Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-02-08 / 6. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 február 15. tartozik és így nincs módjában, hogy abba beleavatkozzék. Ló'wy László dr. szerint a véderő szapo­rítása alkalmával hasson oda a polgármester, hogy városunk is kaphasson legalább egy ezredet. Mészáros Károly polgármester meg­ígérte, hogy az interpelláló kívánságához hí­ven érdeklődik az ügy iránt és ha szükségét látja akár deputációt is szívesen vezet a honvédelmi minisztériumhoz, sőt a bécsi hadügyminisztériumhoz is. Barthalos István felhívja a közgyűlés figyelmét arra a mozgalomra, amely Székes­fehérváron az utóbbi időben megindult azzal a határozott szándékkal, hogy városunkat érintő Grác — Szombathely—budapesti gyors­vonat Sz.-fehérváron át közlekedjék. Ameny­nyiben ez megvalósulna, városunkat érzéke­nyen érintené. A polgármester megígérte, hogy tudakozódni fog ez irányban a keres­kedelemügyi minisztériumban és szükség ese­tén mindent elkövet, hogy rajtunk sérelem ne essék. Lippert Sándor az utcai csatornák közepébe állított villanyoszlopok elhelyezését sürgette, amit a polgármester meg is igért. Szvoboda Vencel hagyatéka. Néhai Szvoboda Vencel, volt v. taná­csos hagyatékáról, amelynek legnagyobb ré­szét jótékony célra hagyta, az alapító levele­ket bemutatta a városi tanács, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Scblick-féle gépgyár fellebbezése. A Schlick és Nocholson gépgyártól a vágóhíd felszerelésének késedelmes felszere­léséért a városi tanács visszatartott 3800 koronát. A nevezett gyár a késedelmezésért Geiringer Károly építővállalkozót okozza és így a v. tanács határozatát megfellebbezte. A közgyűlés mind a kettőtől visszatartja az óvadékot mindaddig, mig egymás között el nem döntik, hogy kit terhel a felelőség a késedelemért ? Tüzifatelep létesítése. Roppant szorult helyzetben vannak azok, akik nyár folyamán, tehát még idejé­ben nem tudjak magukat olcsó tűzifával el­látni. A kemény tél idején kénytelenek drága pénzért megvenni a tüzelőanyagot, ha nem akarnak dideregni, fagyoskodni. Igen sokan — pénz hiányában — kénytelenek ez utób­bit választani. Valóságos áldás lenne tehát, ha a város a rettenetes magasra szökött fa­árak ellensúlyozásáról gondoskodna. Ez irány­ban több pápai lakos aláírásával kérvény érkezett a képviselőtestülethez. Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök, városi képviselő szólt először ehhez a tárgyhoz. Indítványozta, hogy ne csak tűzifát szerezzen be a város, hanem kőszenet is árusítson. Muli József elvtárs, v. képviselő hozzá­járult, hogy saját szavaival éljünk »a mélyen tisztelt püspök úr« indítványához. A köz­gyűlés magáévá tette ezt a maga nemében ritka fontosságú ügyet és határozatilag ki­mondotta, amennyiben még ez év folyamán nem volna lehetséges a tüzifaraktár felállítása, kőszénraktárt mindenesetre létesít, ami annál is könnyebb, mivel a polgármester a villany­telep számára a környei bányából rendelt 600 mm. szenet, melyből néhány száz mm-át a közönség rendelkezésére fog bocsájtani. Acsád - görzsönyi-út jókarba helyezése. Egy év óta alig van közgyűlés, ame­lyen ne foglalkoznának az Acsád — görzsönyi úttal és mégis maradt minden a régiben. Meg kellett várnunk, mig az alispán leirat­ban utasít bennünket, hogy a nevezett utat haládéktalanul helyezzük jókarba. A mérnöki hivatalunk számítása szerint 10 ezer egy né­hány száz koronába kerülne az építménnyel a nevezett úttest rendezése. A város gazdája azonban »lelicitálta« a mérnöki hivatalt és 3040 korona költséggel akarja a nevezett utat járhatóvá tenni. A v. képviselőtestület természetesen ez utóbbi javaslatot fogadta el és egyúttal kimondotta a birtokon kívül való fellebbezést is. Városi főorvos kérelme. Cseh-Szombathy László dr. városi fő­orvos azzal a kéréssel járult a képviselőtes­tület elé, hogy 16 éves körorvosi működését számítsák be a nyugdíjába. Barthalos István a méltányosság szem­pontjából hozzájárul a kérelemhez már csak azért is, mert nincs még egy olyan hivatal­nok, aki annyira a humanizmus szolgálatában állana, mint az orvos. Gyurátz Ferenc püspök, városi képvi­selő a lehető legmelegebb méltánylásban ré­szesíti a kérelmet. Városunk és vidékének egészségügyét szolgálta a v. főorvos eddig is, méltányos tehát, hogy a képviselőtestület ne zárkózzék el mereven a kérelem elől annál is inkább, mivel a főorvos hajlandó, nyugdíjjárulékát visszamenőleg a kamatos­kamatokkal együtt befizetni. Molnár Kálmán felemlítette a jelenlegi városi tisztviselők több tagját, akiknél szin­tén nem számították be előző szolgálataikat Az áll. választmány határozatát fogadja el. Steiner József dr. nyugalmazott v. fő­orvos szólt az előző évek beszámítása ellen. Megleckéztette a pénzügyi bizottságot. Hosszú szolgálata alatt vele szemben sem voltak semmiféle méltányossággal, igaz, hogy nem is kérte. Kőrös Endre dr. magasabb erkölcsi nézőpontból bírálja a kérelmet a képviselők folytonos zajongása közepette. Visszautasí­totta Steiner József ny. v. főorvos vádjait. Egyébként is minden emberi számítás szerint csak haszna lehet a városnak abból, ha a főorvos visszamenőleg befizeti nyugdíjjárulé­kát, mert abban az esetben, ha az országos orvos-nyugdíjintézmény életbelép, felveszik a leszámított idejével együtt és a városnak megmarad az általa befizetett nyugdíjjárulék. Varga Rezső vakmerőnek tartja akkora méltányosság feltételezését, hogy a képviselő­testület alig 3 évi működés után beszámítson valakinek 16 évet. Várja meg, amig az uj nyugdíjszabályzat visszajön a minisztérium­ból és annak a keretében amennyire csak lehet, méltányossággal lesznek iránta. Győry Gyula dr. szintén Varga Rezső álláspontját teszi magáévá. Ezzel a vitát be is zárták. Gyurátz Ferenc püspök halotti csend­ben, energikusan távolította el magától Stei­ner József dr. vádjait, mire Mészáros Károly polgármester alkalmat akart adni Steiner Józsefnek, hogy szavait megmagyarázza és ha sértett, a sértetteket megkövesse, de Stei­ner József dr. nem fogadta el az udvarias felhívást és így Mészáros Károly polgármes­ter kénytelen volt rendreutasítani. Végül még Barthalos István utasította vissza a személye ellen intézett gyanúsítást. Steiner József dr. reflektált a vissza­utasításokra, mire a képviselőtestület szava­zattöbbséggel elutasította a főorvos kérelmét, hajlandó azonban az új nyugdíjszabályzat jóváhagyása alkalmával újból tárgyalni. Kisebb ügyek. Krancsák József pénztári ellenőrt 3 hónapra szaDadságolták. Elfogadták a tüdő­betegek gondozó és segélyező-intézet alap­szabályait. 3120 koronáért egy duplasoros számleiró- és összeadógépet szereznek be. A 7 éven felüli elhagyott gyermekek segély­alapjának 1913-ik évi számadását jóváhagy­ták. Végül a köztisztaságról és a házi szemét kifuvarozásáról szóló szabályrendeletet egyen­lőre levették a napirendről. Zs. S. Az élő pasztell. Megrajzolta az élet a VI. pasztellt. Vi­rágzott az a gyönyörű, napfényes kert egy boldog apa és egy szerető anya szívében. A liliomok, a dáliák, a ciklámenek és hajnal­kák, orgona virágok minden boldogsága, minden életereje élt bennük. És egy gyön­géd, szép 10 éves gyermeklélek íelé fordult. Nekik az a gyermeklélek a jövő, az álmok megvalósítója volt. Pótolta a másutt meg­csalódott reményt. De aztán jött a naplemente. De aztán megremegett az a szivekben össze­hordott virágerdő. De aztán kilépett az a fekete, leeresztett szárnyú, éjfekete hajú,­kegyetlen szemű alak az orgonabokor árnyé­kából. Most még görcsösebben szorította mellén a ruhát, mert talán már neki is fájt, hogy egy életet, egy álmot akar eltiporni. A szivét el kellett takarnia, hogy észre ne vegyék remegését. A sors neki ezt a mun­kát tűzte ki. Neki sorsa, hogy napsugarak, virágok, álmok feküdjenek lábainál. S itt oda hullottak az álmok . . . »Meghalt egy kis diák-gyerek«. Az első osztály tiszta jeles tanulója volt. S tanár akart lenni. Társai szerették . . . S kedden délelőtt remegni láttam az osztályt. S kedden délelőtt a mindig mosolygó gyer­mekarcok kémlelő szemekkel néztek reám. Nem mosolygott egy sem, mikor az utcán megláttak. S én kiolvastam, kinéztem szemük­ből, hogy ők meglátták azt a fekete, leeresz­tett szárnyú, éjfekete hajú, kegyetlen szemű alakot, mikor a virágokat tépte. S letépte közülök is a legszebbet. Fojtogatta őket a sirás. Csak egy szó kellett volna és sirva íakad az osztály. Alig mertem szólni róla még másnap is előttük, én is elsírtam volna magamat. Igazán virágtépés volt ez. Hogyan várta a szombatot, a január 31.-ét! Régóta számí­totta, s fokozódott öröme, hogy már csak kétszer, már csak egyszer kell aludni a bizo­nyítványok kiosztásáig. Majd eljött a szom­bat. Gyöngélkedett. Iskolában jött rá a baj. De kivárta a bizonyítványok kiosztását. Maga akarta megvinni a szülői szivek virágos kert­jébe a reménységet. Erőt adott neki az öröm. Még másnap is láttuk . . . Aztán jött a láz. Erősen, kíméletlenül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom