Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-06-20 / 25. szám

4. pápa és vidéke. 1915 június 20. Mi minden kellett azelőtt? Kényelem, meleg, finom ételek; karcsú kis nőcskék, vastag szivarok, álmodozások és hangulatok; pezsgő, virág, illatszer, szerelem, mámorok, cigány, könyvek, színpadok ... S most? nem kell nekem semmi, semmisem, csak legyen falat száraz kenyerem; egy korty vizem s eldughassam fejem a föld mögé, búgé golyók elől . . . A rizs története. Történelmi világot élünk, így még a rizsnek is akad megírni való története. Pápa városa 200 q, másszóval 2 vagon rizst vett közélelmezési célból. Rizst, ami a mostani időkben igen értékes eledel. A közélelmezési bizottság, mely tudvalevőleg a városi tanács és az áll. választmány tagjaiból áll és melynek t. tagjait egyenkint és együttesen is igen jóravaló, becsületes embereknek ismerjük, a rizs eladását 900 K-ért Koritschoner Fülöpre bizta. Koritschoner üzletéből fog az szétvitetni a város egész területén levő összes házakba. A Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet tudomást szerezvén arról, hogy a rizs ki lett utalva, fogta magát és azt az ajánlatot tette a bizottságnak, hogy hajlandó az egész rizsmennyiséget saját raktárában elhelyezni és kilogrammonkint 4 fillár jutalék mellett elárusí... A szép napsütéses idő borongóssá vált. Csipp-csupp, nagy cseppekben hullt alá a nyári eső, amikor megkondultak a kórházkápolna harangjai. A járókelőnép sugdossa: Ismét temetnek valakit — azután az udvarra gyűlnek a névtelen »valakinek« temetésére. Megindulnak a lucskos időben a temető felé. Lassan döcög a kocsi, a hideg tetemet takaró durva fekete fakoporsóval az út sarában . . . Ging-gang, ging-gang-gang gang, a temető kertbe már csak az elhaló kongás egykét foszlánya hallik s egybe olvad a szemfödőre hulló kemény rögnek egyhangú, de beszédes kopogásával. Ezeknek a semmiségbe oszló hangoknak szárnyain küldi utolsó üzenetét, búcsúcsókját az ismeretlen, hideg hazájába, Szibériába . .. A felhők elhúzódtak, a nap újra ontotta leforduló koronájából az aranyszínű sugarakat, amelyekből az égbolt ellenkező oldalára hétszinű szivárványhid szövődött, de még hullottak a cseppek a legfrissebb sírhalomra a temetőbe kísérők szemeiből; amikor pedig ezek is eltávoztak, a másik sír mellett éldegélő vén szomorúfűz hajtott lombja vette védelmébe a kettős kereszt alatt pihenő, az enyészetnek átadott szegény Grodox Nikolájt, a hideg északnak a langyos nyugaton eltemetett jámbor neveltjét . . . tani. A raktárért 100 K-t, az elárusításért 800 K-t kivánt. Beadta ezt az ajánlatot, és hozzátette, hogy az így nyert 900 K-t felajánlja a Népkonyha céljaira adománynak, tudván azt, hogy a Népkonyhabizottság úgyis társadalmi uton szándékozik összehozni bizonyos összeget, mellyel a konyhát legalább a nyár közepéig, a megélhetési viszonyok jobbra fordultáig nyitva tarthassa. Nohát az ember igazán azt gondolná, hogy az ilyen ajánlaton kapvakap az élelmezési bizottság. Szó sincs róla! A bizottság mult szerdán tárgyalta a beadványt és úgy határozott, hogy azt nem fogadhatja el, mert későn érkezett s mert a rizs elárusításával már Koritschoner Fülöp meg lett bizva. No jó! A határozat meghozatalában nem értettek egyet valamennyien. Győri Gyula például, meg maga a városi főjegyző, Csoknyay Károly, aki utóbbi pedig már állásánál fogva is szinte hivatalos őre és nyilvántartója a terminusoknak, a határozatok jogerőre emelkedésének és más hasonló bürokratikus természetű rendelkezéseknek, a Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet ajánlatának az elfogadása mellett foglaltak állást és ugy is szavaztak. De hát a többség leszavazta őket. Kérjük szeretettel, vájjon hiba-e az, ha valaki ilyen nemes ajánlattal, aminővel a Szövetkezet állított be a közélelmezési bizottsághoz és amelyre végtére is fix naphoz kötött pályázat nem volt hirdetve, egy kissé megkésik ? Hiba-e az, hogyha a Szövetkezet elnöke, miután bizonyára későn értesült a dologról, kénytelen volt elébb még valakivel megbeszélni az ajánlatát? Azt hisszük még máskor sem volna ez hiba, nem hogy most, amikor az egész város, de az egész ország az éhség, a drágaság és a nélkülözés minden veszedelmének a súlya alatt szenved és nyög. Itt azonban nincs még vége a dolognak. A hozott határozatot — a már említett lekésésen kivül — azzal az indokolással hozta meg a bizottság, hogy 200 q rizsnek kicsinyben való elárusítása a vevőközönséget mind a Szövetkezet forgalmába terelné és így a Szövetkezet egyéb uton-módon előnyökhöz jutna a többi kereskedő kárára. Hát itt volt a kutya eltemetve! Csodáljuk, hogy Csoknyay uram és Győri uram hogyan mertek mindezek ellenére a Szövetkezet ajánlata mellett kitartani. Tudtunkkal nem vezető emberei ők a Szövetkezetnek, nem igazgatósági tagjai, nem részvényesei, sőt tán még csak vevői sem, mely utóbbi esetben, ha azok is, természetesen úgy sem érdekli őket a Szövetkezet fel- vagy fel nem virágzása. Ük mindamellett úgy találták, hogy 900 K-s ajánlatnak elfogadása még akkor is összeegyeztethető a lelkiismeretükkel, ha az ajánlat későn érkezett, vagy abból az ajánlattevőnek valami haszna lészen. Hát talán Koritschoner Fülöpnek ebből az elárusításból nem lesz haszna? Nem irigyeljük tőle, mert hiszen a kereskedés, az üzlet csakis akkor érdemes foglalkozás, ha jövedelemmel, haszonnal jár. De meg meg is kell azt szolgálni. Sok staniclit kell hajtogatni, sok súllyal kel! babrálni a lemérésnél, sok pénzt kell forgatni, mig a 2,vagon rizs apránként el fog fogyni. A Szövetkezet vájjon akkor, ha korán tette volna ajánlatát, megkapta volna-e az árusítást? Alig hisszük, mert akkor is csak érdekszférájába vonta volna a város minden lakosát. Hátha nem tette volna ajánlatát úgy, hogy a 900 K-t odaadja a Népkonyhának? Akkor még úgy sem. Tanulság: a Szövetkezet se későn, se korán, azaz sohase tegyen semmiféle ajánlatot, mert azt nem lehet elfogadni. Mi mindamellett honoráljuk a Szövetkezet igazán a mai háborús világba illő nemes intencióit és gratulálunk a városnak az ő fenkölt szellemű közélelmezési bizottságához, mely még szépen hangzó ajánlatok mellett is meg tudja tartani pártatlanságát. Végül pedig ajánljuk a Szövetkezetnek, hogy várja be a Népkonyhagyüjtőívet és jegyezzen 900 K-t ahhoz a 200 K-hoz, melyet már eddig adott ugyan nem készpénzben, hanem ingyen árukban. Tábori levél. Egy soproni honvédezredbeli t. hadapród, ki most egy éve Pápán végezte az áll. tanítóképezdét, az északi harctérről a következő levelet írta Pápán lakó unokahugához: Kedves Elza! Nem tudom, kaptatok-e már felőlem hírt, mióta itt vagyok a harctéren, én még sehonnan sem kaptam postát s így az előbbin sem csodálkoznék egy cseppet sem! Azt sejtem, hogy kb. most vannak nálatok is a meleg napok s így sűrűbb értesítést majd csak juliusban fogok kapni. Ma éppen csend van a Sipka-szorosban s ezt az alkalmat felhasználom, hogy mint — »régen!?« — részletes levelet írjak. Régen