Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-05-23 / 21. szám
f 6. pápa és vidéke. 1915 május 170. a kék ruhára. S piros lett még a nagy fehérség is .. . Sápadt, kékes arcán nyitott a szája. Két keze ujjai mélyen markolnak a vastag fenyőlevél-szőnyegbe. Szeme tiikörfényíí, élettelen. A kék ég verődik vissza kék színében. Meg a napsugár . . , Mereven, mozdulatlanul fekszik sötét fenyőerdő barna földjén egy halott katona. Déli napsütésben. Nyitott szemmel, tátott szájjal. S a barna talajon undorító pókok mászkálnak körötte. Egy neki merészkedik. Fölmászik sima nyakán. Megkóstolja vérét. Aztán állán keresztül arcára kúszik. Belenéz szemébe. Bemászik nyitott szájába. S a déli napsütésben lassan elkezdi hálóját fonni föléje. Ele. A vizsga. Daljáték, szövegét és zenéjét irta Szentgyörgyi Sándor, pápai egyház karnagy, polgári iskolai énektanító. Személyek: (a fellépés sorrendjében). Fehér Mária, osztályfőnök, a Történelem, Alkotmánytan és Egészségtan tanárnője, Nagy Ida. Horváth Mária, Farkas Ágnes, Fehér Róza, Fekete Paula, Fux Piroska, Varga Alice, Sipos Gizike, Faragó Erzsébet és Józsa Katalin tanulók, Újhelyi Zsófia, igazgató, Soós Hermin, tanárnő, a Magyarnyelv, Fizika, Számtan és Mértan tanárnője, Berger Klára, tanárnő, a Német és Ének tanárnője, Szakács Jolán, tanárnő, a Háztartástan tanárnője. — Tanulók, vizsgái vendégek. — Idő: 1910. év. — Szin: egy tanterem (melyben a növendékek számára székek, a katedrán álló asztal körül és a lal mentén a vizsgáló-birottság, illetve vendégek számára szintén székek, a falon térképek stb. vannak elhelyezve. Tábla, harmonium s egyéb isk. bútorzat). 1. JELENET. (Osztályfő egyedül). Fehér Mária: Jaj, Istenem! Ugy örülök Én e mai napnak, Mert tudom, hogy leánykáink Dicséretet kapnak. Hiszen olyan jó leánykák Voltak egész éven, Tanultak ők szorgalmasan És vigyáztak szépen. Ma pediglen itt a vizsga, Az tehát most számit, Mert a növendékeinktől Kérdezzenek bármit, Szépségesen megfelelnek Okosan és bátran Épp ezért e mai napra Oly örömmel vártam. Ide még két széket teszek, Ide meg virágot (Óraütés) Háromnegyed! Jönnek is már A kedves diákok, Hiszen mindig pontosak ők, Soha le nem késtek, Minden iskolai szabályt Emlékükbe véstek. 2. JELENET. (A növendékek egymásután jönnek). Nagy Ida (belép): Kezeit csókolom, Mariska néni! Fehér Mária: Szervusz kis leányom, nem kell ám félni! Nagy Ida: Nem félek, nénike! Horváth Mária (belép): Kezeit csókolom! Farkas Ágnes (belép): Kezeit csókolom! Fehér Róza (belép): Kezeit csókolom! Fehér Mária: Nohát, csak üljetek szépen helyetekre, Aztán vigyázzatok jól a kérdésekre! Hangosan felelni! Nem féltek, jól tudom. Fekete Paula (belép). Kezeit csókolom! Fux Piroska (belép): Kezeit csókolom! Fehér Mária: Én kicsit kimegyek, legyetek csöndben, Inkább böngésszetek még minden könyvben. Varga Alice (belép): Kezeit csókolom! Fehér Mária (kimegy): Jól van, csak helyre! Sipos Gizella (belép): Szervusztok, gyerekek! Mind: Erre jer, erre! Faragó Erzsébet (belép): Ej, lányok, ki drukkol ? Én picit félek, Pedig én mindenből egyest remélek! Egy növendékcsoport (belép): Szervusztok, szervusztok, szervusztok, lányok! Józsa Katalin (belép): Legyetek csöndben, már odakünn állnak! Mind: Legyünk most csöndben, már odakünn állnak. 3. JELENET. (EIÖSZÖP ' visszatér az osztályfőnök, majd belép a vizsgáló-bizottság: igazgató, tanárnők, vendégek), Fehér Mária (belép): Álljatok fel szépen a szokott rendben! Jön már a bizottság! Köszönni csendben! (Az óra 8-at üt, a bizottság elfoglalja a helyét s az osztályfő imára int). Kar: Mindenható égi Atyánk, Kegyelmedet adjad reánk, Hogy a mai vizsgálaton Mindünk helyes választ adjon S hogy mit éven át tanultunk Máma számot adni tudjunk, Áldásodat ránk Adjad jó Atyánk! Igazgató (a tanulókhoz): Üljetek le! A tanulók: Köszönjük! Igazgató (a többiekhez): Tessék helyet foglalni! (A növendékekhez): Minden könyvet félre tenni, Nem szabad itt csalni. Megkezdjük a vizsgálatot! Hermina kisasszony, Először a Magyarnyelvből Egy témát válasszon! Soós Hermin: Az irásmíí fogalmáról És felosztásáról. Igazgató: Hát, Nagy Ida! Beszélj nekünk Erről a témáról! Nagy Ida (hadarva): Ha az ember azt akarja, Hogy a gondolatja, Szíve minden érzelme és Minden akaratja Időkön át megmaradjon: írásba foglalja, S ha az fontos érdekű, azt Irásmünek vallja, írásmű, mely értelemhez Szól, vagy akarathoz, Prózai mű s regényíróknak Igen sokat hoz, Ellenben van költői mű, Érzelmeket keltve, Ezt olvasva örül minden Ember sztve-lelke. Igazgató: Jól van, kis lány! Mondjad! Irásmüknek mi a céljuk ? Nagy Ida: Aszerint, hogy prózában aVagy tán versben irjuk, Költeménynek az a célja, Hogy gyönyörködtessen, Prózának meg, hogy valamivel Megismertessen. Igazgató: No elég! Hermin kisasszony, A poétikáról Adjon kérdést! Soós Hermin: Mit tanultunk Mi a balladáról? Igazgató: Horváth Mari! Horváth Mari: A balladák Olyan költemények, Melyek tárgya heves Indulatu események. Soós Hermin: Csak egy példát! Mondjuk nálunk Balladát kik irtak ? Horváth Mari: Szépet irni Kisfaludy S Arany János birtak, De Kölcsey Szép Lenkája S Kisfaludy Zuárdja Nem olyan szép, mint Aranynak A valesi bárdja. Soós Hermin: Nem valesi bárd az, halljad! Az »a velszi bárdok«, Akik inkább, no folytassad!. . . Horváth Mari: A máglyára szálltak, Hogysem Eduárd királynak »Éljen«-t zengtek volna, Vagy vele a lakomán csak Koccintottak volna.