Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-09-20 / 38. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 szeptember 13. Csak engedjük kitombolni szegény magyar lelkünket, csak engedjük azokat a kifelétörő sóhajtásokat, talán nem mardossa bensőnket annyira a honfiúi bánat, a jövendő szomorú sejtése . . . Kassay Lajos. A betegápolónői tanfolyam berekesztése. Folyó hó 12.-én, szombaton ment végbe annak a betegápolónői tanfolyamnak az ünnepélyes berekesztése, amelyen a pápai Vöröskereszt Egyesület kezdő tagjai az Irgalmasrend kórházában dr Kövi József főorvos és Kőszeghy Kálmán irg. r. alorvos tanítása és vezetése mellett három héten át a betegápolás elméleti, de még inkább gyakorlati ismereteit elsajátították. A tanfolyam berekesztése a következő módon ment végbe. A kórházi fő- és alorvos, a szokásos vizit megtartása után, valamint az egyesületi tagok elnöknőjükkel a műtőteremben gyülekeztek, ahol a növendékek egyike, Csizmadia Irénke, szivből jövő szavakkal köszönte meg azt a sok fáradságát, türelmét s buzgóságát a fő- és alorvosoknak, amelyet ők a növendékek érdekében oly hosszú időn át kifejtettek. Kilenc órakor érkezett meg Gyurátz Ferenc iőrendiházi tag, az egyesület kiváló elnöke, titkárja, Baldauf Gusztáv kíséretében. Az érkező vendéget, ki a műtő felvirágzott asztalánál foglalt helyet, dr Kövi üdvözölte rendkivül meleg szavakkal, mint olyat, aki magas megjelenésével nemcsak a helyet tiszteli meg, hanem egyúttal személyesen is látni, tapasztalni kívánja az egyesület nemestörekvésü tagjai által felmutatható eredményt. Most folyt le a vizsga, amelyen a tanfolyam résztvevői egyenként mutatták be az elnökségnek szinte meglepő ügyességüket. A vizsga befejeztével a kis kerti helyiségbe mentek, ahol az elnöknő feltűzte a tagok karjára az egyesület díszjelvényét, a vöröskeresztes karszalagot. Ugyan-e jelvényt kitüntetésül dr Kövi főorvos és Kőszeghy alorvos is megkapták. A társaság ezután az elnökséggel együtt a rendház ebédlőtermébe vonult, ahol Gyurátz Ferenc elnök hosszabb és magasszárnyalásu beszédet mondott. Örömét fejezte ki afölött, hogy épp' e helyen szólalhat fel s fejezheti ki elismerését ama szép eredmény felett, melyet a Vöröskereszt uj tagjai sok lelkesedés, sok fáradság után elértek. Ugy látja, hogy igaz honleányok ők, akik arra vállalkoztak, hogy katonáink, fiaink sok-sok szenvedését szivük szeretetének balzsamolajával is enyhítsék. Végül hálás köszönetet mondott Kövi és Kőszeghy orvosoknak, akik a Vöröskereszt tagjait oly áldozatos készséggel s kitartással oktatták. A szép és emlékezetes aktus az egyesületi diplomák kiosztásával s az elnökségnek a rendház perjelénél való tisztelgésével ért véget. Az uj tagok névsora a következő: Téringer Mária, özv. Szalai Pálné, Kámfor Erzsi, Horváth Irén, Horváth Terus, Wéber Anna, Krausz Irén, Kiss Mici, Szőllösy Karola, Kis Ilus, Walkó Vilma, Csizmadia Irén, Goldberg Irén, Wallenstein Ilus, Wallenstein Frida, Kristófy Ida, Tóth Erzsi, Illés Zsófia, Horváth Jolán, Dömötör Erzsi, Török Katica, Studiinger Mária, Pados Antalné, Böröndi Imréné, Hirsch Margit, Schlésinger Irma, Bienenstock Berta, Freund Pál, Rozenberg Jenő. A Vöröskereszt tagjai máris szép kötelességet teljesítenek. A városban eddig kevés dolguk volt ugyan, de annál eredményesebben munkálkodnak a vasúti állomáson, ahol az átutazó sebesült katonák bekötözésénél éjjel-nappal szolgálatkészen állanak. Válasz a „Pápai Lapok" f. évi szeptember 13.-án megjelent „Szeretet és gyűlölet" c. hírére. Engedje meg kedves szerkesztő úr, hogy a »P. L.« fenti hirére észrevételeimet, megjegyzéseimet megtegyem. A mai történelmi időben megható az az együttérzés, mely politikai, nemzetiségi és vallási tekintetben országszerte megnyilvánult. Ha voltak ellentétek, azok megszűntek akkor, midőn a haza érdekeiről volt szó. Békés időben gyakrabban akadnak egyesek, kik, sajnos, zavarólag hatnak a társadalmi együttműködésre. Most azonban, midőn az egész országban, s a mi városunkban is oly szép összhang látható és az egész város mint egy ember áll a hazafias ténykedéseknél, különösen hazafiatlanságnak kell minősíteni azon cselekedetet, mely a honpolgárok együttműködését megzavarhatná. Ily kellemetlen dissonancia a jelen megpróbáltatások közepett a »P. L.«-nak a keresztény hitközségek, keresztény iskolák és azok tanítói ellen intézett minősíthetetlen támadása. Meggondolatlan, korlátolt telfogásu egyénnek kell annak" lennie, ki oly szomorú temetési actust és néhány apró, meggondolatlan gyermek elitélendő cselekedetét használ fel arra, hogy ízléstelen támadását megtegye és zavart idézzen elő. A hirt csak a neveléshez nem értő, vallási gyűlölettől eltelt egyén Írhatta, kihez az a szavam, hogy ha a neveléshez csak keveset is értene, úgy tudhatná, hogy a nevelésnél nemcsak az iskola, hanem egyéb tényezők is közbejátszanak, mint pl. a család, társadalom stb. Egyébként vegyük csak sorra megjegyzéseit. A gyermekek azon cselekedete, hogy a »zsidó« temetési menet közelében fütyültek, a legnagyobb mértékben elitélendő. Ilyet nem keresztény iskolákban, de még a pogányoknál sem tanítanak. Ha vallásháborítást csináltak, úgy ezt megakadályozni vallási, társadalmi és hazafias kötelességünk. Csalni, lopni, hazudni sem szabad, mégis megcselekszik még a felnőtt emberek is. Mit szól ön pl. a Kálvárián hétfőn végbemenő megható katonatemetésen történtekhez? A Kálvárián is, mint minden temetőben, a sírhantok mellett utak vannak. Az én többszöri felszólításom ellenére is megtették egyesek, hogy egy sirnak kegyelettel gondozott díszítéseit, virágait letiporták, legázolták és a sirt teljesen letaposták. És megmondom a valót, hogy a drága halott nyughelyét tipró, kegyeletsértő egyének között voltak öreg és ifjú izr. aszszonyok, izr. fiatalemberek és izr. gyermekek is. Tessék most gondolkozni. Én felszólítottam az illetőket, hogy ne a sir tetején, hanem az uton járjanak, de biz az a felnőtteknél is sokszor hiába való volt. És ezt ön j szándékos rongálásnak tartja a felnőtteknél ? Én nem! Ez csak meggondolatlan durvasággal való megsértése a kegyeletnek, mely határozottan elitélendő. És ha most a temetési menetnél szépen, szivhezszólóan megmondják a gyermekeknek, hogy itt 7 szegény gyermek anyját viszik a temetőbe, kiknek apja a hazáért harcol, úgy biztosan nem rendetlenkednek, hanem kalaplevéve talán még a menethez is csatlakoztak volna. És ezen eljárás nevelési szempontból nagyon helyes is lett volna. A gyermekek neve után tudakozódva, tanítójuk is szívesen vette volna, ha erről megfelelően értesítik. Mert a »krisztusi iskolák« nevelése a keresztény főparancsban gyökerezik, mely azt mondja: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Hazafias működésének eredményét pedig az ezeréves Magyarország igazolja. És úgy látszik, hogy a hiriró úr tesz •különbséget ember és ember között, mert sorai szerint akkor belenyugodna, ha a füttyszó ellenségnek, elátkozottnak szólna. A krisztusi iskolák gyermekei pedig ezzel szemben azt tanulják, hogy még- ellenségeinket is szeretniük kell. Nyugodt lehet, tisztelt úr, hogy a krisztusi iskolákban sem »gyűlöletet«, sem »undok szellemet« nem nevelnek a gyermekekbe; mert hisz ez már törvényellenes is volna. Az álpedagogus úr továbbá azt a dült betűkkel nyomtatott megjegyzést kockáztatja, hogy »a Krisztusi egyház iskoláiban ki kellene, ki kellett volna belőlük irtani«, már t. i. a »gyűlöletet« és »undok szellemet.« De még meg is marad leplezett gyanúsítása mellett, mert hozzáfűzi: »akárki akárhol csepegtette ezt az apró lelkekbe stb.« Ehhez a fentebb említettek után csak az a megjegyzésem, hogy a krisztusi iskolák működési körét nem ön állapítja meg, hanem a krisztusi egyház és az állami törvények. A szellem pedig mindenkor a fent említett krisztusi főparancstól van áthatva. De meg "tisztelt álpedagogus úr »apró lelkeket« említ | kik még csak most kerülhettek az iskola védő szárnyai alá, s így nem iskolai nevelés, hanem azon vallásellenes társadalmi nevelés alatt állottak, mely szellem önt áthatotta akkor, midőn ezen támadást a krisztusi egyház, az iskolák és a tanítók ellen elkövette. Helytelen, célt tévesztett eljárás volt tehát öntől, hogy ily nehéz időben is zavart igyekszik előidézni. Nem tételezem fel a hazafiatlanságát, de azt ajánlom önnek, hogy tegye le kezéből a tollat, mert mint mondani szokás, aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Sria. HIRER. — Schneider József távozása. A pénzügyminiszter Schneider Józsefet, a helybeli dohánygyár agilis aligazgatóját, hasonló minőségben a zágrábi dohánygyárhoz helyezte át. A távozó aligazgató, irói néven Szelényi József, lapunknak lelkes, buzgó munkatársa volt s nagyon sajnáljuk, hogy sorsa ily messze viszi városunktól. Reméljük azonban, hogy néha-néha onnan is ránk gondol s e reményben mondunk neki Isten Hozzád-ot.