Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-01-10 / 2. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915 január 10. Mária-Kongregáció. Hitbuzgalmi képes havi folyóirat. Szerkeszti Bangha Béla S. J. (Megjelen havonként egyszer). Előfizetési ára: tömegesen rendelve (20 példány) egy évfolyam 1 korona, külön rendelve 2 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII, Mária-u. 25. — Legújabb száma most jelent meg változatos és igen érdekes tartalommal. Bernardinus a kath. egyházi szónoklat szolgálatában. Most megjelent decemberi száma tizenhárom gyönyörű szentbeszédet tartalmaz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár (Ferenciek kolostora). Szent Ferenc Hírnöke. Szent Ferenc harmadik rendjének lapja a katholíkus valláserkölcsi és társadalmi élet ápolására. — Szerkeszti és kiadja: Tréfán Leonárd Ferencrendi áldozópap Kolozsvár. — Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Előfizetési felhívás! Lapunkra, amely az új év kezdetével fennállásának X. évfolyamába lépett, 1915. év január elsejével egy új előfizetési évet nyitottunk. Kérjük nagyrabecsült előfizetőinket, hogy előfizetésüket lapunkra szíveskedjenek megújítani, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Ezúttal kérjük azon igen tisztelt előfizetőinket, kik az előfizetéssel hátralékban vannak, szíveskedjenek azt minél előbb megküldeni. A lap előfizetési ára: egész évre — 12 K, fél évre — — 6 K, negyed évre — 3 K. Igaz és önzetlen munkásságunk tudatában, teljes bizalommal számítunk továbbra is a kath. társadalom nemesszivüségére és kötelességérzetére. Egyben felkérjük elvbarátainkat lapunknak, elveik zászlóhordozójának terjesztésére. Hírek. — Felajánlás. Fenkölt Uralkodónk példájára, nemzeti nagy ügyünk sikerének érdekében a magyar püspöki kar elhatározta, hogy Magyarországot felajánlja Jézus Szent Szivének. Báró Hornig Károly biboros megyéspüspök ez ünnepélyes ájtatosság megtartására egyházmegyéje egész területére a Vízkereszt délutáni istentiszteletet tűzte ki, hogy a jelzett napon és órában minden egyes lelkész saját plébániáját és híveit ajánlja fel, hogy egyesült erővel, mintegy ostromolva a Legszentebb Szivet, abban elhelyezkedjünk Apostoli Királyunkkal mindazok, kik e hazában katholikusok vagyunk, imádkozva a hazáért s annak összes polgáraiért. — Alispánunk nyugalomban. Koller Sándor udv. tanácsos, vármegyénk alispánja sok évi üdvös munkálkodás után január elsején nyugalomba vonult. A vármegye törvényhatósága a legutóbbi közgyűlésen búcsúzott el tőle, mi, kik számtalanszor voltunk közvetlen tanúi az alispán lelkiismeretes és fáradhatatlan munkásságának, most, amidőn végleg megválik vármegyéje szolgálatából, azt kivánjuk neki, hogy a jól megérdemelt nyugalmat nagyon sokáig élvezhesse. — Amint hirlik, helyét — a vármegyei tisztviselők közeli államosítására való tekintettel — betöltetlenül hagyták és Véghelyi Dezső vármegyei főjegyzőt bizták meg a helyettesítéssel. — Dr Luttor Ferenc pápai kitüntetése. Báró Hornig Károly biborosmegyéspüspök előterjesztésére XV. Benedek pápa dr Luttor Ferenc theologiai tanárt tiszteletbeti pápai káplánná nevezte ki. E szép kitüntetés hire városunkban, hol a kitüntetettnek sok tisztelője van, élénk, jóleső örömet ébresztett. — Uj pápai kamarások egyházmegyénkben. Báró Hornig Károly veszprémi biboros-püspök előterjesztésére a pápa tiszteletbeli pápai kamarásokká nevezte ki Körmendy József ságvári, Léránth Antal ősi, Bontz József taranyi és dr Fater István várpalotai plébánosokat. — Istentisztelet a sebesülteknek. Dr Telt Anasztáz bencés főgimn. igazgató Vízkereszt napján d. e. 10 órakor szentmisét és szentbeszédet mondott — a bencés főgimn. rajztermében — a sebesült katonáknak. — Választmányi ülés. A belvárosi Kath. Kör választmánya mult kedden este 6 órakor ülést tartott dr Teli Anasztáz elnöklete mellett. A gyűlés főtárgya a házvezetőnői állás betöltése volt, mely állásért a lapunkban közzétett pályázatra hárman adták be pályázatukat: Erhardt Sándorné, Szvoboda Károlyné és özv. Peidl Ferencné. A választmány titkos szavazással 12 szavazattal 5 ellenében özv. Peidl Ferencnét választotta meg ez állásra. Az új házvezetőnővel kötendő szerződés megkötésével dr Teli Anasztáz elnököt és Kalmár Károly társelnököt bizta meg a választmány. Az egyesület háznagyi teendőinek ellátására a választmány a társelnököt kéri fel, miután Vohlmuth Lajos háznagy háborúban van. Dragovits István hitoktató rendes tagnak felvétetett. Tudomásul vették Kalmár Károly társelnök ama bejelentését, hogy a karácsonyi ünnepekre a sebesült katonáknak 30 liter bort küldött a kör pincéjéből. Végül a billiárdszabályzat kidolgozására kiküldött bizottságba beválasztották Németh Imrét. — Tisztújítás. Az általános tisztújítás ideje küszöbön van s a hadbavonult városi tisztviselőkre való tekintettel a tanács azt a javaslatot terjeszti a holnapi közgyűlés elé, hogy az ellenőri és pénztári tiszti állások betöltését a háború utáni időre halassza el. áttörte a szalmatetőt s ég felé nyúlt, mint a fáklya lángja; az egész ház lángba borult.— Bent a házban csak a tüz ropogását, a falak robaját, a gerendák recsegését lehetett hallani. A tető egyszerre csak beomlott és a ház megmaradt égő váza óriási szikraforgót röpített a magasba a füstfelhőn keresztül. — A hóborította föld a tüz fényében úgy csillogott, mint valami vörössel áttört ezüstabrosz. A távolban kongatni kezdtek. A vén Vadné ott állott rombadőlt háza előtt a fia puskájával, nehogy valamelyik katona elszabaduljon. Mikor látta, hogy már mindennek vége, beledobta puskáját a tűzbe. Nagyot durrant. A falubeliek és a poroszok oda értek a házhoz. Ott találták az öreget egy fatörzsön ülve, nyugodtan, elégülten. Egy német tiszt, aki úgy beszélt franciául, mint egy született francia, azt kérdezte tőle: »Hol vannak a katonái?« Az öreg asszony a kialvófélben levő tűzre mutatott sovány karjával s kemény hangon így válaszolt: »Ott benn«. Egyre jobban köréje nyomultak az emberek. A porosz azon kérdésére, hogyan gyulladt ki a tüz, azt felelte: »Én magam gyújtottam fel a házamat«. Ezt azonban nem hitték el neki, mert azt gondolták, hogy a váratlan szerencsétlenség elvette az eszét. Végre is, mikor már mindenki odafurakodott melléje s figyelni kezdtek a szavára, elmondta a dolgot töviről-hegyire, az első levél megérkezésétől a házban bennégett emberek utolsó jajkiáltásáig. Keserű perceinek és tetteinek egyetlenegy apró részletét sem felejtette ki az elbeszélésből. Mikor a végére ért, kihúzott a zsebéből két darab papirost és hogy a tüz kialvó fényénél jobban megtudja egyikét a másikától különböztetni, ismét föltette pápaszemét s az egyikre azt mondta: »Ez itt a Viktor haláláról szól«. Amint a másikat előszedte, a tüz felé intett a fejével s így szólt: »Ez pedig az ő nevöket tartalmazza, hogy a családjuknak meg lehessen írni«. Erre nyugodtan átnyújtotta a fehér papírlapot a tisztnek ezen szavakkal: »írja meg, hogyan esett meg a dolog s mondja el szüleiknek, hogy mindezt én tettem, Simon Viktória, a Vad asszony. El ne felejtse!« A tiszt német nyelven kiadta rendeleteit. Megfogták az asszonyt, oda állították házának még forró falához. Husz méternyire tőle, szemben vele gyorsan felállott tizenkét ember. Az öreg asszony meg se moccant; tudta mi lesz; várt. Elhangzott a vezényszó; rá hosszú durranás a felelet. Csak az egyik lövés késett el egy kissé. Az öreg nem dőlt előre; úgy roskadt le, mintha kaszával vágták volna el a lábát. A porosz tiszt oda ment hozzá. Teste ketté volt szelve; kezében görcsösen szorongatta fiának vértől áztatott levelét. * Magam a házban bennégett négy jó fiúnak az édesanyjára gondoltam s ennek az anyának vadul hősies viselkedésére, akit ezen fal mellett lőttek agyon. És felszedtem a földről egy követ, amelyen még most rajta volt a tüz fekete nyoma.