Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-09-13 / 37. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 szeptember 13. tisztességes eljárás. A bőséges készlet másrészt pazarlásra is csábít. Ilyen módon az illető, mivel a háború nemcsak néhány hétig fog tartani, önmaga is segít előidézni azt az állapotot, melyet annakidején ő maga fog a legnehezebben elviselni. Csak azt fogyasszátok el, ami feltétlenül kell! Csodálkozni fogtok, hogy mi minden nem kell feltétlenül! Éljetek egyszerűen. Az eddigi három helyett ezentúl csak két tál étel kerüljön az asztalra. Ne pazaroljatok el egy talat kenyeret, egy deka bust sem: mert : hadbavonult testvéreinktől vonjátok el. Igazgassátok magatok a konyhát (jómódú emberek szakácsnéja igen hajlik a pazarlás felé) s ne szégyenkezzetek a maradékokat is felhasználni. Ne szégyenkezzetek a vendégeitek j előtt (remélhetőleg csak a legkedvesebb barátaitokat látjátok most vendégekül,) a világítással való takarékosság miatt. Tanuljatok az amerikai asszonytól, mint kell zsiradékból szappant főzni és tejmaradékból túrót csinálni. A csontokból mily pompás hamisleves készül! Főzzetek be mindent, ami különben elromlik. ' Gyümölcsöt, s minden zöldséget. A szilvából és barackból ne engedjétek, hogy pálinkát főzzenek, mielőtt meg nem töltöttétek volna éléskamrátokat szilvafőzelékkel stb. Sok aszszony eddigi hóbortja: a végnélküli befőzés, a jelenben szociális feladattá vált. Ne engedjétek elromolni a kenyérmorzsát, a kolbászvéget, a félig romlott almát. Most nemcsak magunknak, de az országnak is takarékoskodunk. Váltsanak ki a szokatlan viszonyok szokatlan erőket! Nem mindnyájan lehetünk szerencsések harcolhatni, nem is segíthetünk mindnyájan, de a negativ segítségre, a takarékosságra minden becsületes hazafi és honleány képes. Valamennyien egy család tagjai lettünk, egy szervezet sejtjeivé váltunk. A jelszó legyen ezentúl: Valamennyien egyért, egy valamennyiért! St-i E. Pasztellek. XX. Felszállt a ködös, párás nyári reggeli nap a várorom ormára. S ősi idők mindennapi látásával nézte a köveket, miben életek koptak el és darabolódtak szét. Kemény akaratú férfi életek, izzó, nagyúri aszszonyi és hófehér leányéletek. Tanúik a napsugár örök tudása és minden kődarab örök szürkesége .. . S tudnak a kövek. Tudnak, mig be vannak festve, s tudnak, ha lemállott már a vakolatuk és festésük. Tudnak, ha még magasra ormóznak alaktalan tömegekben s ha már szétverte őket a vihar magányos életre. S elbeszélik, amit tudnak . . . Nem jó omladékos várakba fölmenni sötét, nagyon komoly szivvel. Oda csak gondtalan gyermeki lélek menjen és űzze a falak romjai közt növő virágokon a könnyű lepéket. De az is vigyázzon, hogy meg ne botoljon a füvek közé sújtott kövekben, mert a mult vércsöppjeit észreveheti rajtuk. Esetleg a multak kísértő álmai ejtik rabul és egy életre nem engedik. Nagy ősi evezőshajók padjához leláncolják s húzni kell a nehéz evezőt a multak emlékeiben egy életen át. Láncok csörgése közt . . . Hányszor lemenejíül a gondolat a magas várromok közül a váralji kis kunyhók muskátlis ablakaiba. így virított a muskátli ott, mióta a vár megépült és ez is tud mindenről. De talán legtöbbet a boldogságról. Életet, halált, boldogságot, bánatot mindig egyformán látott. De tele reménységgel, élettel mesél róluk. Nem úgy mint a várbeli kövek, viharbeverte szájjal, keserű emlékkel. Talán holtan. Mert másképen mesél egy vár romjaiban fennmaradt kő és másképen a kunyhó ablakának muskátlija a múltról, az életről ... Ele. HÍREKMagas emeleti ablak messze elnéz a levegő-égbe. Örök egyformasága előtt zajlik a kallidoszkopikus élet. S nézi nyitott, mohó, éhes szemmel. Meg nem rezdülő szempillákkal. Látja az utcát, a tarka tömegeket s őrületbe ejtő problémának tartja az egyéni közérzetet. Mindenki valahogyan érzi magát, de ketten egyformán soha. Mindenkinek van vágya, de egyforma soha. A mult, a nevelés, a testi-lelki dispozicio, minden, de minden más mindenki életében s ez különálló világokká tesz bennünket. S én soha sem tudom, hogyan érzi magát a másik. Ez így, az úgy siet különleges célja elérésére. Itt idealizmus, ott rideg realizmus, militarizmus köntöse röpül siető útjában mögötte. Mi egynek kín, másnak gyönyör. Mi egynek boldogság, másnak fájdalom. Mi egynek örök kivánsága, másnak örök lemondás. De sohasem ugyanaz két emberben. S ezek összekeserednek. Festői vásárt csapnak az ablak alatt . . . Fönt a magasban, száz telephondrótra fiatal fecskék telepedtek. Szemben az ablakkal. Készülnek nagy útra. Szárnyukat próbálják. Tüdejüket edzik. Vágyaikat izzó tűzön acélozzák. Felröppennek összecsicseregve s messzeszállnak a pikkelyes háztetők, kormos kémények fölött. Ki a rónára. Az alantnyüzsgő tarka tömeg képét íellopják a magasba, az emeleti ablak elé. Ott rajzanak naphosszat. Vágyat hoznak, vágyat visznek. Lelket lopnak, szívet sajdítanak. S mindezt öntudatlanul, mert ők nem tudják, hogy ami nekik gyönyör, másnak kín az. Ami nekik boldogság, kívánság, másnak fájdalom s lemondás. Ami nekik üdv, kárhozat az másnak . . . Alant és fönt ezer élet nyüzsög, ezer vágy él vagy kihal. A magas emeleti nyitott ablakból valaki elnéz közöttük. Ki a nagy rónára. A végtelenség arcába bebámul . . . (I. e) Erzsébet királyné emlékezete ... A háború zajába egy fájdalmas emlékezés olvadt be szeptember 10.-ével. Erzsébet királynőnk nemes alakja elevenedett meg előttünk. Eszünkbe jutott, hogy mi volt O nekünk: anyánk, testvérünk, őrző angyalunk ! Templomot kerestünk, ahol imádkoztunk egy drága életért . . . Imára kulcsultuk kezünket, hogy Istent hívjuk e sokat szenvedett nemzetnek segítségére. Boldogult emlékű királynénk! Légy ezután is közbenjárója Isten előtt a szenvedőknek, vigasztalója a bánkódóknak, e nehéz, válságos időben őrzőangyala nemzetünknek! K—s. — Szent kereszt felmagasztaltatásának ünnepe. Holnap, hétfőn lesz szent kereszt felmagasztaltatásának az ünnepe s a következő vasárnapon reggel 8 órakor indul a körmenet a Kálváriára, hol a szabadban szent beszéd, a templomban pedig szent mise mondatik, minek végeztével visszajön a körmenet a plébániai főtemplomba. — Uj iskolaszéki tag-. Dr. Ujváry Endre távozása folytán az iskolaszéki testületbe dr. Bereck Gyula lett behíva, mint legidősebb hitoktató. — Iskolaszéki gyűlés. A r. kat. iskolaszék jövő vasárnap délután 4 órakor a belvárosi iskolában értekezletet tart, melynek főtárgyai a következők: Süle Gábor lemondásával üresedésbe jött tanítói állás mikénti betöltése, a tanév megnyitás alkalmából igazgatói jelentések, több kérvénynek és főhatósági leiratnak elintézése és tudomásulvétele, az eddig a »Pápa és Vidéke Takarékpénztár« által bérelt hitközségi lakásnak kiadása és esetleges átalakítása. — Litániák a háború tartama alatt. A plébániai főtemplomban mindennap este 6 órakor litánia tartatik az oltáriszentséggel igazságos fegyvereink győzelméért, amely litániákon felváltva vagy Mária ájtatosság, vagy Jézus szent szive ájtatosság, vagy rózsafüzér ájtatosság van. A kóruson napról-napra beosztva, egyik nap a r. kat. polgári leányiskola növendékei, másnap az elemi fiúiskola vagy az elemi leányiskola IV.-V.-VI. osztályú tanulói énekelnek, egy napon pedig az állami polgári leányiskola kat. növendékei. A hivek igen nagy számban látogatják ezen istentiszteleteket és örömmel imádkozzák az egyházhatóságilag helybenhagyott imákat a hadbavonultakért, mely imák a főtemplomi sekrestyésnél kaphatók. — Nyitva vannak a templomok. A plébániai templomok a háború egész tartama alatt nyitva vannak, hogy bennük az ájtatoskodók vigasztalást kereshessenek. — Szabadságról. Kreutzer Ferenc káplán a mult héten megérkezett szabadságáról. — A Vöröskereszt munkálkodása. Azokra a többféle panaszos híresztelésekre, melyek a Vöröskereszt Egyletet tétlenséggel és a sebesültek iránti érzéketlenséggel vádolják, kijelenthetem, hogy 1. a Vöröskereszt Egylet jelentést tett a Vöröskereszt Egylet központi igazgatóságánál, hogy kórháza aug. 28-ra teljesen berendezve van s bármely percben fogadhatja a sebesülteket. 2. Erre az a válasz érkezett, hogy a Vöröskereszt Egylet kórházának igénybe vétele felől a hadvezetőség intézkedik — így bevárandó rendelkezése. 3. Az ambulans betegek gyógykezeltetését dr. Cseh-Szombathy László és az irgalmasrendi kórház orvosai végzik — a zebesültek minden költsége nélkül. Baldauf Gusztáv Vöröskereszt e. h. titkára.