Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-02-22 / 8. szám

4. PAPA ES VIDÉKE. 1914 február 58. senyes termelési rendszer borzalmait és beleállították a világba a történelmi materializmus elveit, amelynek gyakorlati érvényesítésére a demokrata szociálizmus vállalkozott. S bár azóta a viszonyok a munkásokat illetőleg tetemesen javultak: mégis folyton szaporodnak azoknak a milliói, akik Marx elveire esküsznek s kiengesztelhetetlen gyűlölettel vannak eltelve a ma »uralkodó« osztályok iránt és csak alkalomra várnak, hogy a rablás és gyilkolás utján igyekezzenek az elveket tettre váltani. Biztatja őket s az aggódókat megnyugtatja maguknak a »tőkés« osztályoknak az eljárása, akik szintén sem Istent, sem jogot, sem erkölcsöt, sem emberi érzést nem tekintenek, amikor üzleti előnyről van szó. Ha nekik szabad így — hát nekünk is! Es igazuk van — látszólag! Nem lehet ugyan tilos dolgot megengedettnek tartani azért, mert mások megteszik: de az is igaz, hogy furcsa dolog a munkásokkal szemben a jogra és igazságra hivatkoznia annak a társadao o lomnak, amely maga ezeket egyáltalán nem respektálja és az ilyen irányú törekvéseket nem támogatja. Vagy ki ne tudná, hogy a keresztény életnézet a forradalmi szociálizmus helyett keresztény alapon álló szociálizmussal akarja az ipari munkásság jogait biztosítani. De ki ne tudná azt is, milyen csekély vagy éppen semmi rokonszenvet sem árul el a mai társadalom e mozgalommal szemben! Mult vasárnap volt a ker. szociálistáknak a nagygyűlése Budapesten, amelyen Giessvvein Sándor dr. elnökölt. A társadalom alig vett róla tudomást. Ső maguk a hasonló irányú egyéb ker. szervezetek sem törődtek vele. * Szomorú látvány a t-ársadalom nemtörődömsége. Azt hiszi, hogy a forradalmi szociálizmus ellen csak a papoknak kell küzdeniök, mivel egyenlőre csak azokra irányul a gyűlölet. Pedig a saját fennmaradásának kérdéséről van szó, mint azt a fenntebbi kitörések nyíltan elárulják! Hogy a társadalom nem siet minden erejével a ker. szociálizmus támogatására, mint amely egyedül szállhat szembe a forradalmi törekvésekkel: ez a francia forradalom előtti időket juttatja eszünkbe. Akkor a szalonokból a főurak az ablakon át dobálták az utcára a bonbonokról a papirost, amelyekre í forradalmi felírások voltak nyomtatva. — Maguk segítették etö a veszedelem növekedését, amelynek áldozatai is ök lettek . . . Mátrai Guidó. A Pápai Vöröskereszt-Egylet víg estélye. — 1914 febr. 14.-én. — Nem szépen elrendezett, hallgatag széksorok vártak bennünket a Griff-szálíó nagytermében, hanem föl-alá hullámzó, nagy csoportokba verődött vígkedvű publikum, mely kíváncsian várta a fejleményeket. Tudtuk, hogy nem hangverseny lesz, még csak határozott műsorú tréfás est sem, hanem valami vásári jelenet van készülőben tarkábbnál-tarkább sokadalommal; erre engedett következtetni a csacska hír értesítésén kívül az a néhány sátor is, melyek ekkor még gazdátlanul simultak a nagyterem falához. Fél kilenckor már benépesült a néha nagyon tágas, de ezúttal szűknek bizonyult terem, megkezdődhetett a felvonulás, melyben változatos jelmezek, jól maszkírozott alakok gyönyörködtették, mulattatták a nézőket. Ott volt Göre Gábor, Durbints sógor, Kátsa cigány; nem maradhattak el a vásár falusi legényei és parasztlányai; ott láttuk a Uártyavető cigányasszonyt tarkaruhájú, pénzzel és gyöngyökkel teleaggatott cigányleányok kíséretében; elvonultak előttünk a ciíra tót menyecskék, az örökké mókázó bohóc, a sípoló perecesinas, a jótorkú vásári kikiáltó és sok más, úgyhogy azt sem tudta a kíváncsi szem, melyiket nézze. A sátorok, bódék is csakhamar benépesültek, életet nyertek. Az egyik sátorban szebbnél-szebb virágok pompáztak, a másikban mézeskalácsból készült szivek, lovaskatonák és kardok vártak eladásra, egy harmadik sátort pedig a cigányok íoglaltak le. A gyorsfényképész is megkezdte munkáját; elég olcsón adta a képeket, a leghűebbeket, mert hiszen zsebtükör volt valamennyi. A korcsma táján szomjas vásárosok szorongtak s bizony még pezsgőt is kaphatott, akinek esetleg jól beütött a vásár. De legtöbb publikumot a vásári bódé gazdája toborzott össze. Innen hangzott el Göre Gábor (Hajnóczky Árpád) sikerült megnyitó szózata is, nem csoda tehát, ha mindenki ide tódult. A kikiáltó állandó kacagás közt sorolta el a »panoptikum« nagyritkaságú látnivalóit, melyek közül közbé-közbe be is mutatott néhányat. Igen szép látvány volt a 8 hölgytől bemutatott fátyoltánc, a japán jelmezben levő Tóth Annus éneke, bár a vásári zaj miatt inkább csak a körülállók élvezhették. Majd Weisz René (szüfrazsett) vonult be kíséretével és előadta a feminista mozgalom programmját, mellyel leginkább Göre TARCA. Vágyak szekerén. Zörögve, robogva ragad az élet kóborló vágyak cigány-szekerén, — beburkolózott, távoli erdők tűnnek, futnak, jönnek elém. Belőlük titkok morajlása hallik: Fonnyadó lombok imát susognak, nappal az éjhez, éjjel a naphoz s vágyat szőnek az álmoknak. Az erdők után lángos köduszály leng: piros tüzébe szórom az álmom, piros tüzébe szórom a könnyem és rohanok halaványon. Zörögve, robogva ragad az élet kóborló vágyak cigány-szekerén. Martonfalvay Imre. Párisi élet. — Franciából fordította: M. E. — Felesleges. — A férj: Kedvesem, ha nem jönnék haza ebédre, telegrammot küldök. — A nő: Felesleges, már olvastam; megtaláltam a zsebedben. Vizsgán. — Lássuk csak, ki uralkodott Oroszországban a napoleoni hadjáratok idején ? — Igen nagy hideg uralkodott. Eles/álás. — Kedves bátyám, nehéz szívvel jövök önhöz. — Es könnyű erszénnyel. A házasságközvetítőnél. — Az ügynök: Ez a fiatal svájci hölgy rendkivül gazdag, ez az olasz pedig nagyon szép. — A kliens: Nem volna kapható egy olasz-svájci ? Nehéz idők. — Hölgy a koldushoz: Hogyan, ön ma béna, holott a napokban vak volt? — A koldus: O asszonyom, manapság a közönség a változatosságot kívánja. A pumpoló. — Hiában jösz ismét, nem adok kölcsön többé, meghaltál rám nézve. — Nos hát, egy koszorút csak adnál a koporsómra. Előlegezz ennek az árából 5 frankot. Jó szív. A nagymama az erdőben sétál a bebével. — Mondja csak nagymama, ha most a farkas hirtelen előugrana? — Megvédenélek kicsikém. — Akkor jól van; amíg.téged megenne, addig én elfutnék. Előnyös vétel. — Mit, 80 frank egy fűző? Ez sok. — Csak látszólag asszonyom! Asszonyom igen hamar visszakapja a pénzét, mert ha valaki ilyen fűzőt hord, az nem tud többé enni. Fogorvosnál. — Terringettét! Ön egy ép fogamat húzta ki. — Ne bosszankodjék uratn! Ki tudja előbb-utóbb nem romlott volna-e meg ez is. Modern cselédek. — Meg vagy elégedve a helyeddel ? — Ma még nem tudok határozottan nyilatkozni; tudod az első időben az asszony mindig csupa nyájasság.