Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-10-11 / 41. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 október 11. igazgatójától, a Magyar xMezőgazdák Szövetkezete (Budapest, V., Alkotmányutca 29.) szerezte meg. Vidéken különösen, ahol például sem megfelelő fertőtlenítő berendezés, sem kitanított fertőtlenítő kéznél nincs, a Hydroformal készülék nélkülözhetetlen. Egyrészt kezelési előnyei, másrészt pedig és főleg azért, mert általában minden fertőtlenítésnél alkalmazható. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, a köz érdekeit szem előtt tartva, a készülékből jelenleg nagyobb mennyiséget tart raktáron és a ragályok elleni védekezés módozatait illetően szakemberei utján úgy egyeseknek, mint a községeknek és hatóságoknak egyszerű levélbeli megkeresésre ingyenesen azonnal kimerítő útbaigazítást ad. Pasztellek. XXII. Rőt napsugarak vetődtek a házak fölé. A felhők annyira határt szabtak utjuknak, hogy a sugarak ujjait látni lehetett az alkonyati párás lilaszinű levegőben, mint a régi olajfestményeken. Az eget, különösen az alját, piros szegélyű kék felhők takarták. Itt-ott szakadt meg takarójuk s hasadékaikban a vérnarancs héjához hasonló világló égbolt tündökölt. A felhők köpenye kék árnyékéi volt. Tompa-kék, nem világító, mint az égboltozat feneketlen, selyemfényű levegőtömege. Három fehér folt lendült fel egy háztetőről az apró, nyüzsgő kis fekete fecskék közé. Élesen vált ki a három folt a sötét felhőháttérből. Annál élesebben, minél inkább sütötte a három fehér madarat a lenyugvó nap. A fecskék beleolvadtak az árnyékok homályába, a homályos-kék felhőháttérbe. Csak hasuk fehér tollazata villant fel itt-ott, •s ilyenkor mint pehely szálltak a nagy levegőégben. A három fehér madár lassan úszott a levegőben. Ugy látszottak, mint a nedves kék szemekben megtörő fénysugár. Gyors fordulásaik nem fárasztották őket. Ük maguk élvezték talán legjobban röpülésüket. S repültek sokáig . . . Aztán két fehér galamb összesúgott. A harmadik meglátta s kitért előlük. Elhagyta őket, leröppent a magasból s leült az elhagyott háztető gerincére. Oda közvetlenül a telefonháló alá. Búsan nézett körül, de nem látott mást, csak magát s a messze keringélő két hófehér társát, kiket önként elhagyott. Belenézett a napba, de szemefényét nem vette el. Lenézett a mélybe, de nem szédült alá. S akkor felfedezett a telefondróton, a porcellánfül tövében egy magányos fecskét. A többi mind elment, ez itt maradt árván, egyedül, mert magányos lett az útja. Mehetett volna ő is, de csak búsan, szomorún, a nagy tömegben is egyedül, árván. S meglátták egymást a hófehér galamb s a magányos, itt maradt szomorú árva fecske . . . XXIII. Egy . . . kettő . . . három . . . Halk kopogás, surranó zizegés. Aztán megint csönd. Ősszel sárgult és barnult levelek hullanak a fákról. Magas templomi boltozatba felszökő lombok hullatják sátruk szines folt- j jait. S ahol lefeküdt a levél, csönd lesz ott. I Mesélő, bús csönd. Három magas fa hullatja a park útjára sárgult leveleit. Fényfoltok rajzolódnak kilyukadt sátrukon át a fövenyes sétálóra. Csak olyan csöndben, mint ahogy a lehullott levél fekszik az úton. Pedig az élet, ez halál. Csak az az egyforma, hogy a levél is, a fényfolt is sárga. A fa törzse s a köréje lopott árnyék gyászol helyettük. A hideg őszi levegőt meleg sárga szinek sugározzák át, hogy meg ne borzongjon az árnyék. Hogy hideg ne legyen az ősz . . . Három magas fa tövében három pad pihen. S rájuk ült az ősz. Aranysárga hajjal, dércsipte, kékült kökényszemmel, leomló, virágszirmokból font ezerszinű hosszú pongyolában. Lehulló levelek hullottak fejére, tarkázták tarkára. S fehér, hideg arca mellett leomlott hosszú haja bús mellére, megfáradt vállaira. Ül mozdulatlanul. Nyaka előrehajlik ültében, két karja gyümölccsel tele ölében összekapcsolódik. Sötét kék szeme mereven lenéz az útra. Lénye mintha csak látásra volna teremtve s szeme volna egyetlen, életet élő szerve. Befogadja a fény és árnyék, a j sárga és piros szin minden omló gyöngeségét és elomlott köztük a padon, ernyedten. Csak néz s szeme a sárgult leveleken túlra ellát nagy sikságokra, széles folyópartokra, magas hegyormokra, földre lapult emberekre. Lát füstöt, acélt és vért. Lát röppenni vérszomjas halált. S lehull két könnycsepp az ölében őrzött életre. Édes szőlőre, lágy kenyérre, kacagó gyermekre, piros, mosolygó almára és emberekre. Mert most hullott eléje a magas lombsátorból sárga, halott levelek közé egy élő zöld levél . . . Ele. Járogatóhang . . (Kurue diák énekli.) Kenyeres pajtásom Jöjj halotti torra; Környül az ellenség behajtotta fejét A száraz amarra. Kárpátok sikjára Bús, halálos csend ül . . Lelkemben szomorú Régi-régi ének Halk zenéje rezdül. * . . . Bús tárogatóhang Sikoltott az éjben Föl-fölcsukló hangja Sirt a ha^as bércen, A magyar mezőben. Rákóczi csillaga betűnt, elsötétült dó kuruc Vitézek Viharos arcáin Nehéz könnycsepp gördült. Aztán elhalt minden Tárogatózengés . . . Kuruc Vitézeknek Isteni zenéje A puskaropogás, az ágyúdörgés.. De halld : a bércek alján Ágyúdörej támadt! . . Hej ! eltűnt már arcomról A keserű könnycsepp A sirató bánat. Kardot fog a magyar, Széttépi a láncot; Megtanítja becsületre A muszkanép hazug cárját Es a raVasz rácot. Tyukodi pajtásom Tárogatód zengjen 1 Egy utolsó győzelemre Rozsdás rekedt kuruc dobod Uj riadót Verjen ! 1 .. Kassay Lajos HIRER. — Személyi hip. Dl- Horváth Cézár, Béri Zsigmond és Vidöczy Asztrik komáromi bencés főgimnáziumi tanárok az elmúlt héten városunkban tartózkodtak s a bencés székháznak voltak szivesen látott vendégei. — Uj tanfelügyelő. Glatz Sándor gyömörei plébánost a győri egyházmegyei hatóság a Kisbérre távozott Szohurek Antal helyébe a téti esperesség egyházi tanfelügyelőjévé nevezte ki. Az egyházmegyei hatóság éles szeme meglátta benne a zajtalan, csendes, de annál intenzivebb munka emberét, ennek jele a megtisztelő kinevezés. Személyében vérbeli nevelő került a kerület kath. iskolái élére. — Újoncok eskütétele. Mult vasárnap, Őfelsége névnapján tették le esküjüket a helybeli honvédhuszárezred újoncai. Németk Imre káplán délelőtt 10. órakor szentmisét mondott a kaszárnyában, minek végeztével szép beszédben fejtegette az eskü mivoltát, fontosságát. Szent beszéd után az újoncok felesküdtek. — Pályázatok az üresedésben lévő tanítói állásra. A rk. elemi fiúiskolánál üresedésben lévő tanítói állásért a mult számunkban közölteken kivül, ujabban Mazóki János zsolnai és Biczó Károly nagylángi tanítók folyamodtak. — A papság és a hivek adománya. Mult számunkban megirtuk, hogy a biboros megyéspüspök XVIIÍ. számú körlevelében arra kérte egyházmegyéje papságát, hogy a Hadsegélyző Hivatalt nemes munkájában támogassák s híveik körében gyűjtést rendezzenek. Az adakozás és gyűjtés szép eredménnyel járt. A pápai esperesi kerület területéről a következő adományok gyűltek össze. Pápáról: 1. Kriszt Jenő esp.-plebános 25 K

r a hivek adománya 100 K, Kreizer Ferenc 20 K, Kreutzer Ferenc káplán 5 K, Németh Imre káplán 5 K, Wimmer Károly r. kath.. tanítónőképző-intézeti igazgató 10 K, dr Bereczk Gyula hitoktató 10 K, Dragovics István hitoktató 10 K. Pápakovácsiból: Pethő János plébános a hadsegélyzőnek 8 K, a Vöröskeresztnek 50 K, a hivek adománya 67'76 K. Nagygannáról: Schermann János plébános & K, hivek adománya 17 K, Zarka József káplán 5 K, külsővathi plébánia 25 K, marcaltői plébánia 1351 K, Légár Hugó nagyteveft lelkész 5 K, összesen 384"27 K.