Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-12-25 / 52. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914. december 25. 52. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE. Szépirodalmi, közgazdaság*! és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. A Pápai Katholikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér. Felelős szerkesztő: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap. Kecskés Lajos. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Karácsonyi emberek, karácsonyi nemzetek. — Irta: Prohászka Ottokár. — Karácson}

7 van. A megtestesülés és megváltás angyala leng végig a világon, végig a harctereken is s épen ezek felett hangzik el éneke: »Békesség a földön a jóakaratú embereknek«. O, mily fájós, mély érzés van ez idén a karácsonyi énekben s mily ezredéves vágyak erejével csengzeng végig a földön; az énektől felébred a harcos indulatoktól lefoglalt emberi érzés s minden emberi kebel rezonál a nagy vágytól, hogy: »békesség a földön«, — s azt feleli rá: ó igen, legyen hát békesség, — igazi, mély béke a földön! béke ott lesz s azoknak lesz, kiknek jóakaratuk van. Akkor tehát a béke ugyancsak nem rajtunk múlik, mert nekünk igazán jóakaratunk van. A magyar nép nem támadt meg senkit; meg nem irigyelte senkiét; a háborút nem kívánta, a harcot nem kereste; hanem a háború reá szakadt s a harc reá lett kényszerítve. Elég a magyarnak a maga szép hazája, az Istennek ez a kárpáti körfallal bekerített kertje. Nem kell hozzá több föld, de több áldás a már birtokolt földre, több boldogság és jólét rajta. Az kell neki! A magyar nem szolganép, melyet kancsukával kergetnek a hadba, — a magyar nem kalmárnép, melyet a több arany vágya üz ki tengerekre s más népek nyakára, — a magyar nem Egyiptom, nem Kanada s az Indiák piócája, — ha tehát harcol, harcol szabadságáért, melyet korlátozni, — harcol hazájáért, melyet darabokra szeldelni akarnak. Voltaképen pedig nemcsak ezért harcol a magyarság, hanem küzd és vérzik egy nagy, közös jóért, küzd egész Európa békéjéért. Ez volt régtőlfogva Magyarország eszményi hivatása, ez volt a nemzetnek Istenadta küldetése! Isten erős bástyának, a nyugati műveltség védőfalának, az egész kereszténység határőrének rendelte a magyart. S igy állta meg helyét ezer év óta s igy kell megállnia most, mikor a világháborúban épen azt a régi, nemzeti hivatást kell teljesítenie, melyet Isten bizott rá, hogy ércfala legyen a műveltségnek s hogy áldozatos hősiességével hozza a világra s mindnyájunkra a béke áldásait. Részünkről tehát ez a harc a békéért folyik. Valamint Európa biztonságát s egyensúlyát Magyarország nemzeti léte s szabadsága biztosítja: ugy bizonyos az is, hogy hősiesen kiontott véréből okvetlenül a békesség olajága fakad majd. Bárcsak fakadna már! Bár volna már igazán karácsonyi béke s karácsonyi szent szeretet és öröm a részünk! Reméljük, hogy a jóakarat majd meghozza azt is, még pedig elsősorban a kitartásnak, a kötelességteljesítésnek, a bátorságnak s áldozatkészségnek jóakarata. Ez is jóakarat, csupa jóakarat, még pedig az az erős, acélos jóakarat. Ez kezdet óta meg volt benned s meg van benned ma is vértanú-nemzetem! Törüld le könnyeidet s ne zúgolódjál s ne pörölj a hivatásokat kiosztó s a szolgálatokat megkívánó Istennel. »Isten szüntet meg s alkot országokai«, mondja a próféta; Isten nevel s emel fel ideális hivatások magaslatára nemzeteket. íme, te a Végtelent s terveit szolgálod, ez legyen tudatod, ez dicsőséged is. S mig a nagy, édes béke nem lesz részünk, addig a nagy kötelességteljesítésnek tudata s az Isten szent akaratán való megnyugvásnak fölséges érzete legyen a mi belső, szívbeli békességünk. Ezt a békét kell szivünkbe zárva hordoznunk csatatereken s lövészárkokban is. Ez a béke a Krisztus békéje! Harc és háborúság a világban mindig van s az igazi békét végre is az ember a szivében hordja! Veszteség s szomorúság, özvegység s árvaság a világban mindig lesz, de hát a Krisztus országa, mely az igazi békének országa, nem e világból való s azért azt az igazi, legszentebb s legédesebb békét végre is csak a szellemi világban, a szív harmóniájában, a tiszta lélek énekes érzéseiben lehet föltalálni. Annak ott benn, ott az Istent szerető lélekben van az országa. Ezt a békét Krisztus most is hozza nekünk s nemcsak a programmját adja a karácsonyi énekben, hanem az annak megteremtésére szükséges erőt is adja kegyelmében! Ez az erő a testvérünkké lett Istennek, a köztünk élő s velünk életközösségben álló Megváltónak a szeretete. E szeretetet megérezzük, melegszünk rajta és örülünk neki. E szeretetbe beállítjuk küzdelmes s áldozatos életünket s tudjuk, hogy bármi ér is minket, Isten nem hagy el s a karácsonyi Istenközelséget meg nem vonja tőlünk. E közelség villanyozó s ugyanakkor megnyugtató erejében legyőzzük az erőszakot, le a gyűlöletet s ha sebet is ejtünk és kárt is teszünk ellenségeinkben, akkor is kisér a tudat, hogy a harc kötelesség s hogy a harccal és háborúval magát a harcot és háborút szeretnők, ha lehetne, örök időkre száműzni a földről. Legyen a jóság, legyen a hit, az erény a mi békesLapunk mai száma 10 oldal.