Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-12-20 / 51. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 december 20. — Ötvenfllléresek. Bécsi pénzügyi körökben elterjedt hirek szerint a két kor- | mány legközelebb ötvenfilléres váltópénzt log forgalomba hozni, mert aprópénzben az utóbbi időben nagyobb hiány mutatkozott. — Hadikórház a Felsővárosi Róm. Kath. Olvasókörben. Megírtuk már, hogy a Felsővárosi Róm. Kath. Olvasókör helyiségeit teljesen fölszerelve, fűtéssel és világítással együtt felajánlotta a hadikórház céljaira, csak egy termet tartott íönn a tagok számára. Azóta a barátságos kis kórház meg is telt sebesültekkel. A szükséges dolgokat példás áldozatkészséggel a Kör tagjai hordták össze. Hozzájárultak a következők: Ágyat adtak teljesen fölszerelve (ágy, lepedő, szalmazsák, dunyha, 2 vánkos) a következők: Somogyi József, Dekovics Ferenc, özv. Vicza Györgyné, özv. Szali Jánosné, Legény Józseí (szalmazsák nélkül, 1 vánkossal), O. Németh József, Keresztes Gyula, Dekovics János, Szabó István, Szalai József, Füstös István (1 vánkossal), Polgár Sándor, Mórocz István, özv. Rássi Gyuláné (1 vánkossal), Hekler János, Kiss Pál, Cziller Péter. Csak ágyat adtak: Mike Antal, Keszei Kálmán (szalmazsákkal), özv. Büitsné, Szabó Imre, Polgár József (szalmazsákkal és lepedővel), özv. Mészáros Sándorné, Szalmási Antal,Vágner Ferenc (szalmazsákkal). Ágyneműt adtak: özv. Vicza Györgyné 1 dunyha, 3 vánkos, T. Németh Sándor 2 vánkos, Tóth Vendel 1 lepedő, 1 szalmazsák, Tóth István 1 lepedő, 1 dunyha, Magocsi Ferenc 1 lepedő, Tóth Józsefné 1 lepedő, özv. Nyárs Jánosné 2 lepedő, 2 dunyha, 4 vánkos, Szabó József 1 lepedő, 2 vánkos, 1 dunyha, Füstös József 2 vánkos, Györké Dénes 1 lepedő, 2 vánkos, Németh Pál 1 szalmazsák, 1 lepedő, 1 vánkos, Pék József 1 vánkos, Kiss Pál 1 vánkos, 1 paplan, Farkas József 1 szalmazsák, 1 lepedő. Az adakozók egyúttal az ágynemű mosására is vállalkoztak. A Kör gondoskodik arról is, hogy az érkező sebesültek friss ruhát kapjanak. Fehérneműt (törülköző, alsóruha, zsebkendő) adományoztak: Somogyi József, Dekovics Ferenc, özv. Vicza Györgyné, Tóth Vendel, Keresztes Gyula, Tóth István, Dekovics János, Magocsi Ferenc, Tóth Józsefné, özv. Nyárs Jánosné, özv. Rássi Gyuláné, Hekler János, Kiss Pál, Cziller Péter, Farkas József, Pap Józsefné, Tömbő Józsefné, özv. Mészáros Sándorné, Bozsák István. Egy-egy mosdót adtak teljesen íölszerelve: Keresztes Gyula és Török Antal. Özv. Szeipt Imréné félöl fát ajándékozott. Pénzbeli adományokkal járultak hozzá: Farkasdi István 10 K, Keszei Ferenc 5 K, ifj. Lócsi István 5 K, Varga István 8 K, N. N. 6 K. A dohánygyári 6-ik terembéli munkásnők naponként 4—5 liter tejet szállítanak a sebesülteknek. fcgyébként a köri tagok közül sokan szinte versenyezve kedveskednek a sebesülteknek ajándékokkal: nincs nap, amikor a rendes étlap pótlásokat ne kapna. — A Felsővárosi Róm. Kath. Olvasókör lelkiismerete nyugodt lehet: megtette kötelességét! — Állami közpincék. Azt a nagy csapást, melyet a filoxera-vész a hazai bortermetre mért, már sikerült leküzdenünk, amennyiben az elpusztult szőlők nagy része már felújíttatott s annyi új szőlő ültettetett, hogy bortermésünk normális években már is eléri a filoxera fellépte előtti bortermés mennyiségét. Azonban gondoskodni kell a költséges befektetéssel létesített új szőlők jövedelmezőségének biztosításáról. A földmivelésügyi miniszter a szőlőtermeléssel járó egyéb bajok orvoslása végett az ország fontosabb borvidékén oly állami közpincéket létesített, melyekbe a szőlősgazdák bortermésüket szakszerű kezelés és értékesítés végett beküldhessék s a beküldött borra kölcsönt kaphassanak. Hat közpince már el is készült és rendeltetésüknek átadattak. — Hős katonahalottaink közös sirhelye. a polgármester a pápai kisegítő hadikórházban elhalt katonák részére az alsóvárosi temetőben külön sírhelyet jelölt ki. Eddig már három katonahalott alussza ott az igazak álmát. M. kir. anyakönyvi kivonat. 1914 december 11-től 18-ig. Született: Grosz Béla vegyeskereskedő és neje Raab Gizella leánya: Ella, izr. — Horváth Károly cserepes és neje Nesztinger Ilona fia: Ferenc, rk. — Túri Ferenc kocsis és neje Kovács Mária leánya: Anna, rk. — Antal Ferenc vasúti munkás és neje Szalontai Matild leánya: Mária, rk. — Farkasdi István földmivelő és neje T. Németh Erzsébet fia: István, rk. — Balázs Henrik pincér és neje Balázs Teréz fia: Jenő, izr. — Horváth József földmivelő és ne]e Redling Karolina leánya: Rozália, rk. — Mórocz Mihály földmivelő és neje Mészáros Erzsébet leánya: Irén, rk. — Kis Ferenc hentes és neje Stier Rozália fia: Ernő, rk. Házasságot nem kötöttek. Halálozás: Tipold Gizella rk. 3 hónapos, veleszületett gyengeség. — Unger Kornélia izr. 1 hónapos, görcsök. — Csehi Ferenc rk. 2 éves, bélhurut. — Özv. Csöbör Jánosné sz. Cseter Juliánná dohánygyári munkásnő rk. 27 éves, tüdővész. — Mayer Ernő rk. 4 hónapos, tüdőlob. Szerkesztői üzenetek. H. E. Helyben. B. levelében említett kegyeletes ügyről már volt szó lapunk régebbi számaiban. Kivánságunk teljesedésbe is ment, mint azt mai számunk egy hirében olvashatjuk. Sirius. Szíveskedjék való nevét megírni, továbbá azt, hogy a beküldött szellemi termék vers-e, próza-e vagy micsodás mü ? KÖZGAZDASÁG. Mezőgazdasági érdekeink és a háború. A magyar gazdáknak dec. hó 8.-án Budapesten tartott gyűlései mindenképen megérdemlik, hogy a közfigyelem reájuk terelődjék. Jelentősek voltak a gyűlések első sorban azért, mert beigazolták, hogy a gazdatársadalmi tevékenységet a háború sem szüntette meg. A mezőgazdasági érdekvédelem semmi körülmények között nem szünetelhet a mostani napokban, mert hiszen a mezőgazdaság érdeke egyúttal az ország egyetemes érdekét jelenti. Jelentősek voltak a gyűlések más szempontból azért is, mert beigazolták azt, hogy a nemzet fenntartó elem alapjában veve a mostani világháborút teljes nyugalommal viseli és őszinte bizakodással tekint a háború várható eredménye: a teljes győzelem felé. Pedig hát a legnagyobb áldozatot ebben a háborúban a gazdaosztálynak kell hoznia, a bizakodás tehát azt jelenti, hogy azzal karöltve jár a legmesszebbmenő hazafias áldozatkészség. Ez a körülmény pedig megnyugtatásul szolgál az ország minden lakósára nézve. Az említett gyűléseken egyébként beigazolást nyert az, hogy messzemenő érdekvédelemre, mint mindenkor úgy most is szüksége van a magyar gazdaközönségnek. A hadviselést pillanatnyi elhatározások és a kivitel órájáig titokban tartott intézkedések jellemzik. Háború idején a kormányt és a hadvezetőséget óriási hatalommal ruházzák fel, szinte lehetetlen tehát, hogy itt-ott olyan dolgok is ne történjenek, amelyek sértik az általános mezőgazdasági érdekeket. A lázas sietség e korszakában azonban nagyon könnyű dolog egyes intézkedéseket általánossá kifejleszteni. Már pedig ez a dolog az egész, ország kárára lenne. Ilyenkor kell felemelni aztán tiltakozó és kérő szavukat a mezőgazdasági érdekképviseleteknek, ilyenkor kell nyiltan megmagyarázni, az illetékes köröknek, hogy az általános mezőgazdasági érdekek sérelme árthat magának a hadviselésnek is, épen ezért ott ahol némi hibák vagy célszerűtlen intézkedések történtek, sürgős orvoslásra van szükség, ám ez az orvoslás épen magának a hadviselésnek fog leginkább használni. Ma úgy is különös előszeretettel hivatkoznak a magyar gazdaközönségre. Leszámítva azt, hogy véráldozatban épen a földmivelő nép adja a legtöbbet, jobbról, balról unos-untalan azt hangoztatják, hogy a háború sorsára döntő befolyással van az, vájjon a magyar termőföld tud-e idejében elegendő táplálékot szolgáltatni, egyrészt küzdő katonáinknak. másrészt az ország népének. Tisztában is van azzal minden magyar földmivelő, hogy milyen jelentős szerep jutott neki ebben a háborúban. Nem is panaszkodhatunk, ezt a szerepét iparkodik mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel bár, de teljes lelkiismeretességgel betölteni. Vannak azonban egyes vidékek, vannak gazdák, akik még a legnagyobb erőfeszítésük árán sem tudnak megfelelni jelentős feladataiknak. Ezeknek a munkáját kell megkönnyíteni. Gondoskodni kell egyrészt a földnél nélkülözhetetlen munkaerők pótlásáról, gondoskodni kell, főleg azokon a vidékeken, ahol az igaerőt a hadviselés céljaira elvonták, ez utóbbinak a pótlásáról. Gondoskodni kell arról is, hogy a termények ára lépést tartson a rá fordított munkával, gondoskodni kell arról is, hogy a mezőgazdaság üzéséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetetlen anyagok és eszközök a háború okozta forgalmi zavarok dacára, kellő időben rendeltetési helyükre jussanak. Ha mind ez megtörténik, az esetben számíthatunk arra, hogy mig ez a titáni küzdelem tart, nemcsak az ország, de a harcoló katonák élelmezése is biztosra vehető. Hogy azonban a gazdaközönség elérhesse mindazt, amihez joga van arra mostanában, amikor a különböző érdekek amúgy is a rendesnél jóval nagyobb erővel keresik az érvényesülést, csakis úgy számíthatunk, ha a mezőgazdasági érdekek leghivatottabb védelmezői helyükön vannak és folytatják a béke idejében sem kicsinyelhető munkájukat. Az a körülmény, hogy a gazdatársadalmi szervezetek most sem alszanak, hanem mint a lezajlott gazdagyülések is mutatják,, állandóan ébren vannak, megnyugtatásul szolgálhat az ország minden gazdájára nézve. A gyors intézkedések folytán természetszerűleg bekövetkezett sérelmek mielőbb orvoslást fognak nyerni, előrelátó gondoskodástörténik továbbá arról, hogy többé sérelmek sem földúljanak elő.