Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-10-18 / 42. szám

340. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 szeptember 27. viselik. 4. Ha viselkedésük közben a háború törvényeit és szokásait szem előtt tartják. Azokban az országokban, ahol a népfölkelés és az önkéntes csapat alkotja magát a hadsereget, vagy legalább is egy részét annak, a népfölkelés és az önkéntes csapat is benne foglaltatik a »hadsereg« megjelölésbe. II. A hadviselő felek fegyveres ereje hadakozó és nem hadakozó részből áll. Elfogatás esetén mind a ketten egyformán követelhetik, hogy úgy bánjanak velük, mint hadifoglyokkal. A hadifoglyok. Ugyanez a második hágai békekonferencia a hadifoglyokról a következő határozatokat hozta: Akik hadifogságba jutnak, az ellenséges kormány rendelkezése alá kerülnek, nem pedig azoknak az ellenséges katonáknak, vagy csapatoknak rendelkezése alá, amelyek őket foglyul ejtették. A hadifoglyok emberséges bánásmódban részesítendők. Pénzüket és egyéb értékeiket nem szabad elvenni, csak fegyverüket, lovukat és azokat az Írásokat, amelyek katonai tartalmúak. A hadifoglyok városokban, várakban, táborokban, vagy más helyeken együttesen tarthatók azzal a kötelességgel, hogy a meghatározott vonalon túl nem távozhatnak és csak akkor zárhatók el, ha föltétlenül szükséges biztossági okok követelik. Az állam a hadifoglyokat, a tisztek kivételével, katonai rangfokozatuknak megfelelő és képességeikhez mért munkákra kötelezheti, ezek a munkáltatások azonban nem szolgálhatnak hadicélokra és nem lehetnek túlságosan fárasztók. Esetről-esetre megengedhető, hogy hadifoglyok közintézmények, vagy magánosok számára pénzért munkát vállalhassanak. Az ellenséges állam is tartozik megfizetni a hadifoglyok munkáját olyan összeggel, illetőleg bérrel, amennyit a saját honabeli munkásnak fizetne. Az a pénz, amit a hadifoglyok munkájukkal keresnek", arra szolgálhat, hogy helyzetüket javítsák, a fönmaradó összeg pedig, amelyből levonandó az ellátás költsége, az övék és szabadulásuk alkalmával nekik kiszolgáltatandó. Az a kormány, amelynek hatalmába kerültek, tartozik a hadifoglyok ellátásáról gondoskodni. Ez az ellátás olyan legyen, aminőt az ellenséges állam a saját hasonló rangú és rendű honabelijének juttat. A hadifoglyok az ellenséges állam törvényeinek, szabályainak és közrendeleteinek alá vannak vetve. Megszökött hadifoglyok, akik ismét fogságba kerülnek, fegyelmi büntetések alá esnek, de csak akkor, ha még nem jutottak vissza saját hadseregük csapatai közé, mert ha igen és így jutottak újabb hadifogságba, szökésükért nem büntethetők. A hadifogoly tartozik igazi nevét és katonai rangfokozatát bemondani. Ha megtéveszti e részben az ellenséges államot, minden kedvezés megvonható tőle. Ha saját hazájának törvényei és szokásai megengedik, a hadifogoly becsületszavát adhatja, hogy nem fog tovább harcolni és ez esetben az ellenséges állam szabadon bocsáthatja, viszont a saját kormánya és hadvezetősége nemcsak nem követelhet, de nem is fogadhat el semminemű hadiszolgáltatást az olyan hadifogolytól, akit becsületszóra engedtek szabadon. (Az osztrák-magyar közös hadsereg és az osztrák és a magyar honvédség hadiszabályai szerint az ellenség hatalmába jutott hadifogoly becsületszóval nem válthatja meg a hadifogságot.) A hadifogoly nem kényszeríthető arra, hogy becsületszóval megváltsa szabadulását, de az ellenséges állam sem tartozik elfogadni a hadifogoly fölajánlott becsületszavát, mert az ilyen szabadonbocsátás jog, de nem kötelesség. Az a hadifogoly, akit az ellenséges állam becsületszóval szabadon engedett, ellenben mégis fegyvert fogott és ismét harcolt hadviselő ellensége vagy annak" szövetségese ellen és közben ismét hadifogságba jut, elveszti azt a kedvezést, hogy mint hadifogollyal bánjanak vele és hadi törvényszék elé állítható. Olyan polgáremberek, akik a hadsereget a harctérre követik, de szorosan véve nem tartoznak a hadviselő sereghez: haditudósítók és más hirlapirók, markotányosok, hadseregszállítók és a többi — ha az ellenség kezébe kerülnek és az szükségesnek látja fogságban tartásukat, joggal kérhetik azt, hogy úgy bánjanak velük, mint hadifoglyokkal szokás, de csak akkor, ha a saját államuk katonai hatóságának Írásával bizonyíthatják ebbeli mivoltukat. Az ellenségeskedések kitörése után a hadviselő államokban, de azokban is, amelyeknek területén hadifoglyokat vesznek fel, tudakozódó irodát kell létesíteni. Ezek az irodák tartoznak minden hadifogolyról jegyzőkönyvet vezetni; ebben feltüntetendő a hadifogoly neve, kora, hazája, illetőségi helye, a katonai rangfokozata, fogságba jutásának napja és minden körülménye, megsebesülése, gyógyításának módja, vagy halálának ideje. Békekötés után ezek a följegyzések k-iszolgáltatandók a hadifogoly kormányának. Ezek az irodák gyűjtik az elhunyt hadifoglyok értéktárgyait, leveleiket, de a csatatéren talált pénzt, értékeket is, amelyeket a háború lezajlása után kiszolgáltatnak a jogosítottaknak. Az irodák kötelessége, hogy támogassák azokat a jótékony intézményeket nehéz munkájukban, amelyek arra a célra alakultak, hogy a hadifoglyok helyzetén megengedett határok közt könnyítsenek. Ezek az irodák közvetítik a hadifoglyok levelezését családjaikkal, de a katonai hatóság ellenőrzése mellett és az irodák közvetítése mellett menő levelet minden állam postája bélyegmentesen szállítja. Jótékony adományok, amelyek bárhonnan is a hadifoglyok részére érkeznek, vámmentesek. Hadifogságba jutott tisztek az ellenséges állam kormányától ugyanolyan összegű zsoldot, illetőleg fizetést kapnak, mint aminőt az ellenséges állam a saját tisztjeinek rangfokozatuk szerint fizet. Ezt az összeget békekötés után az illető hadviselő állam kormánya tartozik megtéríteni az ellenséges állam kormányának. A hadifoglyok szabadon gyakorolhatják vallásukat. A hadifoglyok végrendeletei az ellenséges állam részéről éppen olyan tiszteletben tartandók és végső akaratuk éppen olyan szent, mint az ellenséges honpolgárainak végső rendelkezései. Békekötés után a hadviselő felek tartoznak hadifoglyaikat kicserélni és azokat a legrövidebb idő alatt visszaengedni hazájukba. Kit tekintenek kémnek? Ugyanennek a hágai békekonferenciának a megállapodása a következőképpen szabályozza a háború idején elfogott kémek dolgát, a háború idején elfogott kémekkel való bánásmódot: Kémnek nyilvánítja az egyezmény azt, aki titokban, vagy hamis ürügy alatt az egyik hadviselő fél működési területéről hireket küld vagy hireket küldeni megkisérel azzal a szándékkal, hogy azt az ellenséggel közölje. En nélfogva azokat az egyenruhás katonai személyeket, akik az ellenséges sereg működési területére behatoltak, hogy hireket szerezzenek, nem tekintik kémnek. Hasonlóképpen nem kémek azok a katonák, vagy nem katonák, akik a kapott megbízás értelmében közléseket küldenek nyiltan a saját seregüknek, vagy az ellenséges seregnek. Ezek 1 <özé tartoznak azok", akiket léghajóban küldenek ki hireket vinni, vagy a hadsereg egyes részei között az összeköttetést fenntartani. A tettenért kémet előzetes Ítélkezési eljárás nélkül nem szabad megbüntetni. Az a kém, aki hadseregéhez, amely kiküldte, visszatért, de akit az ellenség fogságba ejt, mint hadifogoly kezelendő és előbb elkövetett kémkedésért nem vonható felelősségre. 10058/1914. iktsz. Hirdetmény. Pápa r. t. város polgármesteri hivatala az 1915. évi tűzifa szükségletre árlejtést hirdet. A szükséglet mintegy 80—100 ölet tesz ki (öle 4 méter hosszú és 1 méter 10 centiméter magas). A szállítás főleg a téli hónapokra aránylagosat! felosztva mindig a hó első felében eszközlendő, nyári hónapokra a szállítás kevesebb. Ajánlat teendők I-ső és II-od oszt. bükkhasáb és első és II. oszt. cserhasáb tűzifára, a városi majorba szállítva; tehető azonban ajánlat vasúti kocsinként Pápa vasúti állomásra is, ez esetben megjelelendő, hogy egy vasúti kocsi tűzifa hány ölnek telel meg, a helyszínére való szállítás mellett beadott -ajánlat előnybe részesül. A tűzifának száraznak, pudvától mentesnek és könnyen felvághatónak kell lenni. A szállítmány ára 1915. évi január 1-től, havonként felvehető. Az ajánlatok pecséttel lezárt borítékban »tűzifa szállításra zárt ajánlat« felirattal ellátva 1914 november lió 6.-án, délután 4 óráig a polgármesteri iktató hivatalnál nyújtandók be. A beérkezett ajánlatok folyó évi november hó 7.-én, délelőtt 9 órakor a városi tanácsülésben bontatnak fel. A szállítás odaítélése alkalmával a városi tanács óvadékot köthet ki. A szerződés készítési költség, továbbá II. és III. fokú nyugtabélyeg szállító céget terheli. Pápa, 1914. évi október hó 12.-én. Mészáros Károly polgármester.