Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-09-27 / 39. szám

IX. évfolyam. Pápa, 19x4. szeptember 27. 39. szám, PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági é** társadalmi betilap. A papai Katolikus Kör es a papa-csothi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdcnos: A Pápai Katholikus Kör. Feielös szeritesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Őszentsége első szózata. Most, hogy elfoglaltuk Szent Péter katedráját, jólehe tudatában annak, mennyire elégtelenek vagyunk ilyen ma­gas küldetéshez, a legnagyobb tisztelettel imádjuk az isteni Gondviselésnek titokzatos akaratát, amely alázatos szemé­lyünket ilyen fenséges magasságba emelte. S bár nem díszelegve a szükséges érdemekkel, mégis bizalomteljesen vállaltuk a Legfőbb Helytartóság kormányzását Isten jó­ságában bizakodva érs nem kételkedve afölött, hogy Az, aki reánk helyezte a méltóságnak legsúlyosabb terhét, meg fog ajándékozni a megfelelő rátermettséggel és erőkkel is. Alighogy ez apostoli oromról tekintetünket rávetettük az egész nyájra, amelyet az Ur gondjainkra bizott, kimond­hatatlan borzadály és keserűség fogott el e rémes, nagy háborúnak rettenetes látványára, amely Európának oly nagy részét mutatja vasban és tűzben, a keresztény vér­től piroslóan. Kétségtelenül a jó pásztornak, jézus Krisz­tusnak, akit helyettesítve kormányozzuk az Egyházat, tar­tozunk a képességgel, hogy az atyai szeretetnek érzelmével öleljük át az ő egész nyáját. Minekutána pedig ennek megmentéseért, ugyanannak a Megváltónak példájára, kész­nek kell lennünk — aminthogy vagyunk is — életünket is adni, azért erős és feltett szándékunk, amennyire csak hatalmunkban áll, semmi olyat el nem mulasztani, ami alkalmas arra, hogy a jelenlegi veszedelemnek végét si­ettesse. Ilyen körülmények között, mielőtt — amint ez szo­kásuk és hagyományuk a római Lőpapoknak ebbeli mű­ködésüknek megkezdésekor — enciklikával fordulnánk az összes püspökökhöz, nem mulaszthatjuk el visszaidézni a mi szentséges és örök emlékű elődünknek, a haldokló X. Piusnak ama szavait, amelyeket a háború kitörésekor az emberi nem iránt érzett apostoli aggodalma és szeretete sugallt neki. Azért, mialatt mimagunk is szemünket és lel­künket az Égnek emelve esdeklünk Istenhez, miként ő oly élénken lelkesített erre, hasonlóképen buzdítok, sőt esdek­lek én is az Egyház minden gyermekéhez, különösen azok­hoz, akik a szent rendbe tartoznak, hogy szakadatlanul állhatatosak legyenek, a magányban alázatos imára, a nyil­vánosságban gyakori esdéklésre késztessenek, könyörögve Istenhez, mindenek itélő bírájához és urához, hogy meg­emlékezvén irgalmasságáról, vegye le rólunk ezt a flagellum iracundiaet, amellyel a bűnösök büntetése gyanánt a népe­ket sújtja. Könyörögjünk azért, hogy Istennek Szűz Anyja, aki­nek ép e napon üljük legáldottabb születése napját, legyen .segítségünkre és támogassa az általános könyörgést, hint­sen derűs fényt a szenvedő emberiségre, mint a »béke hajnala«, hiszen ő szülte Azt, akiben az Örökkévaló Atya mindeneket ki akart engesztelni átalakítván keresztjének vérével ugy ama dolgokat, amik a földön vannak, mint azokat, amik a mennyben vannak. ' J Azokhoz pedig, akik uralkodnak, a népeknek kor­mányzóihoz kérve-kérve esdekelünk, hogy az emberi tár­sadalom üdvének érdekében késztessék már most lelküket az összes viszálykodásoknak megszüntetésére. Vegyék fon­tolóra, hogy ezt a halandó életet már úgyis túlontúl sok nyomorúság és küzködés kisérik, miért kelljen azt még nyomorúságosabbá s küzdelmesebbé tenni. Akarniok illik, hogy már vége legyen a ránk szakadt romlásnak és az embervér ontásának. Siessenek tehát megkezdeni a béke­tárgyalásokat és békejobbot szorítani. Ezzel jutalmat nyer­nek a fölséges Istentől, valamint az illető népek részéről és nagy érdemeik lesznek az összes embereknek művelt társadalma előtt. És tudják meg, hogy nekünk, kik az állapotoknak ilyen nagy megzavarása folytán nem kevés nehézséget ére­zünk apostoli kötelességünk kifejtésénél, valóban a legked­vesebb és legkívánatosabb dolgot cselekednék. Kelt a Vatikánból szeptember 8-ikán, Kisasszony nap­ján az 1914-ik esztendőben. _ , . J XV. Benedek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom