Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-09 / 32. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 augusztus 16. amelvet ugy a magyar nemzet, mint a társadalom és a magyar törvényhozás tanúsított. Most a kötelesség O Felsége mellett tart, de mihelyest a viszonyok megváltoznak, keresni fogom az alkalmat, hogy minél többet időzhessek az önök körében.« Az kell nekünk, — mint Vaszari Kolos a király koronázásának 25. évfordulóján mondotta — hogy »a király és nemzet egymást megértve, egymást szeretve, a közös munka által emeljék az erény, a jog, a jólét és a boldogság állapotát s megszilárdítsák ama alapokat, melyeken a felség és a népjog összhangjában Magyarország összes népeinek, nemzetiségeinek testvérisége nyugszik.« Ezen alapok lerakásán dolgozunk most, mikor a szerbek gyilkolási vágyát megrendszabályozzuk és ezen alapok megszilárdításán Fogunk dolgozni a jövőben, mikor a győzelem kivívása s a béke megszerzése után a vallásos és erkölcsös életre vezetjük e hazának összes népeit, nemzetiségeit. Ez lesz nemzeti fölényünknek is legfőbb biztosítéka. S P. Városi közgyűlés. 1914 aug. 6. Lélekemelő lelkesültséggel rótta le szent kötelességét városunk képviselőtestülete a mult csütörtökön délután 4 órakor tartott rendkívüli közgyűlésén azzal a nemes határozatával, mellyel a csata mezőre, a haza védelmére behivottak szegény hozzátartozóinak segélyezésére izooo K-t szavazott meg. Segített a nemesen érző képviselőtestület a harctéren küzdő apa, férj súlyos aggodalmán, hogy legalább a nyomor gyötrelmeitől mentette meg a családfentartók életéért remegő gyermekeket és asszonyokat. Lelkes és áldozatkész közönségünk erejéhez mérten szintén teljesíteni fogja ezen hazafias kötelességét. Adakozzék mindenki, szentebb célra nem adakozhat. * A közgyűlésről szóló részletes referádánk a következő: Mészáros Károly polgármester néhány perccel 4 óra után nyitotta meg az ülést, miután a nagy számban megjelent képviselőket üdvözölte, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Teli Anasztáz, Kiss Ernő, Koréin Ernő, dr. Fehér Dezső és Muli József v. képviselőket kérte fel A mult ülés jegyzőkönyvét Révész Arnold v. főmérnök hozzászólása után hitelesnek nyilvánították. Napirend előtt. Muli József napirend előtti felszólalásában szóvá teszi, hogy a háborús idők beálltával a kereskedők felemelték az élelmiszerek árát. Kérdi a polgármestert tett e ez irányban lépéseket ? Kéri továbbá a polgármestert, ha igaz az, hogy két nagyobb építkezésnél a városban beszüntették a munkát, járjon közbe, hogy a munkálatok ne szűnjenek meg. Ha volna valami városi munka, adja azt is a munkanélkülieknek. A polgármester kijelenti, hogy tény az, hogy néhány élelmiszer, mint a cukor, liszt ára feljebb szállt, de ő rögtön felhívta az illető kereskedőket, hogy a fenti cikkek árát a mozgósítás előtti árra szállítsák le. Ha ezt nem cselekednék, úgy a kereskedelmi miniszterhez fordul, hogy adja meg az engedélyt neki arra, hogy az élelmiszerek árát ő szabhassa meg. Az interpelláció második részére pedig azt feleli, hogy bár a munkanélküliség a jelenben egész Európában így van, mint nálunk, gondoskodni fog arról, hogy a költségvetés keretén belül a munkanélkülieknek munkát is adjon. Napirend. A behivottak. hozzátartozóinak. segélyezése. Dr. Antal Géza és több v. képviselő azt indítványozza, hogy a haza védelmére behivottak szegény hozzátartozóinak segélyezésére 12000 K szavaztassák meg. Az áll. választmány elfogadásra ajánlja az indítványt. A képviselőtestület névszerinti szavazással egyértelmüleg nagy lelkesedéssel elfogadta az indítványt, (Muli József egyedül »tévedésből« »nem«-mel szavazott, melyet utólag »igen«-re kiigazított) s a kérdéses 12000 K-t a Pápai Takarékpénztárból kölcsön felveszi s a segítő-egyesület kezeihez utalja, hogy ! mint népkonyhai segélyt ossza ki. A segítőegyesületbe a képviselőtestület kebeléből 12 tagot küldenek. Oswald Dániel hagyatéka. Dr. Hoffner Sándor v. tiszti alügyész referálja, hogy Oswald Dániel, volt pápai polgármester végrendeletében két házat és több különféle ingóságot hagyott a városnak, mely hagyaték elárvereztetett s a belőle befolyt 26.496 K 05 fillérről alapító levél állíttatott ki, mely alapító levél jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztetett. Krancsák József kérelme. A városi képviselőtestület Krancsák Józsefnek ujabb három havi szabadságot engedélyezett. Rohonci-utcai lakosok kérelme. A Rohonci-utcai lakosok utcájukban felgyülemlő viz levezetését kérték. Ezzel kapcsolatban a v. tanács azt javasolta, hogy Baráth József és nejétől 126.8 négyszögöl Hiába kélünk hát mi tégedet . . . Pedig a kert, a rét úgy integet!« »Királyi lakba hitt királyok ajka, De édesebb a zárda énnekem. Itt kedvesebb kis ajkatok parancsa, Meg is teszem, sietve megteszem! Virágos május, úgy-e, csalogat, De köd bekönnyezi utatokat?« »Igen, imád űzze el a ködöt, Amely utunkra vak fátyolt kötött!« S a Szűz elé borúi a szép királylány, S ime, a nap bús arca felragyog, • Szabad a köd, nevetgél a szivárvány, Mit égre fontak a kis angyalok . . . Felcseng a kis obláták éneke, Visszhangzik a sziget fala bele! Nem tündökölt a nap így még soha . . Szent háladalt búg érte orgona. Orgonaszó, a templom zengő lelke, »Nyulak szigeté«-n szertebujdosik; Mohas, agg fák hallják gyönyörbe rezgve, Reáíülel a nyúl, a tarka gyik. Bimbó virággá pattan hallatán És eltanulja néma csalogány, Akit megzendít csöndes esthomály, Ha Margit ujja már nem orgonál. . . . Zöld lombon át halk zeneszó hal itt el Az ódon zárda árva romjain, S ülök merengve, ihlett, méla szívvel A néma templom omladékain . . . S úgy tetszik ez az elhaló zene, Mikéntha orgonaszó zengene, S ébred a mult a holt romok felett: Szent Margit, látlak, látlak tégedet! Szepessy László. Burkus dózsi históriája. Burkus Józsinak, a felvégi Burkusék egyetlen fiának valami fontos dolga akadt a városban, mert úgy neki készült, mintha legalább is a szolgabíróhoz kellene vizitbe mennie. Bele bújt az új ruhájába, fölhúzta a ráncos csizmáját, huszárosra pödörte a pörge bajuszát: szóval kicsipte magát amúgy magyarosan s ráadásul még szép piros bankókat is dugott a bugyellárisába, azután nyakába vette az országutat és csak amúgy az apostolok lovain bekutyagolt a városba. — Dolga végeztével, mint aki szénáját jól végezé, beült a »Zöldfá«-ba s egy-két pohár gyöngyöző bor mellett jó ideig elhallgatta a vigadozókat. De épen ez volt a veszte, mert amilyen megelégedett volt eddig a sorsával, ép oly elégedetlen lett vele ezután! Alig ért haza, az első szava az volt, hogy: — Édes apám! Ee megyek Amerikába! — Hova a csudába mész te ? — szörnyülködött az öreg Burkus. — Hát Amerikába! — felelt Józsi olyan hangon, mely nem szereti az ellenmondást. — Ott rakásszámra lehet szerezni a pénzt itthon meg agyondolgozhatja magát az ember gyereke, akkor se tud félre tenni egy árva garast se! — Oszt hol hallottad te ezt az emeletes ostobaságot? Hát elhiszed, hogy ott ingyen adják a pénzt ? — A »Zöldfá«-ban beszélte egy köcsögkalapos úr, aki szegényen ment ki s teli bugyellárissal jött haza, mert munkáját böcsületesen megfizették, nem úgy, mint nálunk! — Csak osztán veled meg fordítva ne történjék a dolog, hogy teli bugyellárissal menj ki s koldusbottal gyere haza!—ellenkezik az öreg Burkus. —• Meg osztán a jó munkának itthon is megvan a gyümölcse, ides fiam, azért nem kell épen Amerikába menni! — tódítja meg a szülői intelmeket Ágnes asszony. — Eh, mit értenek maguk a dologhoz!