Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-03 / 18. szám

4. PÁPA ES VIDÉKE 1914 május 3. Nivelláló ereje megmérhetetlen és végeredményében nemzetre és egyházra egyaránt veszedelmet rejtő. Gondolatnak is képtelenség, hogy mi ebbe belenyugodjunk. Először és mindenekfölött azért, mert veszendő lelkekről, testvéreinkről van szó. Minden erőt meg kell fesziteni és minden eszközt igénybe kell venni, hogy őket a gyakorlati keresztény élethez visszavezessük. Azt a sok százezernyi katolikust, akiket a városokban domináló irányzatok magukkal ragadtak, meg kell állítunk az örvény szélén, nehogy a lelkük elpusztuljon, nehogy maguk is növeljék annak az árnak sodró erejét, melytől minden testvérünket védelmeznünk kell. Fokozott kötelességünk erre a munkára vállalkozni azért is, mert a katolikus renaissance előidézésére irányuló minden munkásságunk eredménye és sikere kockáztatva van mindaddig, amig a városok a szellemi és erkölcsi élet terén úgy töltik be szerepüket, mint azt ma látjuk. A városok lakossága magát tartván a kulturáltabb elemnek, lebecsüli a vidék műveltségét, életfelfogását és azt elmaradottnak mondja. Miután pedig ez a fölfogás nagyjában és általánosságban vallásos, magát ezt a felfogást is elmaradottnak kiáltja ki. Vallásosság, egyenlő: elmaradott gondolkozás, műveletlen lélek, tudatlanság. Ez a hangosabb városi felfogás. Alaptalan, helytelen és rosszhiszemű, de kétségtelen, hogy nagyon sok felületesen gondolkozó, gyenge ellentálló képességű embert megtéveszt és elbódít. A falusi közönség állandóan özönlik be a városba. Hivatás, ambició, kecsegtetőbb kereseti alkalmak, kényszerhelyzet állandóan igen sok embert hajtanak a városokba. Jönnek a maguk egyszerű felfogásával és becsületes lelkükkel. Az első időkben nyomasztóan érzik ennek a szellemi és erkölcsi légkörnek idegenségét. A környezet azonban elvégzi a magáét. A vallásosság, az idealizmus, a nacionalista érzés szárnyai, mint a lepkéké a lámpa körül, csakhamar leperzselődnek a városi élet tüzében. Áldozatul esnek. Fásultak, kemények, közönyösek lesznek többségükben, ellenségek részben. (Folyt. köv.). Küldöttség a belügyminiszter előtt. A ny. házaknak városforgalmi, de különösen erkölcsi szempontból oly kihívóan sérelmes elhelyezése ügyében tizennégy tagú küldöttség járt fenn a belügyminiszternél ápr. 25-én lovag Kriszt Jenő esperesplébános vezetése alatt. A küldöttség d. e. féltizenegykor a hercegprímás, d. u. kettőkor a belügyminiszter előtt tisztelgett. Mindkét helyen 1. Kriszt Jenő ismertette a küldöttség célját s tárta föl rövid, frappáns és a kényes témának megfelelően rendkívül ügyes beszédben a közerkölcs szempontjából majd csak szomorú következményeiben, de az eléggé soha nem mérlegelhető veszedelmet. A hercegprímás hathatós segítségét ígérte; a miniszter pedig másnap, vasárnap 12 órakor, mintegy ötnegyed órás, részletes tárgyalásra fogadta Kriszt Jenő esperesplébánost a küldöttség két más tagjával. A kihallgatás valóságos vitává fejlődött, melyen Sándor János belügyminiszteren s két magas állású miniszteri hivatalnokon kívül résztvett a főispán is. A vita végeredményéül koncedálta a miniszter, hogy az erkölcsi igazság, jog a küldöttség részén van s hogy hibázott a város. A helyzetet csak az nehezíti —- folytatta tovább — hogy kártalanítást kellene fizetni. Biztosította a kiküldötteket, hogy a legjobb belátása szerint igyekszik megoldani a bonyolult ügyet s rajt lesz, hogy Pápán az óhajtott béke helyreálljon. A ny. házak védői két vádat játszottak ki nyíltan és alattomban a mozgalom vezetői ellen, hogy t. i. későn és magánérdekből hogy végem elközelgett. Halálom amennyire megszomorít titeket, annyira vigasztalást is nyújt majd. Hazatérhettek. Egyik szülőit, másik testvéreit, barátait viszontláthatja. Én nem maradok egyedül. A boldogság elyzeumi mezőin újra találkozom hiveimmel. Igen, Kléber, Désaix, Bessieres, Duroc, Ney, Masséna, Berthier mind elémbe jönnek s beszélünk majd a dicsőség tetteinek műveiről. Hannibal, Cézár, Nagy Erigyes mind ott lesznek. Nagy lesz a mi örömünk*. Április 21-dikén Vignali abbét hivatta: »Én a katholika vallásban születtem, teljesíteni akarom parancsait és részesülni óhajtok a vigasztalásnak általa nyújtott kegyszereiben.« A haldoklás május 4-én megkezdődött és másnap, 5.-én este 6 órakor végleg elnémult az ajka, amelyről még az utolsó órákban is sűrűen hangzott a halk suttogás: »hadsereg«. Két napig volt kiterítve vas tábori ágyán a századok egyik legnagyobb alakja, letakarva ugyanazzal a szürke köpönyeggel, melyet a marengói csatában 1800. jun. 14.-én viselt. Máj. 8.-án temették el a szigeten jeltelen sírjába szomorú füzek tövében, amelyek árnyékában ő annyiszor megpihent. Sírját bekerítették és őrséget állított ki hozzá az angolok bizalmatlansága, hogy holt testét el ne rabolják. A sirtól nem messze, a regényes völgyecskében, hol a kifáradt császár álmait aludta, egy kis csacsogó patak folydogált, amely altató dalokat dúdolt a fülébe; el-elscevegte néki dicsőséges csatáit és csobogó könnyeivel elsiratta az a kis csacska, jószivü csermely az elesett hősöket s köztük elsősorban magát a hős hadvezért. E kedves helyen pihent a hősök hőse 1840-ig, amikor az angol kormány engedelmével a franciák haza vitték s Napoleon utolsó kivánsága szerint alvó porait a Szajna partján, a rokkantak palotájában temették el káprázatos fény között; s azóta ott pihen hazájában, nemzete szivében. A történelem ugy itélt fölötte, hogy feljegyezte hibáit is, de fel kellett jegyezni ugyanakkor csodálatos tetteit, azok bámulatos eredményeit. O nyugodt lelkiismerettel halt meg, azzal a tudattal, hogy »amit tettem, soha sem bántam meg*. S ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról őszintén, talán Napoleon sem! De bámulói vannak azok között is, akiken végig sújtott, ellenségei között; nemcsak a nemzete emlegeti őt a halhatatlanok közt, hanem elisméri a legyűrt ellenség is és az igazi nagyság jellemzője ez. Dr. Vid Jeromos. cselekedtek. Mindkettő üres, alaptalan vádaskodás. A mozgalom igazolásául nem lesz érdektelen leközölnünk a Pápa és Vidéké-nek az 1913 jun. 2-i, nevezetes közgyűlést megelőző, komoly intő-szózatát. NB. E közgyűlés mondotta ki a ny. házaknak Irhás-közbe tételét. » Városi képviselőink figyelmébe l Holnap, hétfőn d. u. 3 órakor városi közgyűlés lesz. A közgyűlés első pontja: a bordélyházak Irhás-közbe való helyezésének s egyúttal a Cinca ezen utcában való beboltozásának az ügye. A Cincát beboltozzák. Jó! De a beboltozással belekapcsolódnak az Irhás-közbe azon házak is, melyek a Korona-utcára néznek és nyílnak ugyan, de amelyeknek udvara az Irhás-közzel közvetlenül határos. A legkomolyabban figyelmeztetjük már most városi képviselőinket, hogy lelkiismeretük szerint tegyék meg kötelességüket, ha netán az a terv merülne fel, hogy az említett házak szereztessenek meg a bordélyosok céljaira. A Cinca beboltozása ugyanis lehetővé teszi, hogy ezen házak kapuját a Korona utca felől elzárják s az Irhás-köz lelő! csinálva bejáratot — e házakat is az Irhás-hözbe számítsák s bordélyháznkul felhasználják. -— Csak mint lehetőségről beszélünk! De e rettenetes lehetőség megvalósulása agyonsújtaná a Korona-utcát, mely egyik legforgalmasabb utcája városunknak, melyben heti vásárok alkalmával megszámlálhatatlan kocsi táborozik s amelyben száz meg száz kat. leány keresi fel az e házak közelében levő apáca-zárdát. E talán csak rossz, álom valóraválása mérhetetlen erkölcsi kárral járna. A végletekig kellene tiltakoznunk csak a puszta gondolat ellen is!! (P. és V. ipij jumus /.)« hírek— Személyi hir. Dr. Ziskay Antal kir. tanácsos hétfőn és kedden dr. Teli Anasztáz igazgatónak és rokonainak látogatása végett városunkban tartózkodott s ez idő alatt a bencés székház látta őt vendégül. — Szent kereszt feltalálásának ünnepe. Ma, szent kereszt feltalálásának ünnepén a szokásos körmenetet Németh Imre káplán vezeti a Kálváriára, hol szent beszédet s szent misét mond, minek végeztével visszajön a körmenet a főtemplomba. — Esterházy Mórié gróf halálának évfordulója. Május 10.-én lesz Esterházy Móric gróf halálának évfordulója, mely alkalommal minden évben ünnepélyes tuuibás requiem szokott tartatni az összes urodalmi tisztek jelenlétében a plébániai íőtemplomban. Minthogy azonban május 10-ike az idén vasárnapra esik, az ünnepélyes gyászmise valószínűleg vagy előtte vagy utána fog megtartatni. — Hitközségi számadások átvizsgálása. Benacsek Béla egyházmegyei számvevő a hét első négy napján városunkban tartózkodott és a hitközségi számadásokat vizsgálta át. — Helyreigazitás. Mult számunkban a »Májusi ájtatosságok* cimü hírünkbe tévedés lolytán az a hiba került be, hogy az irgalmas nővérek kápolnájában a litániák 8 órakor kezdődnek. E hírünket módosítjuk azzal, hogy 5 órakor kezdődnek itt is a litániák, épúgy mint az Anna-templomban. — A fazekasok miséje. A helybeli fazekasok patrónusuk, szent Flórián tiszteletére f. hó 4-én, azaz héttőn délelőtt 9 órakor tartatják meg a plébániai főtemplomban az ünnepélyes szent miséjüket.