Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-02-08 / 6. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 február 15. tartozik és így nincs módjában, hogy abba beleavatkozzék. Ló'wy László dr. szerint a véderő szaporítása alkalmával hasson oda a polgármester, hogy városunk is kaphasson legalább egy ezredet. Mészáros Károly polgármester megígérte, hogy az interpelláló kívánságához híven érdeklődik az ügy iránt és ha szükségét látja akár deputációt is szívesen vezet a honvédelmi minisztériumhoz, sőt a bécsi hadügyminisztériumhoz is. Barthalos István felhívja a közgyűlés figyelmét arra a mozgalomra, amely Székesfehérváron az utóbbi időben megindult azzal a határozott szándékkal, hogy városunkat érintő Grác — Szombathely—budapesti gyorsvonat Sz.-fehérváron át közlekedjék. Amenynyiben ez megvalósulna, városunkat érzékenyen érintené. A polgármester megígérte, hogy tudakozódni fog ez irányban a kereskedelemügyi minisztériumban és szükség esetén mindent elkövet, hogy rajtunk sérelem ne essék. Lippert Sándor az utcai csatornák közepébe állított villanyoszlopok elhelyezését sürgette, amit a polgármester meg is igért. Szvoboda Vencel hagyatéka. Néhai Szvoboda Vencel, volt v. tanácsos hagyatékáról, amelynek legnagyobb részét jótékony célra hagyta, az alapító leveleket bemutatta a városi tanács, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Scblick-féle gépgyár fellebbezése. A Schlick és Nocholson gépgyártól a vágóhíd felszerelésének késedelmes felszereléséért a városi tanács visszatartott 3800 koronát. A nevezett gyár a késedelmezésért Geiringer Károly építővállalkozót okozza és így a v. tanács határozatát megfellebbezte. A közgyűlés mind a kettőtől visszatartja az óvadékot mindaddig, mig egymás között el nem döntik, hogy kit terhel a felelőség a késedelemért ? Tüzifatelep létesítése. Roppant szorult helyzetben vannak azok, akik nyár folyamán, tehát még idejében nem tudjak magukat olcsó tűzifával ellátni. A kemény tél idején kénytelenek drága pénzért megvenni a tüzelőanyagot, ha nem akarnak dideregni, fagyoskodni. Igen sokan — pénz hiányában — kénytelenek ez utóbbit választani. Valóságos áldás lenne tehát, ha a város a rettenetes magasra szökött faárak ellensúlyozásáról gondoskodna. Ez irányban több pápai lakos aláírásával kérvény érkezett a képviselőtestülethez. Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, városi képviselő szólt először ehhez a tárgyhoz. Indítványozta, hogy ne csak tűzifát szerezzen be a város, hanem kőszenet is árusítson. Muli József elvtárs, v. képviselő hozzájárult, hogy saját szavaival éljünk »a mélyen tisztelt püspök úr« indítványához. A közgyűlés magáévá tette ezt a maga nemében ritka fontosságú ügyet és határozatilag kimondotta, amennyiben még ez év folyamán nem volna lehetséges a tüzifaraktár felállítása, kőszénraktárt mindenesetre létesít, ami annál is könnyebb, mivel a polgármester a villanytelep számára a környei bányából rendelt 600 mm. szenet, melyből néhány száz mm-át a közönség rendelkezésére fog bocsájtani. Acsád - görzsönyi-út jókarba helyezése. Egy év óta alig van közgyűlés, amelyen ne foglalkoznának az Acsád — görzsönyi úttal és mégis maradt minden a régiben. Meg kellett várnunk, mig az alispán leiratban utasít bennünket, hogy a nevezett utat haládéktalanul helyezzük jókarba. A mérnöki hivatalunk számítása szerint 10 ezer egy néhány száz koronába kerülne az építménnyel a nevezett úttest rendezése. A város gazdája azonban »lelicitálta« a mérnöki hivatalt és 3040 korona költséggel akarja a nevezett utat járhatóvá tenni. A v. képviselőtestület természetesen ez utóbbi javaslatot fogadta el és egyúttal kimondotta a birtokon kívül való fellebbezést is. Városi főorvos kérelme. Cseh-Szombathy László dr. városi főorvos azzal a kéréssel járult a képviselőtestület elé, hogy 16 éves körorvosi működését számítsák be a nyugdíjába. Barthalos István a méltányosság szempontjából hozzájárul a kérelemhez már csak azért is, mert nincs még egy olyan hivatalnok, aki annyira a humanizmus szolgálatában állana, mint az orvos. Gyurátz Ferenc püspök, városi képviselő a lehető legmelegebb méltánylásban részesíti a kérelmet. Városunk és vidékének egészségügyét szolgálta a v. főorvos eddig is, méltányos tehát, hogy a képviselőtestület ne zárkózzék el mereven a kérelem elől annál is inkább, mivel a főorvos hajlandó, nyugdíjjárulékát visszamenőleg a kamatoskamatokkal együtt befizetni. Molnár Kálmán felemlítette a jelenlegi városi tisztviselők több tagját, akiknél szintén nem számították be előző szolgálataikat Az áll. választmány határozatát fogadja el. Steiner József dr. nyugalmazott v. főorvos szólt az előző évek beszámítása ellen. Megleckéztette a pénzügyi bizottságot. Hosszú szolgálata alatt vele szemben sem voltak semmiféle méltányossággal, igaz, hogy nem is kérte. Kőrös Endre dr. magasabb erkölcsi nézőpontból bírálja a kérelmet a képviselők folytonos zajongása közepette. Visszautasította Steiner József ny. v. főorvos vádjait. Egyébként is minden emberi számítás szerint csak haszna lehet a városnak abból, ha a főorvos visszamenőleg befizeti nyugdíjjárulékát, mert abban az esetben, ha az országos orvos-nyugdíjintézmény életbelép, felveszik a leszámított idejével együtt és a városnak megmarad az általa befizetett nyugdíjjárulék. Varga Rezső vakmerőnek tartja akkora méltányosság feltételezését, hogy a képviselőtestület alig 3 évi működés után beszámítson valakinek 16 évet. Várja meg, amig az uj nyugdíjszabályzat visszajön a minisztériumból és annak a keretében amennyire csak lehet, méltányossággal lesznek iránta. Győry Gyula dr. szintén Varga Rezső álláspontját teszi magáévá. Ezzel a vitát be is zárták. Gyurátz Ferenc püspök halotti csendben, energikusan távolította el magától Steiner József dr. vádjait, mire Mészáros Károly polgármester alkalmat akart adni Steiner Józsefnek, hogy szavait megmagyarázza és ha sértett, a sértetteket megkövesse, de Steiner József dr. nem fogadta el az udvarias felhívást és így Mészáros Károly polgármester kénytelen volt rendreutasítani. Végül még Barthalos István utasította vissza a személye ellen intézett gyanúsítást. Steiner József dr. reflektált a visszautasításokra, mire a képviselőtestület szavazattöbbséggel elutasította a főorvos kérelmét, hajlandó azonban az új nyugdíjszabályzat jóváhagyása alkalmával újból tárgyalni. Kisebb ügyek. Krancsák József pénztári ellenőrt 3 hónapra szaDadságolták. Elfogadták a tüdőbetegek gondozó és segélyező-intézet alapszabályait. 3120 koronáért egy duplasoros számleiró- és összeadógépet szereznek be. A 7 éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapjának 1913-ik évi számadását jóváhagyták. Végül a köztisztaságról és a házi szemét kifuvarozásáról szóló szabályrendeletet egyenlőre levették a napirendről. Zs. S. Az élő pasztell. Megrajzolta az élet a VI. pasztellt. Virágzott az a gyönyörű, napfényes kert egy boldog apa és egy szerető anya szívében. A liliomok, a dáliák, a ciklámenek és hajnalkák, orgona virágok minden boldogsága, minden életereje élt bennük. És egy gyöngéd, szép 10 éves gyermeklélek íelé fordult. Nekik az a gyermeklélek a jövő, az álmok megvalósítója volt. Pótolta a másutt megcsalódott reményt. De aztán jött a naplemente. De aztán megremegett az a szivekben összehordott virágerdő. De aztán kilépett az a fekete, leeresztett szárnyú, éjfekete hajú,kegyetlen szemű alak az orgonabokor árnyékából. Most még görcsösebben szorította mellén a ruhát, mert talán már neki is fájt, hogy egy életet, egy álmot akar eltiporni. A szivét el kellett takarnia, hogy észre ne vegyék remegését. A sors neki ezt a munkát tűzte ki. Neki sorsa, hogy napsugarak, virágok, álmok feküdjenek lábainál. S itt oda hullottak az álmok . . . »Meghalt egy kis diák-gyerek«. Az első osztály tiszta jeles tanulója volt. S tanár akart lenni. Társai szerették . . . S kedden délelőtt remegni láttam az osztályt. S kedden délelőtt a mindig mosolygó gyermekarcok kémlelő szemekkel néztek reám. Nem mosolygott egy sem, mikor az utcán megláttak. S én kiolvastam, kinéztem szemükből, hogy ők meglátták azt a fekete, leeresztett szárnyú, éjfekete hajú, kegyetlen szemű alakot, mikor a virágokat tépte. S letépte közülök is a legszebbet. Fojtogatta őket a sirás. Csak egy szó kellett volna és sirva íakad az osztály. Alig mertem szólni róla még másnap is előttük, én is elsírtam volna magamat. Igazán virágtépés volt ez. Hogyan várta a szombatot, a január 31.-ét! Régóta számította, s fokozódott öröme, hogy már csak kétszer, már csak egyszer kell aludni a bizonyítványok kiosztásáig. Majd eljött a szombat. Gyöngélkedett. Iskolában jött rá a baj. De kivárta a bizonyítványok kiosztását. Maga akarta megvinni a szülői szivek virágos kertjébe a reménységet. Erőt adott neki az öröm. Még másnap is láttuk . . . Aztán jött a láz. Erősen, kíméletlenül.