Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-24 / 21. szám

168. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 április 26. A városi tanácshoz előterjesztést tettünk a színház és a kávéházi mozgókép előadásoknak szabályozása tárgyában, mely előterjesztésünknek a színházra vonatkozó része részben elintézést is nyert. Nem hagyhatjuk azonban.szó nélkül azt a lehetetlen állapotot, hogy a színházban, — dacára több izben tett előterjesztéseinknek, — a pótszékek máig is engedélyezve vannak. Ezek eltávolítását ismételten kérjük a hatóságtól, nehogy megtörtént veszedelem után kelljen ez ügyben intézkedni. A testület két taggal képviseltette magát a Devecserben aug. 10.-én megtartott Várm. Szöv. közgyűlésén, melyen a többek között bennünket Mgs. Ováry Ferenc dr., az országos szöv. alelnöknek a vármegyei tűzoltó szöv. örökös tiszteletbeli elnökévé való megválasztása érdekel. Testületünk az elmúlt évben is rendezett nyári táncmulatságot, mely — dacára az esővel fenyegető időnek — fényesen sikerült, melyért hálás köszönet illeti a város nagyközönségét, mely nagy számban történt megjelenésével testületünk iránt érzett szimpátiáját ezúton is kimutatta. — Kérjük e jól eső támogatást a jövőben is. Köszönetet mondunk még a helyi sajtónak a jóindulatu támogatásért. Jelentésünk szives tudomásul vételét remélve, kérjük a t. Közgyűlést, hogy a jelentésünkben felhozott hiányok pótlásával és a javaslatoknak a szükséghez képest leendő megvalósításával a választmányt megbízni szíveskedjék. Régi és új magyar irodalom. Két felszólalás hangzott el rövid időn belül igen illetékes helyeken s oly egyének ajkairól, kiknek véleményét azon állásoknál fogva számba kell venni, melyeket betöltenek. Az egyik felszólaló a képviselőház egyik alelnöke, a másik az Akadémia főtitkára, ha tehát a fölszólalóknak egyéni súlya nem is volna, a hely, ahol elmondották észrevételeiket, súlyt ad azoknak. Mindkét fölszólaló a modern irodalom túltengését kárhoztatja a régi rovására s e természetellenes kulturfejlődés ellen orvoslatot kér. Az egyik fölszólaló egyenesen meg is jelölte a mai magyar irodalom kozmopolita irányát, mint az igazi nemzeti irodalmak veszedelmét, melyet esetleg egy nagy nemzet irodalma elviselhet, mert annak az nem árt, de egy kis nemzetre, mely nyelvében él, halálos csapást mér. A másik fölszólaló — belül maradva a nemzeti irodalom nyelvkeretein — a két korszak irodalma között vont párhuzamot, a száz év előtt született irók elmellőzését panaszolva fel a negyedszázad év előtt szülöttek javára s azt vitatva, hogy az általa fölemlítettek képezik a magyar nemzeti irodalom igazi értékeit, szemben a nagyon is muló becsű modernekkel. A parlamenti fölszólalás főleg a szinmű-irodalomra vonatkozott, az akadémiai az egész szépirodalomra. Amannál, miután a fölszólaló maga is drámaíró, rögtön kész volt a gyanúsítás a napisajtó legnagyobb részéről, hogy pro domo sua beszél, miután darabjait nem adják elő. Pedig ennek igazán nem volt alapja, mert a mai protekció-korszakban még csak külön pártfogók sem kellenek ahhoz, hogy egy Házelnök a darabjait előadassa, az annyira természetes, hogy az állami színház az uralmon levő politikai párt egyik exponensének kedvében akar járni és előadatja darabját. A dolog mélyebben fekvő okokkal bir s azért érdemes foglalkozni vele, minden gyanúsítás nélkül, tárgyilagosan. A napisajtó munkásai helyeselik, hogy a színházak nem magyar szellemű darabokat részesítenek előnyben a nemzeti gondolkozást visszatükröző drámai termékek helyett. »Export-cikket« teremtett a modern magyar dráma, — mondják a lelkes modernek. Csak azóta ismerik a magyar drámát, amióta »Az ördög«, »A Taifun«, »A cárnő« és a többi hasonló termék kiment a »művelt külföldre« s most már tudnak rólunk, holott Szigligeti, Csiky, Csepregi, Tóth Ede és más nemzeti drámaírók itt éltek s itt haltak és a »művelt külföld« nem vett róluk tudomást. Épen annak a körülménynek köszönhetjük a drámakivitelünket, hogy az új nemzedék végre szakított a nemzeti gondolkozás szük és korlátolt voltával s oly tárgyakat választ, melyek világszerte érdekkel bírnak. Kit ne érdekelne az, mit csinál egy cárnő? írója ugyan úgy állítja be e hölgyet, mint egy budapest-terézvárosi gazdag kereskedő feleségét, gondolkozására nézve, de ha jó az valamelyik bécsi vagy berlini külvárosi színháznak, akkor rendben van a dolog. Kit ne érdekelne az, ha az Ördög a maga egész valóságában megjelenik, habár csak egy budapesti hírlapíró köznapi vicckészletével bir is, — de azért mégis az ördög jött a szinpadra. Japáni történetet látunk olyan ember által elmesélve, ki sohasem járt japánban s a nép gondolkozását nem ismerheti, — de japán most divatos ország és szívesen hallunk róla valamit, vagy látunk a szinpadon. Ellenben kit érdekel a modern magyar élet mindenféle közéleti apró szennyeivel ? Ne vigyük azokat a szinpadra, elég ha itthon érezzük. Mert ugyebár holdsugár-falással nem lehet egy drámai estét megtölteni. Hogy aztán még a Nemzeti színházban sem lehet »Bánk-bán-t évenként egyszernél többször látni, annak megint az az oka, hogy elég, ha egyszer szedik ki évenként a magyar jelmezeket a molyporból, akkor már arra az évre, amelyek eltakarodnak a díszmagyarokból s újra be lehet rakni a naftalinba. Ezek a molykergető darabok csak egyszer szoktak szerepelni s akkor sem művészi, hanem a fönnebb irott gazdasági célból. Előtte és utána pedig járják a bakugrások »A faun «-ban, mert a színháznak van egy jó clownja, ki nagyokat tud ugrani s kire ráillik az a szerep. A főtitkár fölszólalásával még rövidebben végezhetünk, mert annak igazságai elől csak a szinvakok zárkózhatnak el. Ugy állítják be felszólalását,mintha Kis József helyett Virágh Benedek verseit akarná olvastatni s Herceg Ferenc helyett Dugonics Andrást. Ez szándékos félrevezetése az olvasó közönségnek, mert a főtitkár a -száz év előtt született magyar irók kiválóbb voltát hangoztatta s azok mellőzését mondotta igazságtalannak. Ha már most tudjuk, hogy száz év előtt (azaz 1810 és 1820 között) születtek Arany János, Tompa Mihály, Szalay László, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Pulszky Ferenc s a magyar irodalomnak még számos más elsőrangú nagysága, a Kisek és Herczegek efemer-életü alkotásainak még oly nagy tisztelete mellett sem becsülhetjük ezeket amazoknál magasabbra. Két művészest a városi színházban. Falragaszok s újságok hirdették városunkban, hogy e hó 15.-én és 16.-án nagy művészestélyek lesznek. Közreműködnek Somlay Artúr a Nemzeti színház művésze, Kemenes Lajos aVigszinház művésze, Földváry József a Népopera művésze s Komlósy Ilonka a Vígszínház művésznője. Örültünk, hogy végre részünk lehet egy nemes szórakozásban, hogy szini szezon hiányában néhány kedélyes színházi estét eltölthetünk. S mit tapasztaltunk? A minden szépért, nemesért lelkesedni tudó közönségünk távol maradt. Az okokat nem kutatjuk, megtörtént, A jelenlevő szép társaságnak egy igen szépen sikerült estében volt része. Somlay Artúr kivált az ő nagyszerű előadásával, kiváló tehetségével. Az első estén Sakespeare »Hamletjének azt a részét adta elő, amidőn a dán királyfi a színészeket kioktatja, majd Kiss József »Kapitány« s »Időm lejárt« cimü költeményét olvasta el s egy saját költeményét mutatta be. Kemenes Lajos nagy tetszést aratott Molnár Ferenc »Cigányprimás«-ában. Partnere Komlóssy Ilonka nagyon csinosan énekelt. Tetszett a »Falusi kisleány Pesten« cimü dala is. Kemenes Lajos verseket olvasott fel Heltaytól, Adytól, Farkas Imrétől, Gárdonyitól. Földváry József a Népopera tagja több énekszámot adott elő, melyek mind tetszettek. Az énekszámpkat Szentgyörgyi Sándor karnagy kisérte a tőle megszokott precizitással. A második estén nagyobb számban jelent már meg közönségünk. Somlay Artúr ugylátszik ez estére tartotta fönn igazi színészi dolgait, ugyanis ez estén játszotta el Hahn József »A miniszter előszobájában« c. egy felvonásos drámájában Knábe Farkas Jeremiás szerepét. Knábe Farkas egy faluban bírósági dijnok s állandósítást s magasabb fizetést kér a minisztertől s kérvényét maga viszi föl a minisztériumba. Hosszas várakozás után a miniszter elé bocsátják, kinek előadja kérelmét s a kérvényét is benyújtja. A miniszter a kérvényt elolvassa, de elintézni nem tudja, mert a minisztertanácsba kell mennie. Knábe Farkasnak nagyon rosszul