Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-06-13 / 24. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKÉ. 1915 június 13. szerencse épen az érettségit, hogy boldog-boldogtalan beléakad, mintha az élet legembertelenedb próbája volna? Akik így gondolkoznak, adjanak hálát az Istennek, hogy nem kellett kiállniok e torturát, de erős fantáziájukkal ne színezzenek ki, ne töltsenek el rémekkel soha nem tapasztalt processusokat. Ne féltsük az ifjúságot; nyolc evi fáradságos munkának van annyi eredménye, hogy egyik sem áll üres kézzel az érettségiztető bizottság elé; még akkor se féltsük őket, ha a legközelebbi napokban már a harctérre kerülnek, mert egy kisded csapat, mely kötelességét mindig híven teljesítette, mely nyolc évi munkájára az elismerés koszorúját is rá tudta tenni, meg fogja állni helyét a golyók záporában, a haza megmentésének nagy munkájában is. Erre a nagy feladatra, erre a nagy kötelességre csak előkészület, megedzés volt az a kegyetlennek hirdetett másik, jóval kisebb feladat, mely az erkölcsi erőnek hatalmasan buzogó forrása. Tűzoltóink közgyűlése — 1915 június 6. — A Pápai Önkéntes Tűzoltó-Testület mult vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését. Egészben tán 30—35-en voltak csak jelen a tagok sorából, szóval kevesen, de ezt a körülményt nem szabad Hortobágyon ég a puszta . . . — Irta: Madarász József. — A délibáb játszik az alföldi rónán ... A poros utas a lábaverte szürke felhőn át egy szép városka képét látja, nem messze maga előtt . . . Megy, mendegél irányában s egy magános kis pusztába téved be, ahol csalódva néz körül . . . A gazdasági épületeken kivül nincs több, mint három hosszú lakóház még, amelyekben a cselédség lakik. Az ispán újra épült szobája, irodája azok végében áll. Amott a tanyán kivül a gyepesben emelkedik rozzant kávájával a gémes kút, melynek tövében most vert sátrat egy nomád cigánykaraván. A putri vajdája, alacsony, sunyi tekintetű, kövér cigány, az ismerős vidéken széjjelnézni indul . . . Utja először is az ispánhoz vezeti, aki jelenleg az íróasztalánál ül s amint ezt észre veszi, bosszankodva kel fel, mert holt bizonyosra vette, hogy ismét valami kellemetlenséget szereznek neki Fáráó ivadékai. A cigány illedelmesen kopog az ajtófélfán. — Már megint itt alkalmatlankodol, Csáré?! — Mielőtt a cigányvajda köszönhetett volna, ezzel fogadta az ispán, majd tovább folytatta. — Elfelejtettétek mit ígért az uraság; a csendőrséget küldi rátok . . Mit keresel itt? az érdeklődés megcsappanásának a rovására írni, hanem annak kell betudni, hogy a tagok a szó szoros értelmében vett nagyobb része a harctéren van. Maga az elnök, dr. Csoknyay János is katonai szolgálatban van. A közgyűlést, mely délelőtt 10 órakor folyt le a városháza tanácstermében, dr. Kende Ádám alelnök nyitotta meg és vezette. Szép megnyitóbeszédben alludált a testület tevékenységére s kiemelte azt a bizonyára mindenki által elismert tényt, hogy a Pápai Önkéntes Tűzoltó-Testület még a mai viszonyok mellett is derekasan meg tudta állani a helyét. A jegyzőkönyv vezetésére Lipka Pál, hitelesítésére Billitz Ferenc és Bódai István lettek felkérve. Viz Ferenc, a testület agilis parancsnoka mindenekelőtt előterjesztette parancsnoki jelentését, melyet a következőkben ismertétünk: »Tisztelt közgyűlés! Tisztelettel jelentem az 1914. évben testületünkben történt nevezetesebb eseményeket. A téli iskolázások elég érdeklődés mellett lettek megtartva, nyári gyakorlatozásunk is akadálytalanul folyt egészen a háború kitöréséig, amikor testületünk háromnegyed része hadba vonult, tekintettel városunk tűzbiztonságára, megkereste a parancsnokság a Ref. főgimnázium Ngs. Igazgatóságát, hogy a 16 éven felüli diákok közül aki óhajt, hadd lépjen be. Testületünknek ezen kérését az Igazgatóság a legnagyobb készséggel teljesítette és ezúton 20—30 fiatal — Instálom ázs izspány urat, nem csinálunk semmiben kárt — szólt a moré, hogy javára billentse a hangulatot a rosszul kezdődő fogadtatásnál. — Óh, ti ártatlanok vagytok, — mint egy tíz éves hiéna! Lopjátok az apró majorságot, meg az Ur szép napját. De még a szénát, zabot sem hagyjátok rendjén a határban, — fekete lelkű ördögök . . . — Csókolom a lába rojtjától a féjé búbjáig minden porcikáját, csák egy hétig márádhássunk meg á tányá kerül . . . — Jó, tudatni fogom az urasággal s ha az bele egyez, nekem sem fog kifogásom lenni ellene . . . Csáré elköszönt és folytatta útját a gazdaságban tovább . . . Császár András levelet ír, amiben üzenetet küld gazdájának . . . Békefalvy Zoltán kis családjával — két fiucskával és nejével — boldogan élt Lepkefalván, kastélyában . . . Délutáni ozsonnánál ült, amikor ispánja üzenetét kapja, — haragra lobban . . . Tudja jól, mit jelent a szurtosképű karaván jelenléte a vidékre. Azok mindenre képesek. A béresgyereket válasz nélkül engedte haza, míg inasát a szomszéd községbe küldte a csendőrökhöz. . . . Ezalatt az éj birodalma alá vonta a láthatárt s álomba szenderíté az embereket a faluban, kint a pusztán is . . . erővel gyarapodtunk, a kiképzésükről a legrövidebb időn belül gondoskodtunk. Azonkívül a helybeli honvéd-huszárezred is 15 emberrel segítségünkre sietett és 4 kürtöst is bocsájtott rendelkezésünkre tűzesetek alkalmával. E szerint a vagyon és életbiztonsági intézkedések a legmesszebbmenő intézkedésig megtétettek. Mint mentők a sebesültek érkezésekor is kivettük részünket, valahányszor arra felkeresve lettünk. Toronyszolgálati őrségünk egy percre sem szünetelt s éjjel-nappal teljesíttetett bár sok kellemetlenséget okozva, a folytonosan változó napszámosokkal. Színházi őrségünk pontosan teljesített szolgálatot. Az elmúlt évben volt alparancsnokunk, Pakrócz Kálmán úr kilépett a testületből megrongált egészsége következtében. Mint ismert szaktekintélyt, lelkes tisztet és felejthetetlen jó bajtársat megfogjuk őrizni emlékezetünkben és elismeréssel hajtjuk meg a tűzoltó zászlót hosszú szolgálati éveinek bezártakor és kérjük a t. Közgyűlést, hogy méltányolva érdemeit, őt örökös tiszteletbeli alparancsnokká nevezze ki. Van szerencsém a t. Közgyüléznek jelenteni, hogy a testület határozata szerint a saját megtakarított pénzünkön nov. 6-tól 1915. év febr. 13-ig 6 sebesültet élelmeztünk 372 K és 80 fillér kiadással. Az elmúlt évben úgy a városi tanács, rendőrség, mint a pápai igen tisztelt sajtó lelkes támogatásban részesített bennünket, mit, tekintettel önzetlen munkánkra, jóleső megelégedéssel vettünk tudomásul és jövőre is kérjük szives érdeklődésüket. Azon reményben, hogy az igen tisztelt Közgyűlés hozzájárul azon óhajunkhoz, hogy a hadbavonult bajtársainkra a jó Isten álDerengett. A keleti égbolton vörös folt támad. A sátortábor lakói a halódó tűz körül ülnek. Fogyasztják az éjszakai közös »szerzemény« maradékait a füstös bogrács fenekéről ... A vajda alszik. — Ne, te ne, mét akartok nálam . . . Hagyjátok a Devla fiát feküdni — mordult Csáré a hosszú hajába kapaszkodó cigánylegényre . . . — Vajda, kelj fél, azs vazsazs tollasok azs uton gyünnek . . . — Mi? a zsandárok? te bibást, ákor menek má! — Ezzel kibujt foltos sátra alól és a putri köré ment. A többiek melléje húzódtak. A csendőrök nem sokat várattak magukra; teketória nélkül meg is kötözték a famíliát és mindenestül elkísérték őket a bírósághoz. Nagyon jól tudták honnan fuj a szél, A karaván feje boszura esküdött ezért. Ennek dacára azonban nagyon hosszú ideig nem mutatkozott a füstös képüek társasága a vidéken, de ez nem okozott változást a veszedelmes eskün . . . Tavasszal a lágy, lehelletszerű meleg fuvallat előcsalta a zöld természetet ... A kalászt termő földeken hónapok folyásával érésnek indult a buza, a nap melege sárgára perzselte a legelők pázsitját, a gabona szárát egyformán s elkezdődött az aratás .. .