzetlenül, de a mellett hazafias odaadással, vállvetett munkával akarjuk a közérdeket szolgálni. Hazafias, hódolatteljes tisztelettel Pápa, 1915. Kriszt Jenő esperes-plebános, a Ferencz-József-rend lovagja. Elégtétel a kiadóhivatalunknak. Egy fővárosi napilap s egy helybeli laptársunk között az elmúlt héten valami hirlapi affér támadt, melyben a mi lapunk kiadóhivatala erősen van érdekelve. Miután említett laptársunk ránk hivatkozik, kénytelenek vagyunk mi is foglalkozni az üggyel. Azt a bizonyos 40 K-t, mit Salamon Ernő küldött pápai jótékony célra, kiadóhivatalunk átadta Mészáros Károly polgármesternek, ki azt nyugtázta. A póstautalvány szelvényén levő szöveget f. é. 14., a polgármester nyugtáját és köszönetét f. é. 15. számunkban közöltük s mindkét számból Salamon Ernő úrnak küldtünk egy-egy példányt. A polgármester úr nyugtája kiadóhivatalunkban őriztetik és megtekinthető. Érthetetlennek tűnik ezek után, hogy Salamon Ernő- úr, vagy annak megbízásából más, hogyan ugrathatta bele azt a fővárosi napilapot a támadásba és különösén a mi helyi laptársunk megtámadásába? Nekünk küldötték a pénzt, hát miért nem rajtunk keresték ? Három hónapja már, hogy Salamon úr feladta a pénzt, akár postai reklamálás, akár hozzánk intézett privát kérdezősködés útján megkapta volna a választ, sőt a bizonyítékot is, hogy pénze rendeltetési helyén van. Ennyit kívántunk mondani a laptárs mult heti közléséhez — elégtételül a mi kiadóhivatalunknak. A Pápa és Vidéke szerkesztősége. HÍREK— Személyi hirek. Hunkár Dénes, Veszprémvármegye főispánja és dr. Véghely Kálmán a hét elején Esterházy Pál gróf temetése alkalmából városunkban tartózkodtak. — Marosi Arnold, cisztercita tanár, neves természettudós, kedves földink, szülei látogatására hosszabb időre Pápára érkezett. Kreutzer Dezső, gelsei plébános, a pápai első káplán testvérbátyja a héten, keddtől—péntekig Pápán időzött. — Vezércikkünket, (Közélelmezes) mely A mi nagy gyászunk miatt az 5. oldalra került, t. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk annál is inkább, mert írója a helyi viszonyokat kitűnően ismerő illusztris munkatársunk. — Szabadságon. Kriszt Jenő esperesplébános a napokban megkezdi szabadságát. Miután Kreutzer Ferenc káplán szintén szabadságot kapott s azt megkezdi, a plébánia adminisztrálása Németh Imre káplánra van bizva. — Változások a Szent-Ferenc-rendben. A Szent-Ferenc-rend tartományi kormánytanácsa a pápai rendházból Fehér István atyát Székesfehérvárra, Tokay Piusz atyát pedig Sümegre helyezte át. Helyükbe jön Hegedűs Cirjék atya Nagykanizsáról és Horváth Agnell atya Németujvárról. Ismerőseink közül Hédly Jeromos pozsonyi házfőnök b pesti házfőnök lett, Mattouska Libórt, kedves tollú munkatársunkat Pozsonyból Malackára diszponálták. Ujfalussy László, régebben volt pápai házfőnököt jelenlegi állomáshelyéről, Érsekújvárról Nyitrára helyezték át. Egy fiatal földink, Cirfusz Viktorin Szakolcáról Nagykanizsára küldetett. — Püspöki körlevél. Báró Hornig Károly, veszprémi biborospüspöknek Veszprémben, f. évi junius 25.-én kelt XI. számú körlevelében közli a szent rítusok római bizottságának a himnuszéneklésre vonatkozó rendelkezését, a használaton kivül álló nélkülözhető harangok katonai célokra való átengedésére vonatkozó miniszteri intézvényt, illetv^ püspöki engedélyt; a népiskolai tanítóknak közigazgatási szolgálatra való felhasználása, a menhelyi gyermekek iskoláztatása, a felekezeti polgári iskolák államsegélye, az orsz. kath. tanítói segélyalaphoz benyújtandó kérvények, a papoknak az 1915. év II. felére járó korpótlék, a katonalelkészek jelentkezése, alkoholellenes küzdelem, a Lackenbacher-féle jutalomdíj, »Hadi beszédek« ajánlása, a Budapesten tartandó lelkigyakorlatok, irodalmi müvek ajánlása, tanítók balatonlellei üdülőházának a sorsjátéka és misepénzek szétküldése körül felmerült esetekben a megfelelő rendelkezéseket. Végül a ságvári és dióskáli plébániákra pályázatot hirdet, s miután az újonnan felszentelt papok névsorát közli, egyszersniint felsorolja az egyházmegyei papságban beállott személyi változásokat és áthelyezéseket. — Diszpozíció. A veszprémi biborospüspök úr Mayer Dömötör, csóti káplánt Sümegcsehibe, Egressich Vince akai ideiglenes adminisztrátort Csótra diszponálta káplánnak. — Három esküvő. Gergely Ferenc, a pápai m. kir. áll. elemi tanítóképző-intézet gyakorló-iskolai tanítója e hó 6.-án tartotta esküvőjét Kovácsics Teréz, pápai ev. tanítónővel. — Kovács Miklós, adászteveii nagyközségi jegyző mult csütörtökön vezette oltárhoz Kovács Mariskát, az adászteveii ref. kántortanító leányát. — Zala István, volt pápai, jelenleg losonci m. k. áll. el. tanítóképző-intézeti tanár pedig tegnap Temesrékáson esküdött örök hűséget Gaál Margitnak, Gaál János pápai magánzónak, volt asztalos unokájának.