Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-01 / 9. szám

2. PAPA ES VIDÉKE 1914 március 15. »Leányegyesület« estélyén történt, hozzá még a -»Kaszinó« helyiségében ért a támadás bennünket, tehát onnan és ott, ahol és ahon­nét egyáltalában nem vártuk volna. Hozzá még tiszteletjegyet küldött az egyesület veze­tősége, hogy magam is végighallgassam, mint szapulnak bennünket. Ezzel a cseppet sem ízléses conferálásával Halmi Bódog a lehető legrosszabb szolgálatot tette a »Leányegye­sület«-nek, ahol magam is nem egyszer, sőt e lap munkatársai is; szívesen szerepeltek. Egyébként, mint utólag értesültünk, a »Leány­egyesület« választmánya sem azonosítja ma­gát Halmi Bódog kirohanásával és a meg­történtek felett rosszalását fejezte ki csütör­töki ülésében. Az est fénypontjai Klein Erzsi és dr. Fehér Dezsőné, valamint a zenetrió voltak. Klein Erzsi igen csinosan énekel, szép hang­gal rendelkezik, melyhez kitűnően simult dr. Fehér Dezsőné ügyes zongorakisérete. A zenetrió is nagy hatással játszott, különösén Wolf és Fábián igazi zenetehetségek. Nagyon tetszett még a vígjáték, melynek szereplői Fuchs Elza, Kovács Juci, Koritschoner Ilus, Neumannn Margit, Schönfeld Piroska, Sauer Oszkár és Ösztreicher Viktor megérdemelték a sok tapsot, amellyel a közönség adózott játékuknak. Enzbrúder Dezső fejlődő tehet­ség, akiből lehet kitűnő zongorista, ha tanul és az eddigi tudásában nem bizza el magát. A »Pápai Takarékpénztár« közgyűlése. — 1914 február 25. — Mult szerdán délután tartotta meg a legrégibb pénzintézetünk szokásos évi közgyűlését a pénzintézet tanácstermé­ben. Résztvett a gyűlésen 39 részvényes 2276 részvénnyel 221 szavazattal. Kar­lovitz Adolf elnök szép hatásos beszéd keretében röviden vázolta az intézet mult évi működését, mely a rossznak mondott s tartott gazdasági év dacára is elég szép eredménnyel végződött. A megjelentek hosszan tartó meleg ováció­ban részesítették az intézet agilis elnö­két. Tárgyalta a közgyűlés az igazgató­ság és felügyelő-bizottság mult évi jelentését, mely szerint a mult évi tiszta jövödelem 227,404-52 K volt, amely­hez hozzászámítva az 1912-ik évi jövö­delem maradványát, 1,661*83 K-át; az intézet rendelkezésére álló nyereség ösz­szege 229,066*35 K. A tartaléktőkéhez csatolták a jövödelem 10%-át, 22,740'45 K-át; az igazgatóság, elnök, alelnök, ügyész, főkönyvelő és pénztáros jutalé­kára a jövödelem 19V2%-át, 44,343*88 K-át; a felügyelő-bizottságnak 3,200 K-át; osztalékra 5000 drb 200 K név­értékű részvény után részvényenként 16 K-át (8%); különleges tartalékalapra 15,264-37 K-át; házépítési-alapra 40 ezer K-át; nyugdíjalapra 10 ezer K-át; tisztviselők és szolga jutalmazására 7,200 K-át; jótékony célra 2,000 K-át és végül a jövő évi számlára átvitt marad­vány 4,317 K 65 í. Az intézet vagyona ez időszerint 1.851,778*81 K-a. Az in­tézet mindenkor hivatása magaslatán állott és nem számítva a város részére nyújtott kedvező kamatlábú kölcsönö­ket, amellyel ha közvetlen nem is, de közvetve a város nagyközönségét szol­gálta; alapítása óta 1912-ik évig jóté­kony célra 94,270 K-át áldozott, ami már maga egy egész vagyon. Az alap­szabályok 39. §-ának c. pontját olyké­pen módosították, hogy az igazgatóság »legalább 10 és legfeljebb lg igazgató­sági tagból áll«. A módosítás értelmé­ben az igazgatóságot néggyel szaporí­tották és így az elnök 14 igazgatósági hely betöltésére rendelte el a szavazást; szavazatszedő elnöknek felkérte Sült József kir. közjegyzőt. Szavazott 32 részvényes 196 szavazattal. Igazgatósági tagokul megválasztattak: Baranyay Fe­renc dr., Berecz János, Faragó János dr., Fischer Gyula, Kiss Tivadar, Kövi József dr., Nagy Vilmos, Piatsek Gyula, Rechnitz Ede, Saáry Lajos, Saáry Tibor dr., Steiner József dr., Tauber Sándor és Wajdits Károly. A felügyelőbizott­sági tagok választásánál szintén 32 rész­vényes szavazott 196 szavazattal, mely­ből a felügyelő-bizottság volt tagjai Antal Géza dr. orsz.-gyűlési képviselő, Galamb József, Krausz József N. és Steiner Ignác kapták meg az összes szavazatokat. A választások után Bara­nyay Zsigmond mondott köszönetet a részvényesek nevében az igazgatóság­nak, felügyelőbizottságnak, elnökségnek és az összes tisztviselőknek azért a becsületes, lelkiismeretes munkásságért,, amely lehetővé tette, hogy a rossz gaz­dasági év dacára is fényes eredménnyel zárták le az üzleti évet. Végül még Karlovitz Adolf elnök köszönte meg az: újonnan megválasztott igazgatósági és felügyelőbizottság nevében a kitüntető" bizalmat és az ülést ezzel bezárta. Pasztellek. XII. Két ablakon nézett be az élet egy szobába. A fagyos, hideg téli élet. Künn csak hó és jég. Még a napsugár is megfa­gyott, vagy legalább is nem engedte látni, nem engedte érezni, cselekedni., a lényegét alkotó, lüktető erőt. A meleget. Mert a tűz az élet. Mert a tüz a minden. S benn a szobában, hová az élet két ablakon át néz, csak hideg volt minden. Hideg és csöndes. A függönyök, a csipkés, krémszínű függönyök mozdulatlanul hullottak a parkettig. Az asztal, a székek, a cimbalom, mind olyan csöndes volt. A könyvek némák. A képek, mint a hideg napsugarak . . . Csak a kályha felől hallatszott a zaj. Sejtel­mes zúgás. Ahogyan csak a vér tud még zúgni. Ahogyan csak a vér muzsikáját hallja az ember. Az életét. Bele súg valamit a kály­hába a világ lelke. A hosszú kémény nagyon érzékeny fül. S a hallott hangok a kályha aszbeszt ajtaján, a tüzes szemén parázslanak. Mert a külső szellő hoz életet a hamuban fuldokló szikrának. S a szikra előbb ragyogni, majd lángolni kezd. Jaj a szénnek, ha útjába áll! Jaj a szénpor bilincseinek, ha elzárja tőle az életet hozó levegőmozgást. A lélegzést. Haragszik a szikra. Titokban, de erővel kezd dolgozni. Bosszút áll mindenen, mi útjába kerül. Ahogyan csak a tüz tud dolgozni. Ahogyan csak a tüz tud bosszút állni. Meg a vér. Mert, mikor már felgyülemlett a szikra nagy haragja, mikor már vörösre izzott az aszbeszt szem, kitör az indulat. Kivágja az ajtót s egy nagy, tompa dörrenés mutatja, hogy az életet nem lehet a tűztől elzárni. Azok egymásra vannak utalva. Mert a tüz az élet. S a tűznek levegő kell. A tüz nem tud pihegni. Az vagy él és rombol, vagy meghal. S annak a szobának, hova az élet két abla­kon át néz, örökégő volt a kályhája. S a vörös tüzfény esténként vörösre festett min­den bútort. Vörösre, mint a harcos vér. S hallatszott örökké a sejtelmes zúgás. Ahogyan még csak a vér tud zúgni . . . XIII. Pihegő asszony könyököl kis disz­asztalra. Szemben a kályhával. A kályha vöfös fényt szóró aszbesztos ajtajával. Két tenyerébe fogja arcát. Csak orra, szemei és homloka láthatók. No, meg homlokára, sze­meire, vállára s karjaira leomló éjfekete haja. Mintha hajából kelne a szoba sötétsége. Vagy mintha a sötétség, a feketeség ült volna szép fejére. S nagyon nyomná. Még szemébe is könnyet erőltetne. S fejét körülfogja a kályha vörös fénye. De elakad a szemgöd­röknél. S éjjeli árnyék üli meg a szemeket. Csak a lehulló könnyeken csillog meg néha a tüz. S hideg a fájdalom. Szinte mozdulat­lan egész teste. Sárga pongyolája sejtelmes árnyékú ráncokat vet. S az árnyékok a dere­kát fogják körül. S a sejtelmek háta mögött leselkednek .. . . Az. egész alak életét, moz­gását,. pihegését alig árulja el valami. A le­hulló könnyekben megvillanó tüzfény. Hullik a tüz. Hullik a szemekből. Vizesen, le az asztal durva terítőjére s az elissza. Aztán az árnyékok is-mozognak.. Idegesen. Rángatózva. Amint a nehéz zokogás némán rázza a tes­tet. Amint a mell, a csipő, a vállak megre­megnek. S fut ilyenkor a titkos sejtelem. Menekül ilyenkor az árnyék. Vagy csak ját­szik a ruha redőin ? Vagy talán hódítani és bódítani akar? Talán a szívbe is be akar tolakodni? Nem elég, hogy a fejet megülte s a szemek környékén megtelepedett és könnyet lacsart? Mert a szemekben csak úgy ragyoghat a sejtelmek harca idején a tüz, ha a kályha fénye megvillan a könnyekben. S aztán lehullik. Ilyenkor csak az árnyékok­nak szabad futkosni a ruha redői közt. Ott, hol a tüzfény nem festi narancssárgára a női ruhát. Mikor a zokogástól megremeg az az egész kosztüm . . . Mikor a sejtések ural­kodnak . . . Ele. HIRER. — Személyi hirek. Thuróczy Kornél, az irgalmasrend tartományi főnöke a mult szerdán városunkba érkezett, ahonnan egy napi tartózkodás után visszatért székhelyére, Budapestre. — Dr. Vadnay Szilárd kir. taná­csos, vármegyei tiszti főorvos március 2.-án, hétfőn városunkba érkezik, hol az irgalmasok rendházának vendége lesz. — Közg-yülés. A Kat. Kör március 8-án, azaz jövő vasárnap tartja közgyűlését 4 órai kezdettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom